A tökéletesség jele
                                                   ( David Clayton írása )
 

"Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele" (Jel. 12:17)

Sokan közülünk arra használták ezt a verset, hogy bebizonyítsák: Isten igaz mozgalmához tartozunk ezen utolsó napokban. Kimutattuk, hogy a maradéknak két jele van: először is, megtartják Isten parancsolatait, másodszor, Jézus Krisztus bizonyságtételével rendelkeznek - és természetesen Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke (Jel. 19:10). Ez a két dolog a fő bizonyíték annak kimutatására, hogy Isten maradék mozgalmának részesei vagyunk.

Az igaz, hogy a Jelenésekben Isten ezt a két ismertetőjelet adja nekünk, azonban a Jelenések a szóképek és szimbólumok könyve, és előfordul, hogy félreértünk vagy félremagyarázunk sokat abból, amit valójában jelent. A Biblia leír egy jelet, amely sokkal lényegesebb és alapvetőbb, s valóban sokkal félreérthetetlenebb - s amelyet a tökéletes keresztény jeleként mutat be. Mi ez az igaz jel? Nézzük meg, mit mond a Biblia az 1. Kor. 12:28-ban:

"És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházában először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit."

Figyeld meg mindazon ajándékokat, amelyeket Isten az egyházba helyezett! Igyekezni kellene az összes ilyen kiemelkedő ajándékra. A mormonok azt állítják, hogy tizenkét apostoluk és egy prófétájuk van. A Jehova tanúi azt állítják, hogy Rutherford bíró - alapítójuk - próféta volt, és a Heted-nap Adventisták ugyanezt állítják Ellen White-ról. A Lélek ajándékai olyan dolgok, amit kívánni kell, és gyakran úgy tűnnek, mint Isten elhívásának útjelzői, mint Isten népének jele. Azonban Pál apostol folytatta a gondolatmenetét a 29-31 versekben.

"Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é? Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatévő erők-é? Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é? Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképen való útat mutatok néktek." (1. Kor. 12:29-31)

Miről beszélt itt Pál? Azon volt, hogy olyan utat mutasson, amely kiváltképpen való ..., kiváltképpen való, mint micsoda? Egy olyan utat, amely kiváltképpen való (sokkal tökéletesebb) volt, mint bírni a tanítás, apostolság, prófétálás, csodatevés, gyógyítás stb. ajándékát. Van egy magasztosabb út, mint a prófétaság lelkével rendelkezni, van egy magasztosabb út még az "Isten parancsolatainak" megtartásánál és a "Jézus Krisztus bizonyságtételének" birtoklásánál is - abban az értelemben, ahogy mi általában értelmezzük ezt a két ismertetőjelet. Más szavakkal, Pál azt mondja: "ha fel akarsz állítani egy alapelvet, hogy  azt célként megvalósítsd keresztény életedben, íme ez az, amit el kell érned".

A legnagyobb ajándék

Ezt a fejezetet - 1. Kor. 12 - közvetlenül a Biblia egyik legkiemelkedőbb fejezete követi: az 1. Kor. 13, és természetesen tudjuk, hogy ez az a fejezet, amely a szeretetről beszél, és annak fontosságáról, s általában a szeretettel, ill. annak különböző oldalaival foglalkozik. Így kezdődik:

"Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom." (1. Kor. 13:1)

Én egyike vagyok azon embereknek, akik a lágy hangokkal érzik jól magukat - mint például a gitárzene. A cimbalom pengése és zengése nem kifejezetten az énáltalam kedvelt hangzás. Időnként a gitár - úgy tűnik - beszél, amikor helyesen játszanak rajta. De az én meglátásom szerint egy cimbalom csak semmitmondó hangot ad.

Azt mondja Pál: "Nem számít, a Lélek mely ajándékát birtoklod, ha ez minden, amid van, csak olyan hangot adsz szerte mindenfelé, mint egy üres dob, mit vernek"? - Ennek nincs semmi értelme. Pál azt mondja: "Ha mindazokkal az ajándékokkal is rendelkezem, de nincs bennem szeretet - csupán feltűnősködöm."

"És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is; úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból." (1. Kor. 13:2, 3)

A szeretet betölti a törvényt

Róma 13:8 további bepillantást ad nekünk  a szeretet ezen tárgyába. Nézzük meg, mit mond! Ezen rész helyes "foglalatba" teszi a Jelenések 12:17-et. Róma 13. fejezetében azt olvassuk:

"Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanubizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet." (Róma 13:8-10)

Bármilyen szempontból közelítjük is meg, a kereszténység végcélja: egymás szeretete. Ez az, amit Krisztus kíván tőlünk. Pál azt mondja, hogy az egyetlen kötelességem feléd: köteles vagyok szeretni téged. Ha minden reggel azzal a gondolattal a fejemben tudnék felkelni: "Mi jót tehetek érted?"; és ha a gyakorlatban meg is valósítanám ezt az életemben minden nap, akkor - a Biblia szerint - betöltöttem a törvényt. Ha az az egyetlen motivációm, hogy ne a saját javamat, gazdagodásomat vagy felemelkedésemet keressem, hanem mások jólétét, akkor - a Biblia azt mondja - betöltöttem a törvényt. Ez a szöveg jelentése? Ez az, amit a Szentírás az alatt ért, mikor ezt mondja: "a szeretet betölti a törvényt". A helyesen értelmezett és gyakorolt szeretet a törvény betöltése.

Észreveszed majd, hogy Pál öt parancsolatról beszél, és azt mondja: "ha valamely más parancsolat van, ebben az ígében foglaltatik egybe: Szeressed felebarátodat mint temagadat". Természetesen ennek egy kis magyarázatra van szüksége, ezért lapozzunk Máté 22. fejezetéhez, és nézzük meg a 37. verset! Ez ugyanaz az idézet, amellyel mindig bizonyítjuk, melyik a legnagyobb parancsolat az összes közül. De szeretném, ha kicsit tovább olvasnánk ez alkalommal.

"Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták." (Mt 22:37-40)

Ezen versek teljes hangsúlya a szereteten van, de ez a szeretet két irányba ágazik: először is Isten felé, és másodszor felebarátaink felé.

Amikor Pál azt mondta, hogy a szeretet betölti a törvényt, világos, hogy itt a törvény második részéről beszél. "Szeresd felebarátodat, mint magadat" - tölti be a törvény második részét. Ez a második parancsolat, de Jézus azt mondja, az első: "szeresd a te Istenedet teljes szívedből" - és ez lefedi Isten törvényének első szakaszát. Azonban a törvényt tagadásban is mondhatom. Például így: "Kérlek, ne gyere ide leszedni a narancsomat." vagy "Kérlek, ne gyere a házamba a koszos cipőddel." vagy "Ne beszélj így velem!". Ezek tagadó módon mutatják be a törvényt, de hidd el, hogy ezzel azt mondom: "Szeretned kell engem, és úgy kell velem bánnod, ahogy magaddal bánnál". Ez mindent magába foglal, részletekbe menés nélkül, és ez az, amit a "a törvény betöltése a szeretet" jelent. A szeretet sosem gondol gonoszt, és nem akar rosszat felebarátjának; tehát a szeretet betölti a törvényt. Ettől a két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

A szeretet türelmes és megbocsátó

Nézzük meg Kolosszé 3:12-14-et! Azt találjuk, hogy ez egy olyan hangsúlyos rész, mely nagyon kiemelkedő az egész Szentírásban. Azt olvassuk:

"Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is." (Kol. 3:12-13)

Mit jelent az: "elszenvedvén egymást"? Azt jelenti, elnézőek vagyunk a másikkal szemben. Namár most, ha valakinek nincsenek hibái, elnézőeknek kell vele lennünk?

Gondolkodj el egy percre, és kérdezd meg magadtól: "Milyen volt az állapotom akkor, amikor Krisztus megbocsátott nekem?" Krisztus meghalt értem, amikor még nem is akartam a kedvében járni. Ki tudna közülünk felállni, és azt mondani: "Én ma nem bántottam meg Krisztust, nem sértettem meg Őt, nem vétkeztem." Úgy értem, ha azt nézzük, hogy a testvéreink mit tettek, amikkel megbántottak bennünket - hogy hasonlíthatjuk ezt ahhoz, amit mi tettünk, mellyel megbántottuk Krisztust? A Biblia azt mondja: "miképen a Krisztus is megbocsátott néktek" - ez a mérce, amely szerint nekünk is meg kell bocsátanunk testvéreinknek.

Jézus mondott egy példázatot is, amely nagyon egyértelművé teszi a számunkra, hogy ha nem bocsátunk meg a testvérünknek, akkor Isten az általa adott bűnbocsánatot visszaveszi. (Mt. 18:23-35) Jézus beszélt egy emberről, aki több ezer tálentummal tartozott egy bizonyos királynak, de a király elengedte minden tartozását. Azonban ugyanez az ember elment, és elfogta azt a személyt, aki néhány dénárral tartozott neki. Megragadta a nyakánál fogva, és börtönbe vetette. Amikor a király meghallotta, mi történt, igen mérges lett. Az embert visszahívták a király elé, aki azt mondta: "Te gonosz ember, én elengedtem minden adósságodat, így neked is ezt kellett volna tenned azt atyádfiával. Mivel te nem bocsátottál meg, visszavonom megbocsátásomat; s börtönbe küldelek, míg vissza nem fizeted minden tartozásodat." Jézus befejezte a példázatot azt mondván: "Eképpen cselekszik az én Atyám azokkal közületek, akik szívből meg nem bocsátanak a másiknak."

Igaz, ezen versek nem foglalkoznak az összes kérdésponttal. Néha az emberi kapcsolatok nagyon összetettek, és vannak dolgok, amelyek nem olyan egyszerűek, mint csak egy megbocsátás. Ott van az is, hogy: bízni a másikban. Vannak olyan esetek, amelyeket egyedül a megbocsátás nem fed le; de ha annál az alapelvnél kezdjük, hogy Isten szemléletmódjával rendelkezünk a másik ember felé, akkor a helyes alapzaton vagyunk, és képesek leszünk a rosszat jóra fordítani, és igazi összhangot létrehozni Isten gyermekei között.

Hiszem, hogy örök üdvösségem senki mástól nem függ, csak Krisztustól és tőlem. De hiszem azt is, hogy Jézus "testének" részévé tett, s hiszem, hogy testének részeként azt akarja, felelősséggel tartozzam minden egyes emberért, aki szintén része ennek a testnek. Nem mondhatom, mikor egy rothadó ujjam van: "Nem törődöm vele, törődjön saját maga magával." Hasonlóképpen, ha Krisztus testének része vagyok, nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy ennek a testnek az egyik része beteg, és segítségre szorul.

Az igazság az, hogy ha meg kell bocsátanunk egymásnak, az azért van, mert valaki megbántott minket. Nem így van? Ha nem bántunk meg másokat, akkor nem lesz szükség megbocsátásra. Ha nincsenek hibáink, nem lesz szükség egymás elszenvedésére. Nyilvánvaló, hogy Pál annak beismerésével beszél az emberekhez, hogy hibák, problémák és gyengeségek vannak közöttünk, és nekünk el kell szenvednünk egymást, és türelmesnek kell lennünk egymáshoz.

Ha valaha is elérkezel ahhoz a ponthoz, hogy azt mondd: "El kell veszítenem ezt az ujjat", ez azért lehetséges, mert azt az ujjat nem lehet meggyógyítani, mint például a ráknál vagy más betegségeknél, mikor rothadásnak indul a végtag, és tudod, hogy ez továbbterjed, s el fogja pusztítani a testet - ezért levágod a beteg részt, bár nem szívesen teszed azt.

Találkoztál valaha is olyan emberrel, aki örömmel megy el a sebészhez, és azt mondja: "Vágd le a kezemet!"? Amikor a fogorvoshoz mész a rossz fogaddal, azt mondják neked: "Próbáljuk meg betömni a fogat és nem kihúzni". Megpróbálod megmenteni azt, és ha kihúzatod, az egyetlen ok az lehet, hogy már nem lehet azt a fogat megmenteni. Vannak esetek, amikor ki kell húzni a fogat, vannak esetek, amikor ki kell vágni a rákot, de teljes mértékben megpróbálod olyan hosszan halogatni azt, amennyire csak lehetséges, mivel fontos számodra az a testrész. Mindannyian Krisztus testének tagjai vagyunk, és így is kell gondolkodnunk.

Mindezeknek fölébe

És ahogy folytatjuk Kolosszé 3. fejezetét, azt mondja:

"Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint a mely a tökéletességnek kötele." (Kol. 3:14)

Milyen dolgok fölébe? A könyörületes szív, a jóság, az alázatosság, a szelídség, a hosszútűrés, az egymás elszenvedése és az egymásnak való megbocsátás fölébe. Mondhatom azt valakinek: "Megbocsátok neked, türelmes leszek hozzád, elnéző leszek veled szemben", de van valami, ami nagyobb ezeknél, s ez: igaz szeretettel viseltetni az ember felé. Láttam szülőket, akik bámulatosan türelmesek voltak gyermekeikhez. Néha ezek a gyerekek durvák, engedetlenek és makacsak, de amikor nézem, a szülők milyen türelmesek velük, ráébredek, hogy a szeretet tényleg elnéző és hosszútűrő. Néha önmagukban annyira elfogultak azzal a gyerekkel szemben, hogy szinte nem tudják rávenni magukat, hogy akár csak egy kicsit is megbántsák a gyereket, még akkor sem, mikor ez szükséges lenne. Ha így éreznénk mi is egymás iránt, sokkal lassabban ítélkeznénk és fordulnánk el egymástól.

A Biblia azt mondja, "mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mert ez a tökéletességnek kötele". Miért pont szeretetet? Miért a szeretet lett a tökéletesség jeleként kiválasztva? Figyeld meg, hogy a tökéletesség jele nem Jézus Krisztus bizonyságtétele vagy a parancsolatok megtartása; a tökéletesség jele: a szeretet. Miért? 1. János 4:8 azt mondja:

"Az a ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet."

Ha Isten szeretet, és én átérzem az igaz szeretetet, olyanná váltam, mint Isten, és Isten tökéletes. A szeretet a tökéletesség jele, mert a szeretet Isten jelleme.

Ez az én parancsolatom

A legtöbb adventistának a János 15:10 a kedvenc verse:

"Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében."

Ez hasonlít a 14. vershez, ahol Jézus azt mondja:

"Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek."

Az az igazság, hogy gyakran félreértjük ezen versek jelentését. A 12. vers azt a pontot hangsúlyozza, melyet Jézus valójában mondott. Ezt olvassuk:

"Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket."

János 13., 14. és 15. fejezetében, ahol Jézus a parancsolatokról beszél, azt a parancsolatot emeli ki, hogy szeressük egymást. Amikor Jézus visszamenőben volt a mennybe, nagy teher nehezedett szívére. Ezek a tanítványok nem sokkal voltak az előtt, hogy összevesszenek azon, ki lesz közülük a nagyobb. A másik tíz tanítvány rájött, hogy Jakab és János, az anyjukkal együtt megkörnyékezte Jézust, hogy megkérjék, adjon nekik magas állást a királyságban mások felett. Elképzelheted, mennyire nehezteltek a tanítványok erre a kettőre. Gondolod, hogy éreztek is valami irgalmasságot e kettő felé?

Jézus nem hívta össze őket, és nem mondta: "Jakab és János, nem volt helyénvaló, amit tettetek.", és nem tette őket helyre a másik tanítványok előtt. Csak azt mondta mindannyiuknak: "Nagy teher nehezedik szívemre. Meg fogok halni, s el foglak hagyni mindegyikőtöket. És oly nagy szomorúságon fogtok keresztülmenni, melyet még sosem tapasztaltatok. Nagy teher nehezedik szívemre." Így próbálta elmondani nekik: "amit legjobban kívánok: hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket." Tudta, hogyha Jakab és János megérti ezt, sosem akarnak majd testvéreiken uralkodni. Tudta, ha azok a testvérek megértik ezt a szeretetet, sosem fogják bánni, ha Jakab és János magasabb pozícióba kerül, mint ők. Tudta, hogy ez nem számít azoknak, akik szeretik társaikat. Tudta, hogy azok az emberek, akik szeretik társaikat, ezt fogják gondolni: "Jobb, ha ő kapja meg azt, mintha én kapnám meg."

Amikor a szeretetről beszélünk, nem beszélünk szentimentalizmusról. Nézzük meg, mit mond 1. Kor. 13:4-6!

"A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal."

A szeretet "hosszútűrő". Ez azt jelenti, hogy beleállsz a tűzbe vagy beleteszed a kezedet a tűzbe, és sokáig ott tartod? Ez az a fajta hosszútűrés, amiről Pál beszél? Miről beszél itt Pál? Arról, hogy amikor valaki újra és újra megbánt téged, akkor mit teszel? Engeded és hosszan tűröd. Elviseled újra és újra és újra. Ez az, amilyen a szeretet. Hosszútűrő és " kegyes; a szeretet nem irígykedik". A szeretet nem törődik azzal, hogy ez az atyafi ilyen magasan van itt, és te pedig ilyen mélyen; örülsz az atyádfiáért. Nem próbálod felmagasztalni, vagy az első helyre helyezni magad. Mit jelent: "nem keresi a maga hasznát"? Nem keressük a saját érdekünket, és ez nagyon érdekes, mert mit tesszünk reggeltől estig, ha nem: saját érdekünket keressük? De a Biblia azt mondja, hogy az igazi szeretet nem keresi a maga hasznát.

Gondolj a mennyei lények életére! Mi az első gondolata őrzőangyalomnak minden reggel? Én vagyok. Nem? Én vagyok az érdekeltsége, én vagyok a hobbija, az élete. Minden energiáját az én üdvösségemre használja, nem törődik önmagával, mert tudja, hogy az Atya gondol rá. Na mármost, mi állítólag Isten küldöttei vagyunk a földön, de minden reggel, mikor felkelünk, mi az első gondolatunk? A válaszadást rád hagyom. De az igazi szeretet nem önző. Az idézet folytatódik:

A szeretet "nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt (angolban: nem gondol rosszra)".

Adja Isten, hogy ez szívünkbe vésődjön! Apró dolgok olyan könnyen felbosszantanak minket, néha valamit oly tudatlanul mondanak ki. A képessége annak, hogy ne gerjedjünk haragra, kéz a kézben jár a "nem gondol rosszra" erényével. Mit jelent ez? Átfogalmazhatom így: "a szeretet nem gyanakvó". A szeretet nem tulajdonít rossz motivációt cselekedeteidnek, akkor sem, mikor úgy is tűnne. Nem hiszem, hogy amikor ezt tetted, az azért volt, mert meg akartál bántani, vagy hivalkodni akartál. A szeretet a legjobb magyarázatot adja az ember cselekedetének.

 A munka befejezése

Tudod, hogy lefordíthatjuk a tökéletességet bármely nyelvre, belerakhatjuk akármilyen szövegkörnyezetbe - amelybe csak akarjuk, de végül is a tökéletesség azt jelenti: olyannak lenni, mint Isten; és olyannak lenni, mint Isten, azt jelenti, hogy átérezni, birtokolni és kimutatni Isten szeretetét. Íme egy gyönyörű megjegyzés Ellen White-tól, amely ezt olyan megindítóan fejezi ki:

"... mikor majd úgy szeretjük ezt a világot, ahogy Krisztus szerette, számunkra akkor fejeződött be Krisztus küldetése. A menny számára akkor vagyunk csak alkalmasak, mikor a menny már a szívünkben van." JÉ 641. old. (angol)

Minden alkalommal, mikor ezt olvasom, felkavar. Mit jelent a tökéletesség? Hogyan lehetek tökéletes? Hogyan foghatnám fel a tökéletességet? Mikor úgy szeretjük  a világot, ahogy Krisztus tette, akkor Jézus értünk végzett munkája befejeződik. Beszélhetünk az engesztelésről, beszélhetünk a bűnök eltörléséről, a szentek tökéletességéről vagy a 144 000 elpecsételéséről, de van egy egyszerűbb mód: mikor úgy szeretjük  a világot, ahogy Krisztus tette, akkor Jézus értünk végzett munkája befejeződik. Készek vagyunk a mennyre, mivel azon a ponton, mikor ez a fajta szeretet bennünk él, a menny a szívünkben van.  Egyszerűen így lehet ezt megfogalmazni. Csodálatosan így lehet ezt megfogalmazni. De ez a módja, ahogy nekünk ezt tényleg látnunk kellene.

Hogyan tudhatják meg az emberek, hogy mi Jézus tanítványai vagyunk? Hogyan tudhatják meg az emberek, hogy keresztények vagyunk? Nem abból, hogy mi megtartjuk Isten parancsolatait és bírjuk Jézus Krisztus bizonyságtételét. Hogyan tudhatják meg az emberek, hogy keresztény vagy? Jézus azt mondja: "akkor fogják az emberek megtudni, hogy keresztények vagytok, akkor fogják az emberek megtudni, hogy engem követtek, mikor egymást szeretni fogjátok". (Jn 13:35)

De hogy fogják megtudni, hogy egymást szeretjük? Úgy, hogy körbejárunk, és azt mondjuk: "szeretem a testvéreket"?  - Nem ezt teszi mindenki? Hogyan tudják meg az emberek, hogy szeretjük egymást?

János apostol arra emlékeztetett, hogy ha nem szeretjük felebarátunkat, akit láthatunk, akkor lehetetlen, hogy Istent szeressük, akit nem láthatunk. (1. Jn 4:20) Valaki mondhatja: "szeretem Istent, és Isten dicsőségét keresem", de ha nem nyilvánítunk ki szeretetet felebarátunk iránt, ez azt mutatja, hogy egyáltalán nem szeretjük Istent.

Ha egy hitetlen megvizsgálná életünket az elmúlt években, tényleg arra a következtetésre jutna, hogy szeretjük egymást? Mire következtetne majd azon fajta emberekkel kapcsolatban, akik mi vagyunk, a Biblia kereszténységét illetően?

1. János 3:18 azt mondja:

"Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal."

El tudjuk ezt mondani más szavakkal? "Cselekedeteid mutassák meg szeretetedet, ne a szád!"

Van még egy dolog, amelyet valószínűleg szintén ki kell emelnünk, és ez a következő: a fő gondolatom - ha helyesen olvasom a Bibliát - nem szabad, hogy az legyen, hogy a másik ember nem szeret engem. Gondolatomnak annak kell lennie, hogy én szeretem azt az embert! Ez az, amit a Szentírás kihangsúlyoz. Kiemeli, hogy kötelességem szeretni a világot. Elvárom, hogy a világ szeressen engem? Ha elvárom, hogy a világ szeressen engem, ez azért van, mert nem értem Isten szavát. Isten szava azt mondja, hogy a világ gyűlölni fog engem, de nekem szeretnem kell a világot, ahogy Krisztus szerette azt. Szeretnem kell testvéreimet tekintet nélkül arra, hogy ők hogyan viszonyulnak hozzám. És ha közülünk mindenki elfogadja ezt a szemléletet helyesen, akkor sok dolog, mely most rossz, jóvá válik.