Az Omega-válság
                                                    ( Allen Stump írása )
 

Változatosak a szent történelem leckéi, és számuk sok, de talán a legfontosabb lecke, amelyből tanulnunk kell, Isten népének azon hajlama, hogy eltér az igazságtól az Úr hűséges vezetőinek és szolgáinak halálát követően. Figyeld meg alaposan a következő verseket Mózes V. könyvéből:

"És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után jár és paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy lakozzék azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, a melyet én ő vele kötöttem. De felgerjed az én haragom ő ellene azon a napon, és elhagyom őt, és elrejtem az én orczámat ő előle, hogy megemésztessék. És mikor utóléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem? Én pedig valóban elrejtem az én orczámat azon a napon az ő minden gonoszsága miatt, a melyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult." V. Mózes 31:16-18

Ezt a próféciát az ÚR közvetlenül saját maga adta Mózesnek. Izrael történelme beigazolja Isten jóslatának hitelességét. Isten erős vezetőt adott Izraelnek Józsué személyében Mózes halálát követően. Józsué befolyása még egy nemzedékig érezhető volt. "Izráel pedig az Urat szolgálta vala Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejökben, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, és a kik tudják vala minden cselekedetét az Úrnak, a melyet cselekedett vala Izráellel." (Józsué 24:31) A szent feljegyzés folytatódik a Bírák könyvében:

"És a nép az Urat szolgálta Józsuénak egész életében, és a véneknek minden napjaiban, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, a kik látták az Úrnak minden dolgait, melyeket cselekedett vala Izráellel. És meghalt Józsué, a Nún fia, az Úr szolgája, száztíz esztendős korában. És eltemeték őt örökségének határában, Timnat-Héreszben, az Efraim hegyén, északra a Gaas hegyétől. És az az egész nemzetség gyűjteték az ő atyáihoz, és támadott más nemzetség ő utánok, a mely nem ismerte sem az Urat, sem az ő cselekedeteit, melyeket cselekedett Izráellel. És gonoszul cselekedtek az Izráel fiai az Úrnak szemei előtt, mert a Baáloknak szolgáltak. És elhagyák az Urat, atyáik Istenét, a ki kihozta őket Égyiptom földéből, és más istenek után jártak, a pogány népek istenei közül, a kik körülöttük voltak, és azok előtt hajtották meg magukat, és haragra ingerelték az Urat. És elhagyták az Urat, és szolgáltak Baálnak és Astarótnak." Bírák 2: 7-13

Pál apostol megjósolt egy "elszakadást" az igazságtól. "Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék?" (II. Thess. 2:3-5) Timótheushoz írott szavaiban Pál kinyilatkoztatta: "A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén." (I. Tim. 4:1).
 

Válság - megjósolva a Heted-Nap Adventisták között

Ellen G. White szintén írt az Isten népe között bekövetkező válságról. A mondatok egy "alfa"- és egy "Omega"- válságot írnak le. Ellen White kijelentette, hogy a John Harvey Kellogg által írott Élő templom c. könyv foglalja magába azokat a teóriákat, amelyek felölelik az alfa-válságot. A könyv eladásából származó bevételt  a Battle Creek-i szanatórium újjáépítésére kellett felhasználni, amely leégett. Amíg mindannyian egyetértettek azzal, hogy a könyvnek az a része, amely szigorúan az egészséggel foglalkozik, jó és ajánlható, addig dr. Kellogg hamis elméleteket szőtt bele a könyvbe Istennel kapcsolatban. Ezek az elméletek a panteizmus egy típusa voltak, amely Isten természetével, jelenlétével és személyiségével foglalkozik.(1) Ellen White megjegyezte:

"Azok, akik az Élő templom állítólag kiváló, de spiritiszta teóriáival tömik a fejüket, nagyon veszélyes helyen vannak. Az elmúlt 50 évben látomásokat kaptam a mennyei dolgokról. De a nekem adatott tanításokat most mások használják fel, hogy igazolják és jóváhagyják az Élő templom c. könyvben található teóriákat, amelyek félrevezetőek." (Manuscript Releases, 4. köt., 248. old.)

Ellen White egy nagy válságra utalva használta az "Omega" kifejezést, amelynek az "alfát" kell követnie. Figyeld meg a következő idézetet:

"Ne csaljon meg titeket senki! Sokan el fognak távolodni a hittől, hitető lelkekre és ördögi tantételekre hallgatva. Előttünk most ezen veszély alfája van. Az Omega a legmegdöbbentőbb természetű lesz." (Special Testimonies, Series B, 2. szám, 16. old.)

"Utasítva lettem, hogy őszintén beszéljek. "Ütközz meg vele! "- voltak a hozzám intézett szavak. "Ütközz meg vele szilárdan, késlekedés nélkül!" De ez a megütközés nem azt jelenti, hogy elvesszük a munkaerőt a területekről azért, hogy megvizsgáljuk a tantételeket és a különbségeket. Nem kell semmilyen ilyen vizsgálatot tennünk. Az Élő templom c. könyv a halálos eretnekség alfáját mutatja be. Az Omega következni fog, és mindazok el fogják azt fogadni, akik nem akarják az Isten által adott figyelmeztetést elfogadni." (uo. 50. old.)

"Tudtam, hogy az Omega hamarosan következni fog, és reszkettem népünkért. Tudtam, hogy figyelmeztetnem kell testvéreinket, hogy ne bocsátkozzanak vitába Isten jelenlétét és személyiségét illetően. Az Élő templom c. könyvben olvasható mondatok ezzel a ponttal kapcsolatban hibásak. Arra használják a Szentírást, hogy bizonyítsák a könyvben bemutatott tantételeket - ez a Szentírás helytelen alkalmazása." (uo. 53. old.)
 

További gondolatok a válságról

Kapcsolódva ezekhez, más, kiegészítő idézeteket is találunk a Special Testimonies c. könyvben, amelyek nem említik az "Omega" kifejezést, de ugyanazzal a válsággal foglalkoznak.

"Egy dolgot biztosan észre kell vennünk hamarosan - egy nagy válságot, amely fejlődik, növekedik és egyre erősebbé válik, és ez folytatódni fog addig, míg az Úr egy nagy kiáltással le nem ereszkedik a mennyből. Szilárdan kell tartanunk felekezeti hitünk első alapelveit, és előre kell mennünk, s egyre erősebb, megnövekedett hittel kell bírnunk. Mi mindig megtartottuk az Isten Szent Lelke által megerősített hitet, tapasztalatunk kora eseményeitől fogva a mai napig. Nagyobb lélegzetvételre, és a Szent Lélek vezetésébe vetett, mélyebb, komolyabb és megingathatatlan hitre van most szükségünk. Ha szükségünk volt a kezdetekben a Szent Lélek erejének kinyilvánított bizonyítékára, hogy megerősítse az igazságot, akkor az idő múltával napjainkban - amikor a lelkek eltávolodnak a hittől, és hitető lelkekre és ördögi tantételekre hallgatnak - minden bizonyítékra szükségünk van az igazság megerősítésében. Nem lankadhatnak most el a lelkek." (uo., 7. szám, 57. old.)

"A lelkek ellensége megpróbált behozni közénk egy feltevést: hogy egy nagy reformációnak kell bekövetkeznie a HN Adventisták között, és hogy ez a reformáció hitünk alapjaiként álló tantételek feladásából, illetve az újjászervezés folyamatának elkezdéséből állna. Mit eredményezne ez a reformáció? Az igazság alapelveit - amelyeket Isten bölcsességében adott a maradék gyülekezetnek - elvetnék. Vallásunk megváltozna. Az alapelveket, amelyek az elmúlt 50 évben fenntartották a munkát, hibaként tartanák számon. Új szervezet alakulna. Új rend könyvei írattatnának meg. Elméleti bölcselkedés uralkodna köreinkben. Ezen rendszer megalkotói elmennének a városokba, és csodás munkát végeznének. A szombat - természetesen - nem lenne fontos, mint ahogy annak teremtő Istene sem. Semmi sem állhatna az új mozgalom útjába. A vezetők azt tanítanák, hogy az erkölcs jobb, mint az erkölcstelenség, de Istent eltávolítanák, s emberi erőre támaszkodnának, amely - Isten nélkül - értéktelen. Homokra épülne az alapzat, és a vihar és a szél elsöpörné az építményt."

"Kinek áll hatalmában, hogy ilyen mozgalmat elindítson? Nekünk ott van a Bibliánk. Tapasztalataink vannak, melyeket a Szent Lélek munkálkodása kísért. Olyan igazságunk van, amely nem ismeri a  kompromisszumot. Nem kellene mindent elutasítanunk, ami nincs összhangban ezzel az igazsággal?" (uo. 2. szám, 54, 55. old.)

Könyveket írtak ezen válság megismerésével kapcsolatban, mégis sokan az írók közül belekeveredtek ebbe a válságba - tudtukon kívül! De most már világosan látnunk kellene, hogy White testvérnő minden mondata csak egy kérdéskörre korlátozódhat: Isten jelenlétének és személyiségének természetére - ahogy az feltárul a téves, pogány-pápai szentháromság tantételben. Néhány író megpróbálta az Omega-válságot összekapcsolni az eredetileg megalapított orvosi munka összeomlásával. Míg az igaz, hogy az alfa az orvosi munka soraiban kezdődött, de dr. Kellogg orvosi tanításait sosem kérdőjelezték meg a testvérek.(2) Mások, akik "történelmi adventistáknak" vallják magukat, az 1955, 1956-os HN Adventista-Evangélikus Konferenciához próbálták az Omega-válságot kapcsolni. Bár ezek a konferenciák az Omega gyümölcsei voltak, nem voltak az Omega-válság kezdete. E válság kezdete a szentháromság tantételének elfogadása volt, amely ezeket a konferenciákat lehetővé tette.
 

Az alfa-válság

Hogy jobban megértsük az egész vitapontot, vissza kell mennünk  dr. Kellogghoz, és meg kell néznünk, ő hogyan értelmezte a Szent Lelket. Ahogy korábban már megjegyeztük, az Élő templom c. könyvvel a probléma nem fiziológiai, hanem inkább teológiai volt. Kellogg a következőket írta George I. Buttlerhez:

"Amennyire ki tudom deríteni, az Élő templom c. könyvben talált zavar, az egész dolog összefoglalható abban a kérdésben: személy-e a Szent Lélek. Te azt mondod, nem. Én úgy gondoltam, a Biblia mondja ezt, azért, mert az "ő" személyes névmást használja. Beszélve a Szent Lélekről White testvérnő az "ő" névmást használja, és oly sokszor mondta, hogy a Szent Lélek az Istenség harmadik személye. Hogyan lehet a Szent Lélek a harmadik személy és ugyanakkor egyáltalán nem személy - ez számomra bonyolult." (Levél J.H. Kelloggtól  G.I. Buttlerhez, 1903. október 28.)

"Én hiszem, hogy Isten Lelke egy személyiség. Te nem. De ez csupán csak definíció kérdése. Én hiszem, hogy Isten Lelke egy személyiség. Te azt mondod: Nem, az nem egy személyiség. Az egyetlen dolog, amiért különbözünk, az, hogy különbözünk azon gondolatban, hogy mi az a személyiség. A te elképzelésed a személyiségről talán az, hogy az olyan, mintha egy személy vagy emberi lény lenne." (Levél J.H. Kelloggtól  G.I. Buttlerhez, 1904. február 21.)

Kellogg White testvérnő írásaihoz fordult, hogy alátámassza az elképzelését. Ellen White azt mondta, hogy írásaiban Kellogg gondolatainak nincs alapja.

"Arra vagyok rákényszerítve, hogy megcáfoljam azon állítást, miszerint az Élő templom c. könyv tanításit az írásaimból vett idézetek alátámasztják. Lehet, hogy találhatók olyan kifejezések és mondatok ebben a könyvben, amelyek összhangban vannak az írásaimmal. És az is lehetséges, hogy az írásaimban több olyan mondat is szerepel, amelyek - kiemelve szövegkörnyezetükből, és az "Élő templom" szerzője szerint értelmezve - úgy tűnnek, hogy összhangban vannak e könyv tanításaival. Ez látszólag talán alátámasztja azon állítást, miszerint az "Élő templomban" található gondolatok összhangban vannak az írásaimmal. De távol legyen, hogy ez a gondolat elterjedjen!" (Series B, 2. szám, 53., 54. oldal) (3)

Buttler vén sem hagyta jóvá, miszerint Kellogg helyesen mutatta be White testvérnő gondolatait az Élő templom c. művében. Dr. Kelloghoz írt válaszában ezt olvashatjuk:

"Isten bennünk lakozik Szent Lelke által mint Vigasztaló, Erkölcsbíró - különösen az előző. Amikor Hozzá jövünk, részévé válunk, abban az értelemben, hogy a Lélek Tőle származik, az az Atyától és a Fiútól jön. Az nem egy személy, lábakon járva vagy repülve, mint egy betű szerinti lény, bármely olyan értelemben, amilyen a Krisztus vagy az Atya - legalábbis ha az, teljesen felül áll a felfogóképességemen a szó vagy a nyelvezet jelentése." (Levél G.I. Buttlertől J.H. Kelloghoz, 1904. április 5.)

Míg úgy tűnik, hogy dr. Kellogg nem fogadta el a teljes szentháromság-tant az Élő templom írása idején, az elmélet - melyet e könyv magába foglal - út a számára, hogy később teljes egészében elfogadja e tantételt.
 

Az Omega-válság

Istennel kapcsolatos hamis elképzelések képezik az alfa-válságot, és Istennel kapcsolatos hamis elképzelések alkotják az Omega-válságot is. Ahogy gondosan megvizsgáljuk White testvérnő mondatait az "Omegá"-val kapcsolatban, látni fogjuk, hogy a szentháromság tantétele és annak elfogadása az adventizmus széles körében tökéletesen egybevág Ellen White jövendölésével.

Először is White testvérnő azt állította, hogy "az Omega a legmegdöbbentőbb természetű lesz" (Series B, 2. szám, 16. old.). William Johnsson vén - az Adventist Review szerkesztője - őszinte vallomásának fényében ítéljük meg ezt a mondatot!

"Egyes adventisták úgy gondolják, hogy hitalapelveink változatlanok maradtak az évek során, vagy megpróbálják visszapörgetni az időt arra a pontra, amikor minden, amivel bírtunk, csak jó volt. De minden kísérlet arra, hogy visszanyerjünk ilyen "történelmi adventizmust", meghiúsul, tekintetbe véve örökségünk tényeit."

"Az adventista hitpontok megváltoztak az évek során a "jelenvaló igazság" hatása alatt. A legmegdöbbentőbb a Jézus Krisztusról, Megváltónkról és Urunkról szóló tanítás. Sokan az alapító tagok közül - beleértve James White-ot, J. N. Andrews-t, Uriah Smith-et és J.H. Waggonert - ariánusi vagy félariánusi nézetet tartottak fenn, amely azt mondja, hogy a Fiút valamikor a világunk teremtése előtti időben az Atya nemzette."

"Hasonlóképpen, a szentháromság-hívő álláspont Istenről - amely most része a hitalapelveinknek - nem volt a kora adventisták által általánosan fenntartva. Egy kevesen még napjainkban sem értenek vele egyet." (Adventist Review, 1994. jan. 6., 10, 11. old.)

Johnsson a "jelenvaló igazságról" ír, de az igazi "jelenvaló igazság" sosem fog ellentmondani már fennálló igazságnak! Johnsson őszintén beismeri, hogy semmi sem lenne "megdöbbentőbb" ezen mozgalom alapító tagjai számára, mint látni Istenről és Krisztusról szóló azon elméleteket, amelyek napjaink egyházában élnek! Johnsson a továbbiakban nyíltan bevallja, hogy tanításaink megváltoztak, és hogy a "szentháromság-hívő álláspont Istenről ... most része a hitalapelveinknek".

Az Omega el fog jönni, és olyan természettel bír majd, hogy White testvérnő "reszketett" népünkért, arra utalva ezzel, hogy az az egész alapzatot megtámadja majd. "Az Omega következni fog, és mindazok részesülnek majd abban, akik nem akarják az Isten által adott figyelmeztetést elfogadni." "Tudtam, hogy az Omega hamarosan következni fog, és reszkettem népünkért." (Series B, 2. szám, 50, 53. old.) Napjainkban a 27 pontból álló hitalapelvek elfogadása - amely magába foglalja a szentháromság-tant - szükséges feltétele annak, hogy a HNA Egyház testületének tagjai legyünk.

Ellen White megjósolta azt az időszakot is, amelyben az Omega létezni fog. 1904-ben azt mondta, "hogy az Omega hamarosan következni fog". Arra is utalt, hogy közvetlenül a halála után fog az megjelenni. "Nagy dolgok fognak történni, miután én elmentem; Sátán úgy fog dolgozni, mint még soha azelőtt. Minden. ami megrázható, meg lesz rázva. Közelednünk kell Istenhez, mivel nem támaszkodhatunk emberekre vagy a tömegre. Mélyen kell ismernünk az Urat, mint még soha azelőtt." (Asiatic Division News, 1915. máj. 1-15., 43. old. - idézve Julius Gilbert White The Alpha and the Omega of Apostasy c. könyvéből.) White testvérnő azt is állította: "Egy dolgot biztosan észre kell vennünk hamarosan - egy nagy válságot, amely fejlődik, növekedik és egyre erősebbé válik, és ez folytatódni fog addig, míg az Úr egy kiáltással le nem ereszkedik a mennyből." (Series B, 7. szám, 57. old.) Az Omega-válság rést ütött az egyház soraiban röviddel Ellen White halála után, és egészen addig fog folytatódni, amíg Jézus el nem jön a mennyeknek felhőiben.
 

Az 1919-es Bibliai Konferencia

A történelem feltárja, hogy nem sokkal Ellen G. White halála után történt az, mikor a HNA Egyház egy gyors lépéssel elfogadta a szentháromság tantételét. Az 1919-es Bibliai Konferencián W.W. Prescott előadássorozatot tartott "Krisztus személye" címmel. Ezeket a tanulmányokat - melyek a szentháromság-tant támogatták - a küldöttek nem fogadták el egyetemesen. Elég nagy vita kerekedett ezen prezentáció után. A Generál Konferencia elnöke, A.G. Daniells megpróbálta e vitát lecsendesíteni, ezt mondva: "Nem fogunk szavazást tartani a szentháromság-tannal és az arianizmussal kapcsolatban, de gondolkodhatunk." (Másolat az 1919-es Bibliai Konferenciáról)

A Vigasztaló eljövetele

Folyamatban volt az, hogy a gyülekezet elfogadja a szentháromság-tant, és olyanná váljon, mint a világ többi része. Ellen White előre megmondta, hogy "az új rend könyvei írattatnak meg". 1928-ban megjelent LeRoy Froom könyve, A Vigasztaló eljövetele. Ebben a könyvben Froom a szentháromság-tan hamis tantételét tanítja, és  - ahogy azt Kellogg is tette őelőtte - Ellen White idézeteket használ, hogy megindokolja álláspontját. Ez a könyv volt azon tanulmányok eredménye, amelyeket Froom tartott az 1928-as észak-amerikai egyesült lelkipásztori továbbképző tanfolyam alatt. Mikor Froom ezt a könyvet írta, nem említette, hogy segítséget kapott Babilonból könyve megalkotásában. Több, mint negyven évvel azután ezt ismerte be:

"Tehetek itt egy őszinte vallomást? Amikor 1926 és 1928 között megkértek a vezetőink, hogy tartsak egy előadássorozatot a Szent Lélekről, az 1928-as észak-amerikai egyesült lelkipásztori továbbképző tanfolyamot felölelve, azt találtam, hogy leszámítva a Prófétaság Lelkében található felbecsülhetetlen útmutatásokat, tulajdonképpen semmi sem volt a szakirodalmunkban, amellyel be lehetett volna mutatni egy épkézláb bibliai magyarázatot ezen tanulmány hatalmas területén belül. Szakirodalmunkban nem voltak előzetes, "úttörő" könyvek ezen kérdéssel kapcsolatban."

"Rá voltam kényszerítve, hogy elindulási pontként és javaslatként kikeressek több értékes könyvet, amelyeket hitünkön kívül álló emberek írtak - melyeket előzetesen már említettem - hogy új, alapos, személyes kutatás lehetőségeire hívjam fel a figyelmet. Birtokolva ezeket, továbbmentem. De ezek a kezdetekben határozottan segítségemre voltak. És tucatszám - ha nem százával - tudnák megerősíteni azt a józan ítéletet, miszerint egyeseknek ezen más emberek közül abban az időben nagyobb rálátásuk volt Isten lelki dolgaira, mint a mi embereink közül sokaknak a Szent Lélekkel és a győzedelmes élettel kapcsolatban. Az még mindig nagyon homályos téma volt." (Movement of Destiny, 322. old.) (4)

Kérlek, figyeld meg alaposan, mit jegyzett meg egy kutató Froom vén szavaival kapcsolatban: "1.) Semmi sem volt a szakirodalmunkban - miért? - mert nem voltunk szentháromság-hívők. 2.) Hogy bármit is mutattak be 1928-ban, annak gyökerei ki tudja mibe nyúltak bele, amit a "szent" (pünkösdista) emberek tanítottak - különösen ebben a témában. 3.) Azzal vádolja Froom saját embereinket, hogy elhanyagolták kutatni Isten lelki dolgait, mely tanulmányozás által nagyobb rálátásuk lehetett volna azokra." (Robert Diener - A History of the Godhead in the Seventh-Day Adventist Church, 6. old.)

Froom vén bizalmat ad ezen "szent" embereknek azon téren is, miszerint jobban megértik az örök igazságokat. Kifejezetten említi a "híres Nagy-Britannia-i Keswick Konferenciát..., ahol rátalált, hogyan mozdíthatja elő a praktikus szentségeket". (Uo.) (5) Ezt a pünkösdista szentháromság-tant senki sem fogadta el a testvérek közül 1928-ban. Froom Dr. O.H. Christensonhoz intézett levelében leírja az ellenállást a szentháromság tantételével kapcsolatban, mely tantételt a Vigasztaló eljövetele c. könyvében tanított.

"Szabad azt állítanom, hogy a Vigasztaló eljövetele c. könyvem volt az eredménye az 1927-1928 között tartott észak-amerikai egyesült lelkipásztori tanfolyamon bemutatott tanulmánysorozatnak? El sem tudod képzelni, mennyire nekem estek néhányan a "régimódiak" közül, mivel ráhúztam a Szent Lélek személyiségére az Istenség harmadik személye megnevezést. Egyesek tagadták, és még most is tagadják azt. De kezdik általánosan alapműként elfogadni ezt a könyvet." (LeRoy Froom levele Dr. Otto H. Christensonhoz, 1960, október 27.)

Különösen érdekes a Vigasztaló eljövetele c. könyv 40. oldalán található feljegyzés: "Ha Ő (a Szent Lélek) isteni személy, és mi úgy gondolkodunk Róla, mint egy személytelen befolyásról, megrabolunk egy isteni személyt tiszteletadás és szeretet tekintetében, amelyek kijárnak Neki. Ismételten, ha a Szent Lélek csupán egy befolyás vagy erő, meg kell próbálnunk megtartani és használni azt. De ha felismerjük, hogy Ő egy személy, meg fogjuk tanulni, hogyan adjuk át magunkat Neki, hogy használhasson bennünket." Froom ezt az elméletet majdnem szó szerint R.A. Torry, protestáns hittérítő könyvéből vette kölcsön, melynek címe: Alapismeretek. Egy író elolvasta ezt az idézetet, és feltett egy megpróbáló kérdést: "Ha a Szent Lélek nem egy különálló személy, elkülönülve az Atyától és Annak Fiától, és mi "tiszteletet és szeretetet" nyilvánítunk ki ez isteni személy felé, és át is adjuk magunkat ennek a más istennek, aki nem az Atya és/vagy Annak Fia, akkor tulajdonképpen kit imádunk, és kinek adjuk át magunkat? Így helyes. Sátánnak, személyesen." (Holland 95, 85.old.) Ennek az elfogadása talán sokak számára bonyolultnak tűnik, de Ellen White ugyanilyen dolgot ír le a korai Broadside-ban:

"1845 februárjában látomást kaptam az elkövetkezendő eseményekről az éjféli kiáltással kapcsolatban. Egy trónt láttam, és azon az Atya ült és a Fiú. Elnéztem Jézus arckifejezését, és csodáltam kedves személyét. Az Atya személyét nem láttam, mert dicsőséges fény felhője takarta. Kérdeztem Jézust, hogy az Atyának ugyanolyan alakja van-e, mint Neki. Ő azt felelte, igen, de nem láthatom Őt - mondta - mert ha egyszer meglátod személyének dicsőségét, megszűnsz létezni. A trón előtt láttam az adventistákat, az egyházat és a világot. Láttam egy csoportot a trón előtt leborulva, mély érdeklődést tanúsítva, míg a legtöbbjük közönyösen felállt. Azok, akik a trón előtt voltak leborulva, felküldték imáikat, és Jézusra tekintettek; aztán Krisztus az Atyjára nézett, és úgy tűnt, közbenjár Nála. Fény jött ki az Atyából a Fiúra, és a Fiúról az imádkozó csoportra. Aztán egy nagyon erős fényt láttam kijönni az Atyától a Fiúra, és a Fiútól áthullámzott e fény az emberekre, akik a trón előtt voltak. Néhányan megkapták ezt a nagy világosságot, azonban sokan kitértek alóla, és azonnal ellenálltak annak. Mások közönyösek voltak, és nem örültek a világosságnak, s az eltávozott róluk; egyesek örültek neki, és mentek, és leborultak az imádkozó kis csoporttal együtt. E csoport minden tagja megkapta a világosságot, és örvendezett abban, ahogy arcuk ragyogott annak dicsőségétől. És láttam, hogy az Atya felkel a trónról, és egy lángoló szekéren a szentek szentélyébe megy, a kárpiton túlra, és ott leül. Trónokat láttam ott, amilyeneket még sosem láttam. Aztán Jézus kelt fel a trónról, és a legtöbben, akik le voltak borulva, felkeltek Vele együtt. Miután Jézus felállt, egyetlen fénysugarat sem láttam Tőle kiáradni a közönyös többségre, akik tökéletes sötétségben hagyattak. Azok, akik felálltak, mikor Jézus is tette, szemeiket Krisztuson tartották, ahogy Ő elhagyta a trónt, s egy keskeny úton kivezette őket. -- Ezután felemelte jobb kezét, és hallottuk kedves hangját: 'Várjatok itt! - Atyámhoz megyek, hogy megkapjam a Királyságot; tartsátok ruháitokat folt nélkül, és hamarosan visszatérek az esküvőről, és magamhoz veszlek titeket.' És láttam egy felhő-szekeret kerekekkel, melyek olyanok voltak, mint az égő tűz, és angyalok voltak a szekér körül, mely oda ment, ahol Jézus állt. Krisztus belépett a szekérbe, és a szentélybe vitetett, ahol az Atya ült. Ott láttam Jézust, amint Ő - mint nagy Főpap - az Atya előtt állt. Ruhája szegélyén csengő és gránátalma volt. Aztán Jézus megmutatta nekem a hit és az érzelem közötti különbséget. És láttam, hogy azok, akik Jézussal együtt felálltak, felküldték hitüket Hozzá a szentélybe, és így imádkoztak: 'Atyám, add nekünk Lelkedet!' És Jézus rájuk lehelte a Szent Lelket. E leheletben világosság, erő és még több szeretet, öröm és béke volt. Ezután megfordultam, hogy lássam azt a csoportot, amelyik még mindig leborulva maradt a trónnál. Ők nem tudták, hogy Jézus már elhagyta azt. -- Sátán jelent meg a trónnál, megpróbálva Isten munkáját folytatni. Láttam, hogy az emberek felnéztek a trónra és így imádkoztak: 'Atyám, add nekünk Lelkedet!' Azután Sátán rájuk lehelte szentségtelen befolyását. Világosság volt abban, és több erő, de hiányzott belőle az édes szeretet, öröm és a béke. Sátán célja az volt, hogy elhitetve tartsa őket, s visszatérítse és elhitesse Isten gyermekeit is. Láttam, hogy egymás után hagyják el a csoportot azok, akik Jézushoz imádkoztak a szentélyben, és csatlakoznak a trón előtt levőkhöz. És azon nyomban megkapták Sátán szentségtelen befolyását." (To the Little Remnant Scattered Abroad, 1846. április 6., 7. old.)

Ebben a látomásban két különböző személyt látunk két különböző lelket lehelni az emberekre. Jézus a "Szent Lelket" lehelte, amely úgy van bemutatva, mint amelyben van "világosság, erő és még több szeretet". Sátán "szentségtelen befolyása" (lelke) nem hordozott "édes szeretet, örömöt és békét". A szentháromság-tan elfogadásának tragédiája nem csupán az, hogy megtagadjuk imádni az "Atyát és a Fiút (, akikről tudjuk, hogy Őket) kell egyedül csak felmagasztalni", hanem hogy Sátán spiritizmusának csapdájába esünk!
 

Az 1931-es hitalapelvek

A válság, amellyel kapcsolatban White testvérnő figyelmeztetett, tulajdonképpen vallásunk egész struktúráját megváltoztatta. "Az igazság alapelveit - amelyeket Isten bölcsességében adott a maradék gyülekezetnek - elvetnék. Vallásunk megváltozna. Az alapelveket, amelyek az elmúlt 50 évben fenntartották a munkát, hibaként tartanák számon. Új szervezet alakulna. Új rend könyvei írattatnának meg. Elméleti bölcselkedés uralkodna köreinkben. " (Series B, 2. szám, 55. old.) Amikor bármely vallási szervezet teológiáját megváltoztatják, akkor a rendszer alapjaiban változik meg. Közel egy évszázada az egyház szentháromság-tagadó nézőpontot hirdetett. 1931-ben új Hitalapelveket mutattak be, amelyek - első alkalommal - behozták a szentháromság-tant. A második pontban ezt olvashatjuk:

"Hogy az Istenség, vagy Szentháromság az Örök Atyából - egy személyes, lelki lényből, aki mindenható, mindenütt jelenvaló, mindentudó, végtelen bölcsességben és szeretetben -, az Úr Jézus Krisztusból - az Örök Atya Fiából, akin keresztül teremtetett minden, és akin keresztül a megváltott seregek üdvözülése megvalósul - és a Szent Lélekből - az Istenség harmadik személyéből, a megváltás munkájának nagy újjáalkotó erejéből - áll." (Gyülekezeti Kézikönyv, 1963-as kiadás, 29. old.)

A Generál Konferencia statisztikai titkárának, Edson Rogers sürgetésére, valamint oly kérvények hatására, amelyek e területtel kapcsolatos mondatok megvilágosítását igényelték, egy négy tagból álló bizottságot neveztek ki, amely az új hitelvek előkészületeit felügyelte. A négy ember, akit ebbe a bizottságba megválasztottak Milton E. Kern, Francis M. Wilcox, Edwin R. Palmer és Charles H. Watson volt. Wilcoxot a másik három tag választotta ki, hogy elkészítse a "fő piszkozatot". A teljes ismerettel és a többiek beleegyezésével Wilcox Rogersnek adta a nyilatkozatát, aki beletette azt az 1931-es Évkönyvbe, amely 1933-ban jelent meg a Gyülekezeti Kézikönyvben. Ezt a nyilatkozatot nem szavazták meg a Generál Konferencián.

"1942. január 14-én a Generál Konferencia Bizottsága megszavazta, hogy a "Hitalapelvek" (Wilcox-féle) nyilatkozat elérhető legyen szórólap formájában. E nyilatkozat az 1933-as, hivatalos Gyülekezeti Kézikönyvben jelent meg, s - hasonlóan hivatalos adaptáció nélkül - jelen van azóta minden új kiadásban. Ezért közös beleegyezéssel, és nem hivatalos szavazással fogadták el azt, hogy Wilcox javasolt "Hitalapelvei" ... hitünk elfogadott nyilatkozatává váljanak." (Movement of Desteny, 419. old. - kiemelés az eredetiből)
 

Az 1941-es keresztségi fogadalom és az új énekeskönyv

1941-ben mutatták be az új keresztségi fogadalmat, amely magába foglalta a jelöltek azon állítását, miszerint hisznek a szentháromság-tanban. (6) Ez volt az az év, amikor a Gyülekezeti Énekeskönyv is megjelent. Az énekeket a korábbi énekeskönyveinkben megváltoztatták, hogy támogassák az igazságot Istennel és Krisztussal kapcsolatban. A Gyülekezeti Énekeskönyv volt a kezdet a szentháromság-hívő énekek felé. (7)

Múltunkat hibaként és "hamis tantételként" tartják számon. Az "új rend" könyvei írattattak meg. (8) " Semmi sem állhatna az új mozgalom útjába." (Series B, 2. szám, 55. old.) Froom vén azt állította, hogy "a felekezet visszavonhatatlanul az keresztény alapigazságokra (volt) van rábízva." (Movement of Destiny, 75. old.) (9)
 

Kitartások

Az 1940-es évek elején még mindig voltak, akik kitartottak és ellenálltak az új teológiának. Egyikük egy prédikátor, J.S.Washburn volt, aki 1940-ben írt egy csípős támadást W.W. Prescott vénnel szemben, azzal a prédikációval kapcsolatban, amelyet Prescott tartott 1939. okt. 14-én a Tacoma Park Gyülekezetben (Md.). Prescott prédikációjának címe "Az eljövendő" volt, és a szentháromság-tannal foglalkozott - más tárgyak mellett. Washburn írása - míg nagyon személyes volt, de - annyira elnyerte az egyik konferencia elnöknek a tetszését, hogy 32 másolatot kért, hogy adjon belőle minden prédikátornak a konferenciáján. A dolog jelentősége nem annyira a prédikáció különleges tartalma, nem is Washburn válasza, hanem inkább az, hogy 1940-ben még mindig létezett egy szentháromság-tagadó csoport a gyülekezetben. (10)

Más, hosszú "kitartás" Charles S. Longacre vén volt. Washburn-höz hasonlóan Longacre is egy idősebb prédikátor volt, aki személyesen ismerte Ellen White-ot, és beszélt is vele. Ő nem egy "mellékhajtás" volt. Az egyházban betöltött, jelentőségteljes pozícióiról szóló lista hosszú és súlyozott volt, fontos hivatalokkal. (11) Longacre vén még élt, amikor a Kérdések a tantételekről c. könyvet elkészítették. Az eredeti tervezetet kiküldték, mely a következő kérdést, ill. választ is magába foglalta:

"Lehetséges, hogy valaki a HNA Egyházban maradjon, általánosan megbecsült tagként, ha következetesen visszautasítja az egyházi hatalomnak való engedelmességet Jézus Krisztus istenségéről szóló történelmi tantétellel kapcsolatban?

A válasz erre a kérdésre: egyértelmű nem." (Kérdések a tantételekről dosszié, 34. kérdés)

A másolatok közül, melyeket szétküldtek a területekre áttanulmányozás céljából, egy visszaérkezett a következő, kézzel írt kérdéssel a fentebb található válasz mellett: "Felfüggesztenénk Longacre vént?". Ekkor - csak  néhány hónappal az 1958-ban bekövetkezett halála előtt - Longacre vén még mindig szentháromság-tagadó. Istennek mindig volt egy "hűséges kevese", akik továbbvitték az igazság fáklyáját, míg mások elfogadták "Sátán pokoli fáklyáját". (12)
 

Dániel és a Jelenések átdolgozása

1944-re a legtöbb akadályt elmozdították, így az új teológia teljesen elárasztotta a mozgalmat. Egy tüske Uriah Smith Dániel és a Jelenések c. könyve volt. Ez a könyv, melyet eredetileg két részben nyomtattak ki: Fontos és praktikus gondolatok a Jelenések könyvéről (1867) és Fontos és praktikus gondolatok Dániel könyvéről (1873) - Ellen G. White jóváhagyását bírta. (13) Ez a könyv volt (és a mai napig az), a leghosszabb ideig futó adventista kiadás a Prófétaság Lelkének könyvein kívül. Azonban e könyv szentháromság-tagadó nézetet tanított Krisztusról. Ez okból javasolta W.W. Prescott az 1919-es Bibliai Konferencián ezen tanítások kivételének szükségességét. (14) Hogy ne kelljen kidobniuk sok, máskülönben jónak tartott kötetet, inkább úgy döntöttek, "átdolgozzák" a könyvet, hogy segítsék azt közelebb hozni a történelmi eseményekhez, melyek Smith vén utolsó átnézése óta történtek. Azonban az igazi célja ezen átdolgozásnak az volt, hogy kivegyék a könyvből a szentháromság-tagadó mondatokat. (15)
 

Az Evangelizálás kiadása

Az Evangelizálás c. könyvet 1946-ban adták ki azzal a céllal, hogy segítsék folytatni a szentháromság-tan fejlődését az adventizmuson belül - megtámadva az "új teológiával" az Ihletés Igéjének szavahihetőségét. Míg a kötet rengeteg mondatot tartalmaz a Prófétaság Lelkétől, ez alkalmat adott Froomnak - aki benne volt a kiadóbizottságban -, hogy összevágjon Ellen White mondatokat oly módon, hogy elferdítse White testvérnő igazi álláspontját. Az egészet a következő taktikával vitték végbe: 1. Felhasználtak mondatokat, kiemelve azokat eredeti szövegkörnyezetükből, beleértve számos ellipszis (szó, mondatrész kihagyása) használatát. 2. Alcímeket alkalmaztak, hogy gondolatokat mutassanak be, melyeket az olvasó nem talált az idézetben. 3. Néhány mondatot kiegészítő mondatok nélkül használtak fel, melyek szükségesek a teljes kép megértéséhez. Froom azt állította szövetségeséhez, R.A. Andersonhoz írott egyik levelében:

"Biztos vagyok benne, hogy egyetértünk az Evangelizálás c. könyv - mint egyike a nagyszerű adalékoknak - megbecsülésében, melyben a Prédikátori Egyesületnek része volt, visszamenve azokba a napokba. Te tudod, hogy mit tett e könyv a Kolumbiai Unió embereivel, akik szemtől szemben álltak a világos, egyértelmű Prófétaság Lelke idézetekkel Krisztus istenségét, a Szent Lélek személyiségét, a szentháromság-tant, és hasonló dolgokat illetően. Le kellett ereszteniük kezeiket, és el kellett fogadniuk azokat az állításokat, vagy meg kellett tagadniuk a Prófétaság Lelkét."

"Tudom, hogy neked, Miss Kleusernek és nekem sokat kellett tennünk ezen dolgok válogatásával kapcsolatban, olyan férfiak bátorításával, mint Branson vén - aki úgy érezte, hogy a White Hagyaték atyafiainak az Evangelizálás c. könyvről alkotott korai fogalma nem volt helyénvaló." (LeRoy Froom levele Roy A. Andersonhoz, 1966. jan. 18.)

Froom azt állítja, hogy 1946-ban még mindig volt "kitartás" a szentháromság-tannal szemben, a Kolumbiai Unióban. Itt láthatjuk, hogy a Prófétaság Lelkét "bunkósbotként" használták, hogy a testvéreket a sorba kényszerítsék, ahelyett, hogy a "Biblia és a Biblia egyedül" lenne a hit egyedüli szabálya és gyakorlata a testvérek között. Továbbmenve, az egyház vezetősége nem hitte, hogy a White Hagyaték atyafiainak "helyénvaló" fogalma volt az Evangelizálás c. könyvvel kapcsolatban.
 

Bűnbánatra hívás

1950-ben két fiatal misszionárius Afrikából részt vett a Generál Konferencia-ülésen  Cleveland-ben, Ohioban. Robert Wieland és Donald K. Short vén kifejezte azon aggodalmát a testvéreknek, hogy az egyház elkanyarodott attól az útiránytól, amit 1888-ban az Úr adott neki. Arra kérték ezen véneket, hogy írják le gondolataikat, melynek eredménye az 1888 újra vizsgálata c. kézirat lett. Bár nem látjuk a szentháromság-tan kérdéskörét, de ezen vének kiváló munkát vittek véghez rövid idő alatt, megtárgyalva az egyház akkori helyzetét. Hitték, hogy az egyház "érett a kiábrándulásra".

"Az most már egyértelmű tény, hogy "mi"  a csalódás útján utaztunk az 1888-as minneapolisi találkozó óta. Hamis tanításokba keveredések foglalták el a tiszta, meggyőző, menny által ihletett igazság helyét a "hit általi megigazulást" illetően. A valódi tapasztalatok nehéz és megalázó útja, valamint a hamisítványok által Izrael egy olyan időszakba lépett, mikor éretté vált a kiábrándulásra." (1888 újra vizsgálata, 1950-es kiadás, 202. old.)

Wieland és Short megkísérelte bemutatni, hogyan tud egy "hamis Krisztus" megjelenni közöttünk. Őszintén hitték, hogy az igazság hamis fényben való bemutatása hamis tanok igazságként való hirdetéséhez vezet. (Lásd 171. old.) Az 1888 újra vizsgálatának figyelmes olvasása feltárja, hogy míg Wieland és Short többnyire Krisztus megtestesülésével és főpapi szolgálatával foglalkozott, volt néhány Krisztussal kapcsolatos kutatásra vonatkozó rész, amelyek ellenkeztek a hagyományos szentháromság-hívő gondolkodással. Pl. világosan állították, hogy Krisztus elfogadta a "bűnös test hasonlóságát", és hogy ez "nemcsak külső megjelenés volt, hanem valóság". (Uo. 156. old. - kiemelés az eredetiből) Ez arra vezette őket, hogy elhiggyék, Jézus "megüresítette Önmagát minden isteni hatalomtól, hogy csodát műveljen, kivéve az Atyába vetett hit által". (Uo. 156., 157. old.) Később azt tanították, hogy Krisztus valóban meghalt a Golgotán.

"Ilyen hamis Krisztus halálának nem lenne minden embert megérintő vonzereje, úgy mint az igazi Krisztus halálának világos megértése. Ez a hamis elmélet inkább olyan lenne, mint egy felfoghatatlan egyezség az Atya és a Fiú között, amely valahogyan elegendő volt ahhoz, hogy lecsendesítse az Atya haragját, melyet általánosan az emberiséggel szemben érzett. Megmutatja a zűrzavart az a tény, hogy ezen hamis elmélet megköveteli: higgyünk abban, miszerint Isten Fia nem halt meg, csak az ember Fia, azaz: az Ő teste. Ez kideríthetetlen titok felhőjébe burkolja Krisztus munkájának azon részét, mely az emberi szívekhez és értelemhez akar fordulni, hogy egy őszinte, tettetés nélküli kibékülésben vonja őket össze Istennel." (Uo. 158. old.)

Az író őszinte véleménye az, hogy Isten Wielandet és Shortot használta fel, hogy megkísérelje megmenteni népét. Míg ők nem értettek meg minden dolgot, amely e téma hatáskörébe tartozott abban az időben, de ez több volt, mint egy szerény elindulás. A Generál Konferencia azonban hivatalosan megtagadta az üzenetet, és azonnal elkezdték megcáfolni Wieland és Short megkezdett munkáját. (16)
 

Az 1952-es Bibliai Konferencia

Részben válaszolva Wieland és Short 1950-ben történő felhívására, William H. Branson vén 1952-ben összehívta a Generál Konferenciát. Ez volt az egyház első bibliai konferenciája 1919 óta, és csupán a második 1888 óta. Míg a téma Krisztus igazságossága volt, az üzenetek sosem hatoltak a probléma gyökeréig;  a szentháromsághívő-nézőpontot sosem kérdőjelezték meg. A konferencia vége felé Branson a kivetkező "kihívást" adta:

"Nagy fokban az egyház elmulasztott arra az alapra építeni, amelyet az 1888-as Generál Konferencián fektettek le. ... De a hit általi megigazulás üzenete - amelyet az 1888-as konferencián adtak nekünk - itt most ismét hangzik ..."

"És ezt a nagyszerű igazságot ezen az 1952-es bibliai konferencián kaptuk, sokkal nagyobb erővel, mint az az 1888-as konferencián adatott.  .... Többé nem kérdés: 'Mi volt munkásaink és testvéreink hozzáállása a hit általi megigazulás üzenetéhez, mely 1888-ban adatott? Mit tettek azzal?' Mostantól a kérdésnek ennek kell lennie: 'Mit tettünk a hit általi megigazulás fényével, ahogy az az 1952-es bibliai konferencián hirdettetett?" (Our Firm Foundation, II. szám, 616., 617. oldal, idézve Watchman, What of the Night, 1996. nov., 3. old.)

Branson világosan utal az 1888 újra vizsgálata c. írásra, és azután megkísérli, hogy áthelyezze a hangsúlyt 1888-ról 1952-re. Branson kérdésére a válasz - az ún. "hit általi megigazulás fénye, ahogy az az 1952-es bibliai konferencián hirdettetett" gondolatra vonatkozóan - nem váratott sokáig magára.
 

Az 1955-1956-os HNA-Evangélikus konferenciák

Ha a hit általi megigazulás igazi üzenete 1952-ben odaadatott volna az egyháznak, és az elfogadta volna azt, akkor a HNA-Evangélikus konferenciákat sosem tartották volna meg. Ahogy korábban már megjegyeztük, ezek a konferenciák kiváló evangélikusok (Walter Martin, George E. Cannon, Donald Barnhouse) és az Adventista Egyház vezetői (LeRoy Froom, Roy A. Anderson, Walter E. Read és T.E. Unruh) között zajlódtak le. (17) Ezen konferenciák legfőbb kulcspontja a szentháromság tantétele volt. Roy A. Anderson később leírta tapasztalatát az evangélikusokkal tartott első megbeszéléssel kapcsolatban:

"Mit hisztek a szentháromsággal kapcsolatban ?- kérdezte tőlem néhány évvel ezelőtt két kegyes, keresztény úriember, aki váratlanul érkezett a Generál Konferencia székhelyére, Washington D.C.-be ...

Mindketten keresztény főiskolai pásztorok voltak, akik sokat olvastak az adventistákról, de minden írás ócsároló volt. Egyikük megbízást kapott, hogy írjon egy könyvet az adventista hitelvekről. Azonban ők úgy érezték, beszélni illene a vezetőkkel, hogy megtudják, mi tulajdonképpen mit is hiszünk a legfontosabb alapkérdésekkel kapcsolatban, ahelyett, hogy csak másoktól idéznek.

Komoly kérdésükre a válaszadás imádság teljes megbeszélések napjaival telt. Az Istenségre és a szentháromságra vonatkozó válaszunk döntő volt számukra, mivel néhány általuk olvasott könyv az adventistákat az ariánusi kategóriába sorolta. ..." (Adventist Review, 1983. szept. 8., 4. old. - kiemelés az eredetiből)

Ahogy azt Martin Andersonnak leírta, egyes könyvek az adventistákat az ariánusi kategóriába sorolták, a szentháromság-tagadó hitük miatt. Martin valóban elmulasztotta a HN Adventistákat a "keresztények" közé besorolni, könyvének - Kultuszok születése - első kiadásában. A konferenciák kezdetén a hangsúly azokon a szentháromság-tagadó kijelentéseken volt, amelyeket az adventizmus alapító tagjai tettek, Ellen White-ot is beleértve! 1989-ben Martin adott egy rövid történelmi áttekintést a prédikátorok egy csoportjának, hogy hogyan is történt ez.

"A közvélemény abban az időben (1955, 1956) az adventistákat olyannak tartotta, mint a Jehova tanúit, a mormonokat, mint a legtöbb nagyobb kultikus szervezetet azokban a napokban ...

Mikor először találkoztam L.E. Froommal, felelősségre vont, s kb. 15 percen keresztül részletezte, hogyan gondolhattam valaha is arra, hogy az adventizmus egy kultusz. 'Az adventizmus úgy igaz, mint ahogy mi most itt állunk.' - mondta. 'Szerinted Arius keresztény volt?' - kérdeztem. Froom kiváló egyháztörténész volt, és azt felelte: 'Természetesen nem volt keresztény, Arius tagadta Jézus Krisztus istenségét'. 'Akárcsak Ellen White' - feleltem. 'Micsoda?!' - kérdezte dr. Froom. 'Igen' - mondtam, és kinyitottam egy aktatáskát, s legalább négy méter magas irathalmot mutattam be adventista kiadványokból, melyek be voltak jelölve dr. Froom átolvasására, és a bizottság átolvasására, hogy átnézzék az ott található forrásokat. Halálosan meg voltak döbbenve - hozzáfűzhetem -, hogy az anyag olyan átható volt. Ellen White később gyorsan megváltoztatta az állásfoglalását, és megerősítette a szentháromság tantételét, s tanította azt. De hatással volt rá Uriah Smith. Ellen White egykor tagadta Krisztus örök istenségét, és lealacsonyította Őt a második istenség helyére. Ezért soroltalak be titeket korábban a Jehova tanúival egy kategóriába - az adventizmusban létező, ariánusi hangsúly miatt. És amiatt a tény miatt is, hogy megerősítettétek, miszerint Mihály arkangyal Krisztus.

Dr. Froom és a bizottság úgy határozott, hogy azonnal áttanulmányozza ezt az anyagot. Így berekesztettük az ülést, és ők magukkal vitték az anyagokat és - gyanítom - más iratokat is, s áttanulmányozták azokat. Később visszajöttek, s azt mondták: 'Egyetértünk azzal, hogy azon dolgok nagy része, melyekre felhívtátok a figyelmünket, igaz, és mi nem értünk egyet ezen állításokkal. Nem tükrözik az eredeti adventista terminológiát, és mi megtagadjuk ezen iratokat.' 'Örömmel hallom ezeket' - válaszoltam - Most már nem hibáztathattok bennünket, mert mi olvastuk ezen anyagokat, és nem felszínes vitapontok azok, amikről itt szó van.

Áttanulmányoztunk sokféle anyagot, s azután az az ötletünk támadt, hogy könyvet kellene írni, ahol kérdezünk, és az adventista felekezet válaszol. ... Ebből született meg a Kérdések a tantételekről c. könyv. Egyes kitalációkkal és koholmányokkal ellentétben - melyeket napjainkban hallottam az adventistáktól, akiknek ezt jobban kellene tudniuk - a könyvet a Generál Konferencia jóváhagyta." (Walter Martin  - kazettaanyag a Campus Hill Gyülekezetben tartott konferenciáról, Loma Lindában, Kaliforniában, 1989. jan.)

Froom vén, és azok, akik találkoztak Martinnal, az alapokat - melyek fenntartották a munkát a kezdetektől fogva - "hibának bélyegezték". Dr. Barnhouse a következőket írta az Eternity c. újságban:

"Azonnal felismerhető volt, hogy az adventisták kitartóan tagadtak bizonyos tantételi álláspontokat, melyeket előzőleg nekik tulajdonítottak.

Az adventisták kimondottan elutasítanak bármely tanítást azon prédikátorok vagy tagok hitéről, akik hisznek, hirdetnek vagy leírnak bármely olyan dolgot, amely őket az ariánusok közé sorolná." (Eternity, 1956. szept.)

Froom vén a Kérdések a tantételekről c. könyvben és később a Movement of Destiny c. írásban szembetűnően hazudott történelmünkkel kapcsolatban. Megpróbálta azt bemutatni, hogy a szentháromság tagadása egy "betokosodott rák volt, amely túlburjánzott, de el volt szigetelve". (The Sanctuary and the Atonement, 530. old.)  A Kérdések a tantételekről c. könyvben ezt olvassuk: "A HNA Egyház alapító tagjai több, mint egy évszázaddal ezelőtt különböző felekezeti háttérből származtak. Míg mindannyian előmilleniaristák voltak, addig egyesek szentháromság-hívők, mások ariánusok voltak." (29. old.) De ez csak az igazság fele. A tény az, hogy amíg az alapító tagok "eltérő felekezeti háttérrel" rendelkeztek, mikor HN Adventisták lettek, mindannyian feladták hibás, szentháromság-hívő álláspontjukat. A Movement of Destiny c. könyvben Froom a szentháromság-tagadókat megbélyegezte, hogy "különvéleményű" nézőpontjuk van. (Lásd 149. old.) Aztán megmagyarázta, miért tettek bizonyos kijelentéseket a Kérdések a tantételekről c. könyvben. Froom bevallotta, hogy egyes válaszok, melyeket az evangélikusoknak adtak, a kora alapító tagok által alkotott mondatok nyilvános elvetése által keletkeztek, "a korai, hamis elméletek (úgynevezett) különvéleményét szükséges volt egyértelműen visszautasítani. Így a kérdéseikre történő válaszadásra kijelölt fogalmazók megalkottak egy egyszerű nyilatkozatot, visszautasítva ezeket a személyes, egyéni (úgynevezett) különvéleményű álláspontokat, hogy beletegyék azt az újonnan megjelenő Heted-Nap Adventisták válaszolnak a tantételekkel kapcsolatos kérdésekre c. könyvbe." (Movement of Destiny, 483., 484. old.) Ennek a nyilatkozatnak tisztázni kellett az előző könyvben található félreértéseket. Íme egy rész az alapító tagok mondatainak elvetéséből:

"A HN Adventisták hite ezekkel a nagy igazságokkal kapcsolatban világos és határozott. És úgy érezzük, hogy nem kellene minket azonosítani vagy megbélyegezni bizonyos korlátolt és hibás elméletekkel, amelyeket egyesek tartottak, különösen megalakuló éveink alatt.

Ennek a nyilatkozatnak meg kellene semmisítenie azokat az állandó "kérdéseket", amelyek ellenünk forognak közszájon. Mi egyek vagyunk keresztény felekezeti csoporttársainkkal a hit nagy alapköveit illetően, amelyek egyszer a szenteknek adattak." (Kérdések a tantételekről, 31., 32. old.)

Milyen szégyen azt állítani, hogy "mi egyek vagyunk keresztény felekezeti csoporttársainkkal"! Froom és a többiek "kereszténynek" hívhatják azt, míg a csapások el nem jönnek. Isten "BABILON"- nak nevezi azt, és milyen jogon hívjuk mi "kereszténynek" azt, amit Isten "Babilonnak" nevez?
 

1971 - Movement of Destiny (A cél mozgalma)

Jóllehet, már említettük Froom könyvét, a Movement of Destiny-t, és idéztünk is belőle, de meg kellene jegyeznünk a következőket: a Movement of Destiny világos kísérlet volt arra, hogy újraírják történelmünket, és úgy mutassák be az Advent Mozgalom növekedését, mint aminek evangélikus gyökerei vannak. Ez teljesen alátámasztotta a szentháromság-tant és azon folyamatos egyezkedéseket, amelyek az 1950-es években születtek. Froom ahhoz is vette a bátorságot, hogy lerohanja Wielandet és Shortot azon megfigyelésükkel kapcsolatban, hogy az egyház hogyan hagyta el az igazság nyomdokát, mely 1888-ban adatott. A Movement of Destiny c. könyv tartalmaz egy előszót Neal Wilson véntől, aki abban az időben a Generál Konferencia alelnöke és az igazgatóbizottság elnöke volt. A könyv előszavát eredetileg Robert Pierson vén írta, aki az akkori Generál Konferencia elnöke volt. Azonban Robert Wieland vénről alkotott véleménye negatív visszhangjának következtében Pierson visszavonta a nyilatkozatát. Helyette id. H.M.S. Richards - a Prófétaság Hangjától (rádióműsor - fordító) - írta meg az előszót a későbbi kiadáshoz. Jelentősége ezeknek: a könyv ösztönzése, és megjelenésének időzítése. Froom elismerte a következőket:

"Visszamenve 1930 tavaszához, Arthur G. Danniels, aki több, mint húsz éve volt a Generál Konferencia elnöke, elmondta nekem, hogy hiszi, hogy valamikor majd a későbbiekben bele kellene kezdenem az egész megváltás tervének egy alapos vizsgálatába. ...

... Én voltam az összekötő kapocs a múlt vezetői és a jelen között. De ennek a későbbiekben kell bekövetkeznie - mondta -, nem most, még nem most.

Danniels vén felismerte a jelenlevő, komoly problémákat, és - szinte prófétikusan - érzékelt bizonyos nehézségeket, amelyekkel szembe kellett nézni. Tudta, hogy idő kell ahhoz, hogy bizonyos teológiai sebek begyógyuljanak, és néhányak állásfoglalása megváltozzék. Lehetséges, hogy szükséges addig várni, míg bizonyos egyének "kiesnek a tevékenységből" (meghalnak!), mielőtt a szükséges nézőpont bölcsen behozható." (Movement of Destiny, 17. old.)
 

Az 1980-as hitelvek, és azokon túl

Az 1980-as dallasi Generál Konferencia egy utolsó lehetőséget adott a laikusoknak, hogy "szembeszálljanak" az Omega-válsággal. Az ülés fő kérdésköre az új Hitelvek megfogalmazása volt, helyettesítve az 1931-es nyilatkozatot, amely csak egy kisebb átvizsgáláson ment keresztül. A végtermék egy hivatalosan megszavazott nyilatkozat volt, amely helyeselte a szentháromság-tant. Ez a nyilatkozat azóta felvette egy (katolikus) hitvallás erejét. Azokat, akik nem egyeznek ezzel, kizárják az egyházból!

1984-ben egy új, szentháromság-hívő keresztségi fogadalomtételt hoztak forgalomba. 1985 hozta az új HNA Énekeskönyvet, erős szentháromság-hívő állásponttal, amely megjelent a felelgetős felolvasásokban is sok modern fordításban. 1988-ban a Kérdések a tantételekről c. könyv helyettesítéseként kiadták a Heted-Nap Adventista Hitelveket. Ez folytatta az Omega-válságot, hasonló állásfoglalással, mint a Kérdések a tantételekről c. könyv. 1993 látta meg a Vitapontok (Issues) c. könyv megjelenését, mely nyilvánosan provokálta a független prédikátori testületeket, akik magukat "történelmi adventistáknak" nevezték, hogy térjenek vissza szentháromság-tagadó álláspontjukhoz. (18) Csupán néhányan tették meg ezt. A következő évben azt találjuk, hogy az egyház beismerte, miszerint a kora alapító tagokat nem engedhetnék csatlakozni az egyházhoz napjainkban, szentháromság-tagadó álláspontjuk miatt. (19)
 

Jelenlegi kapcsolat a független prédikátori testületekkel

Míg sok független prédikátori testület - a peremen és az Adventista egyházon belül - napjainkban elismeri a hitehagyást, amely a Kérdések a tantételekről c. könyvben, valamint  "az új rend könyveiben" találhatót a megtestesüléssel és a mennyben történő engeszteléssel kapcsolatban, a legtöbbjük nem eszmél rá a dolog sokkal szélesebb hatáskörére. Tulajdonképpen a szentháromság-tan egyik leghangosabb támogatói adventista független prédikátori testületek!

Több csoport is amellett foglalt állást, hogy elvetette, miszerint Isten vezette az Advent Mozgalmat a kezdeti időszakban, és erősen támogatták a pogány-pápai szentháromság-tant. J. O., vezetője egy független prédikátori testületnek azonnal "szemétláda S."-nek bélyegezte a konferencia elnökét, mivel az állítólag kidobta a Prófétaság Lelkének könyveit a szemétládába. Később O. pásztor dobott ki a szemétládába olyan nyomtatott anyagokat, amelyeket az alapító tagok írtak az Istenséggel kapcsolatban, és aztán elkezdett a gyülekezeti tagjaitól anyagokat összegyűjteni, hogy kidobja azokat is a kukába! És ezen sorok írásakor O. pásztor aktívan együtt dolgozik a Konferenciával.

Válaszolva a küldött anyagokra - amelyek világosan bemutatják a bibliai és a történelmi álláspontját az alapító tagoknak - az egyik prédikátori testület kiküldött egy meghökkentő levelet az úgynevezett tényekről:

"Kedves D___!

Köszönöm, hogy írtál. D. egy nagyfokú evangélikus kampányt intéz Michiganben, így én intézem a levélügyeit. Nem akarlak megbántani, de figyelmedbe szeretnék ajánlani néhány fontos dolgot:

1. Sokan az alapító tagok közül tévedésben voltak több bibliai tanítást illetően. Mi nem arra alapozzuk a tantételeinket, amit különféle alapító tagok hittek, hanem inkább, amit az egyház határozott.

2. A prófétaság Lelke egyértelmű abban, hogy

a) a világosság nem a kisebbségnek jelentetik meg. (CW 45)
b) a világosság nem adatik a gyülekezet megalapított hitével ellentétesen. (EW 45)
c) az új világosságot a testvérek elé kell terjeszteni, és félre kell tenni, ha ők nem látnak benne világosságot. (CW 47)"

Mint Froom és sokan mások, ez a prédikátori testület is "hibának" tartotta az első 50 évet. Amíg azzal egyetértünk, hogy nem kellene semmilyen tantételt sem elfogadnunk, csak mert az alapító tagok hittek abban, azt is hisszük, hogy csak mivel az "egyház" bizonyos tantételeket igazságnak kiált ki, azok még nem lesznek igazságok! A Prófétaság Lelkének hivatkozásai kiválóak. Milyen szégyen, hogy az egyház nem hallgatott a tanácsra, amikor a szentháromság-tant adoptálta!

a) Istenről és az Ő Fiáról szóló csodálatos igazság nemcsak a kisebbségnek jelentetett ki! Minden alapító tag megértette azt, és hitt benne. A szentháromság-tan jött be az egyházba néhány kulcsember fáradozásán keresztül. b) A szentháromság-tan szemben állt "a gyülekezet megalapított hitével". c) Az új világosságot nemcsak a testvérek elé, hanem a "tapasztalt testvérek" elé kell terjeszteni. (Counsels to Writer and Editors, 47. old.) A "tapasztalt testvérek" - különösen, akikre Ellen White utalt - azok voltak, akik keresztülmentek az 1844-es tapasztalatokon. Ők mindannyian visszautasították a szentháromság-tant - nem találva világosságot abban.

Hogy kikerüljék a szentháromság-tan kapcsolatát a pápasággal, egyes független prédikátori testületek a másik végletbe mentek, és elfogadták a triteizmust, a 3 isten hitét. Mint Kellogg és Froom, ők is gyorsan készek a Bizonyságtételekből idézni, hogy "bizonyítsák" álláspontjukat.

Míg ezen sorok írásakor néhány vezető a nagyobb prédikátori testületekből elutasította az Omegát, nem kellene lélegzet - visszafolytva várnunk, hogy meglássuk, mások mit tesznek - mielőtt meghozzuk saját döntésünket. Világosan meg lett nekünk mondva:

"Az utolsó komoly munkában csak néhány kiváló ember lesz alkalmazva. ... Isten oly munkát fog munkálni napjainkban, amelyre szinte senki sem számít. Ő kiemeli és felmagasztalja majd közülünk azokat, akiket inkább a Szent Lélek kenete tanított, mint tudományos intézmények külső oktatása. Ezeket a képességeket nem szabadna lebecsülni vagy elítélni; azokat Isten szentelte fel, de azok csak a külső alkalmasságot tudják megadni. Isten kinyilatkoztatja majd, hogy Ő nem függ tanult, önhitt halandóktól.

Hogy az igazság és igazságosság védelmében kiálljunk, mikor a többség elhagy bennünket, hogy megharcoljuk az Úr harcát, mikor a győztes kevés - ez lesz a mi próbánk." (Bizonyságtétel a Gyülekezetnek, 5. kötet, 80., 82., 137. old.)

Isten oly módon fog dolgozni, hogy semmilyen dicsőség sem adatik embereknek! A Jelenések 14:7 üzenete - adjatok dicsőséget Istennek - megvalósul. "Nem erővel, és nem hatalommal", hanem az Úrnak lelkével, és minden dicsőség az Övé lesz. Hogyan kellene ehhez a válsághoz viszonyulnunk? "Szilárdan kell tartanunk felekezeti hitünk első alapelveit, és előre kell mennünk, s egyre erősebb, megnövekedett hittel kell bírnunk. Mi mindig megtartottuk az Isten Szent Lelke által megerősített hitet, tapasztalatunk kora eseményeitől fogva a mai napig". (Series B, 7. szám, 52. old.)

"Röviddel bizonyságtételeim kiküldése előtt - melyek az ellenség arra való törekvésére vonatkoztak, hogy megtévesztő elméletek terjesztése által alámossa hitünk alapjait - egy hajóról olvastam, mely a ködben jéghegynek ütközött. Több éjszakán át csak keveset aludtam. Nagy teher nehezedett szívemre. Egyik éjjel a következők tárultak elém látomásban: sűrű köd volt, és egy hajó úszott a vízen. A megfigyelő hirtelen felkiáltott: "Jéghegy előttünk!" - A hajó előtt óriási jéghegy tornyosult. Egy parancsoló hang ezt kiáltotta: "Tarts szembe vele!" Egy pillanatnyi idő sem volt a tétovázásra. Azonnali cselekvésre volt szükség. A gépész teljes gőzt adott, a kormányos pedig egyenesen a jégtömb felé fordította a hajót. A hajó nagy robajjal a jéghegynek ütközött. Félelmetes ütközés volt. A jéghegy sok darabra tört szét, és a jégdarabok mennydörgéshez hasonló, hatalmas zajjal peregtek a fedélzetre. Az ütközés ereje igen megrázta az utasokat, de senki se vesztette életét. A hajó megsérült, de meg lehetett javítani. Az ütközés hatására orrától a faráig megremegett, mint egy élő teremtmény, s utána tovább folytatta útját.

Jól tudtam, mit jelképezett ez a történet. Én is megkaptam a parancsokat. Hallottam Kapitányunk szavait: 'Ütközz meg vele!', tudtam, mi a kötelességem, és hogy egy pillanatot sem veszíthetek. Elérkezett a határozott cselekvés ideje. Késedelem nélkül eleget kellett tennem a parancsnak: 'Ütközz meg vele!' " (Series B, 2. szám, 55. 56. old)

Szeretteim, a jéghegy röviddel az "alfa"-válság után megjelent. Az Omegával való szembetalálkozás "félelmetes ütközést" fog eredményezni, s "hevesen" meg fog minket rázni az ütközés ereje. Az igazi hajó "megsérült", "de meg lehet javítani". Engedelmeskedjünk hitünk Kapitányának, hogy "ütközz meg vele"!

Ahogy tanulmányunkban láttuk, ismerni Istent örökérvényűen fontos. Dániel próféta elmondja nekünk, hogy "az Istenét ismerő nép felbátorodik és cselekszik" (Dán. 11:32). Most van itt az ideje, hogy ismerjük Istenünket, és erősek legyünk, mint még soha azelőtt. "Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot." (Lk. 12:32)
 
 

Ez a tanulmány a Foundation of Our Faith c. könyv 21. fejezetéből lett kiemelve.

Bővebb információ:
Smyrna Gospel Ministries
HC 64 Box 128 B
Welch, WV 24801

internet
http://www.smyrna.org
 
 
 
 

Hivatkozások:

1. Ezek az elméletek olyan szorosan beleszövődtek a könyvbe, hogy W.W. Prescott szavai szerint "szinte lehetetlen, hogy kivegyük ezeket az elméleteket, és bennhagyjunk bármit is az egyszerű fiziológiai igazságokon kívül". (Levél dr. J.H. Kellogghoz, 1903. okt. 25-ei keltezéssel) Lásd még M.C. Wilcox e könyvvel kapcsolatos kritikáját a The Signs of the Times c. folyóirat 1903. dec. 30-ai számának 11. oldalán.

2. Lásd Julius Gilbert White The Alpha and The Omega of Apostasy c. művét.

3. Kellogg a következőket állította W.W. Prescotthoz intézett szavaiban: "Te, Danniels vén és mások beszéltetek a megkülönböztetés finom vonaláról, de én nem értem teljesen, hogy mi az, viszont White testvérnő ezen mondata nyilvánvalóvá teszi azt nekem. A különbség a következő: amikor azt mondjuk, az Isten a fában van, az "Isten" szó úgy értendő, hogy az Istenség van a fában, az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szent Lélek Isten, mivel a helyes értelmezés az - hiszen egészséges elméleteket kellene megtartanunk gondolatainkban - hogy az Atyaisten a trónon ül a mennyekben, ahol a Fiú Isten is található, míg Isten élete vagy Lelke vagy jelenléte a mindent betöltő erő, amely végrehajtja Isten akaratát mindenekben a világegyetemben." (1903. okt. 25-én keltezett levél)

4. A "hitünkön kívül álló emberek" - akikre Froom hivatkozott - "Murry, Simpson, Gordon, Holden, Meyer, McNail, Moody, Waugh, McConkey, Scroggie, Howden, Smith, McKensie, McIntosh, Brooks, Dixon, Kyle, Morgan, Needham, Pierson, Seiss, Thomas, West és még sokan mások." (Uo. 320. old.)

5. A Keswick Konferenciák pünkösdista csoportok voltak!

6. "Úgy írok hozzátok, testvéreim, mint egy csoporthoz, mivel ti vagytok az egyedüli élő tagjai az eredeti 13-ak bizottságának, amelyet 1941-ben neveztek ki, hogy megszerkesszetek egy egységes keresztségi szövetséget, eskütételt és tanúsítványt. Branson vén volt az elnök, én voltam a titkár. McElhaney, (J.F) Wright, Ruhling és (A.B.) Russell mind elhunytak. ... A bizottság feladata az volt, hogy megszövegezzen egy egységes keresztségi szövetséget és eskütételt, az 1931-es Hitalapelvekre alapozva, mely az Évkönyvben és Kézikönyvben jelent meg. Valamint, hogy még jobban kiemelje az Első, Második és Harmadik Személyét az Istenségnek." (L.E. Froom levele R.A. Andersonhoz, J.L. Shulerhez, D.E Rebokhoz, A.W. Petersonhoz, W.G. Turnerhez, J.E. Weaverhez - 1966. nov. 22)

7. További tanulmányozás céljából lásd Robert Diener: A History of the Godhead in the Seventh-Day Advetist Church.

8. A Vígasztaló eljövetele, Kérdések a tantételekről, Egyedül hit által, A cél mozgalma, Heted-Nap Adventista hitelvek ... stb.

9. "A keresztény alapigazságok"-kal Froom egy új kategóriára célzott, mely tanítja a szentháromság-tant, a bukás előtti testben való megtestesülést és a kereszten történő, teljes és végső engesztelést.

10. Prescott védelmében lásd D.E. Robinson vén 1940. ápr. 25-ei keltezésű, J.S. Washburnhöz írott levelét.

11. Lásd Seventh-Day Adventist Encyclopedia, 810., 811. old.

12. Lásd Bizonyságtétel prédikátoroknak, 409. old.

13. Lásd  Colporteur Ministry, 123., 124. old.

14. "Folytatnunk kellene egy alapkönyvben terjeszteni azon állítást, miszerint a Fiú nem egyképpen örökkévaló, vagy hogy a Fiú nem azonos korú vagy nem örökkévaló az Atyával?" (W.W. Prescott - 1919-es Bibliai Konferencia anyaga a délutáni ülésről, 1919. jún. 2.)

15. Lásd Movement of Destiny 160. oldalát. És még:  1949-ben prof. D.E. Rebokot megkérte a Review and Herald, hogy nézze át a Bible Readings for Home Circle c. művet. Rebok kitörölte azt a tanítást, miszerint Jézus felvette az emberiség bűnös természetét - mint ahogy ezt a korábbi kiadás tanította a 174. oldalon. Froom azt állítja: "Így a hibás megjegyzést törölték, és az kimaradt minden későbbi kiadásból. Ekképpen még egy hibát eltávolítottak az 1940-es átvizsgálással - ami néhány alap és egyébként hasznos könyvet illet." (Movement of Destiny, 428. old.)

16. Lásd  A Warning and Its Reception-t.

17. Froom volt A vigasztaló eljövetele c. könyv írója, Anderson benne volt az 1941-es Keresztségi Eskü-bizottságban, és Read tagja volt annak a bizottságnak, mely a Dániel és a Jelenések c. könyvet sajtó alá rendezte.

18. Lásd Issues, 39. old.

19. Lásd Ministry c. folyóirat 1993. octóberi számának 4. oldalát.