Ellen White és a Vigasztaló
                                                        (Martin Bledsoe írása)
 

Ellen White egyike volt a Heted Nap Adventista Egyház alapító tagjainak. Az ő írásai a legbefolyásosabb szavak (a Biblián kívül), amelyeket az egyház hitelveinek megalkotásában felhasználtak. Több szavát megkísérelték félremagyarázni, hogy hamis elméleteket bizonyítsanak és hamis tanokat hozzanak be az Adventista Egyházba. Nem tettek nagyobb kísérletet, mint hogy nem sokkal E. White halála után néhány befolyásos ember összegyűjtötte White testvérnő több mondatát - kiemelve azokat eredeti szövegkörnyezetükből -, és elkezdte tanítani a Szentháromság tantételét. A követelés hamarosan hallható volt: „Elfogadod a Szentháromságtant, vagy elveted White testvérnő szavait mint Isten küldöttét." Ezen teológusok közül többen is megvádolták Ellen White-ot, hogy „titkos Szentháromság-hívő" volt, míg mások arra utaltak, hogy ő először ariánus volt, aztán a későbbi éveiben elfogadta a Szentháromság-hitet.
A történelem világosan tanúsítja, hogy a Heted Nap Adventista Egyházat a hitnek egy nem Szentháromság-hívő nyilatkozatán alapították meg, és az egyház minden alapító tagja megtartotta ezt a nézőpontot. Összegyűjtöttem egy kis könyvecskére való anyagot, amely bemutatja az alapító tagok hitét, és azon dokumentumokat, amelyeket az egyház megváltoztatott E. White halála után az Istenséggel kapcsolatban. E könyvecske, melynek címe: A határkövek elhagyása, megrendelhető.
Azok, akik arra utalnak, miszerint White testvérnő Szentháromság-hívő volt, elvárják tőlünk, hogy elhiggyük, Ellen White tagja volt egy egyháznak, valóban segített megalapítani azt, amely aztán Istennel kapcsolatban istenkáromló tévedésekben hitt. Mivel, ha a Szentháromságtan igaz volt vagy igaz, akkor a HNA Egyház valóban istenkáromlást követett el, amikor azt tanította, hogy a Szentháromság tantétel „1. …szemben áll az ésszerű gondolkodással. 2. Szemben áll a Szentírással. 3. Pogány eredű, és meseszerű." (R. a. H. XVIII 1861. nov. 5.,184.)
Ellen White férje, James White azt állította, hogy a Szentháromságtan egyike Róma, a „Bibliával ellentétes tévedéseinek", s része a „Romlottság rejtélyének". (J. White R. a. H. 7 é.f., 19. sz., 1856. febr. 7.,148. old., 26. bek.) Miért nem feddte meg Isten prófétája tulajdon férjét, hogy bűnös dolgokat beszél az ő becses Szentháromságtanáról - megkísérelve ezzel, hogy megmentse férje lelkét? Miért nem cáfolta meg Ellen White egyenesen az alapító tagok hibáit, ahogy mindig is tette más tévedésekkel kapcsolatban, amelyek beszivárogtak az egyházba élete folyamán? Ha a Szentháromságtan igaz, akkor Ellen White nem birtokolta a prófétaság ajándékát, és a HNA Egyház valóságos Babilon volt létezésének első száz esztendejében. De pontosabb választ találok, tanulmányozva a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Egyszerűen megfogalmazva a válasz a következő: Ellen White teljesen egyetértett az alapító tagokkal, és mindannyian egyesültek a Szentháromság tantétele ellen.
„Hitünk legfontosabb pontjait, amiket ma is megtartunk, szilárdan alapították meg. Pontról pontra világosan meghatározták őket, és az összes testvér egyetértett velük. A hívők egész társasága egyesült az igazságban. Voltak, akik idegen tanokkal jöttek közénk, de mi sosem féltünk találkozni velük. Tapasztalatunkat csodálatosan megalapozta a Szent Lélek kinyilatkoztatása." (E. White, Korai Évek, 1. szám, 1827 - 1862, 145. old.)
Úgy tűnik, hogy mivel E. White időnként beszél egy „trio"-ról, és néha említi az Istenség három személyét, egyesek állítása szerint ez azt jelenti, hogy Ellen White hitt egy szentháromságtanban. A valóság azonban az, hogy Ellen White mindig is nagyon elővigyázatos volt, és sosem használta a Szentháromság kifejezést. Ő hitte, hogy az Egyetlen Igaz Isten az Atya, és Jézus Krisztus az Ő egyszülött Fia, Aki Isten, természetére nézve, és Ők az egyedüli Lények, Akik a legmagasabb helyen állnak. A következő idézetek bebizonyítják ezt a pontot.
„Azért, hogy az emberi családnak ne lehessen mentsége a kísértés miatt, Krisztus egyenlővé lett velük. Az egyetlen Lény, Aki egy volt Istennel,  az emberek között élte meg a törvényt, leereszkedett a közönséges munkás egyszerű életéhez, és az ácsműhelyben dolgozott földi szüleivel." (Az idők jelei 1897. okt. 14.)
„A Király a Menny egybesereglett lakói előtt kijelentette, hogy senki más, csak Krisztus, Isten egyszülöttje értheti meg teljesen szándékait. Az Atya Őt bízta meg akaratának végrehajtásával." (PP 36 - angol)
„Krisztus, az Ige, Isten egyszülöttje egy volt az örökkévaló Atyával - természetben, jellemben és szándékban. Ő volt az egyetlen lény az egész világegyetemben, aki tanácskozhatott Istennel, és osztozhatott szándékaiban." (Nagy küzdelem, 493. - angol)
Ezen tanításokat igazolja a következő bibliavers is: Zakariás 6:12-13.
„És szólj néki, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura, mondván: Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, mert csemete támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát! Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, és pap is lesz az ő székében, és békesség tanácsa lesz kettőjük között."
„A Krisztus és Sátán között folyó küzdelemben tökéletesen igazolta Isten jellemét az a cselekedete, mikor száműzte a mennyből a bukott angyalt, aki valamikor a Krisztushoz legközelebbi helyet foglalta el." (Prófétaság lelke, 3. kötet, 184. old.)
„Ő (Sátán) következett Krisztus után pozícióban és jellemben." (R. a. H., 1895. okt. 22.)
White testvérnő világosan tanítja, hogy csupán Isten és Jézus volt az egyedüli KÉT isteni lény, valamint valóban világosan kijelenti, hogy Lucifer volt a harmadik a mennyei rangsorban. Ez nyilvánvaló szembenállás a Szentháromságtannal, mivel az azt tartja, hogy csak EGYETLEN ISTENI LÉNY létezik, amely három részből áll (Atya, Fiú, Szent Lélek). Ezek a mondatok ellentétben állnak a jelenlegi HNA tanokkal is, mivel azok azt tanítják, hogy a Szent Lélek egy LÉNY, akárcsak az Atya vagy a Fiú. És, amelyek ragaszkodnak egy független Krisztushoz is, Aki nem született az Atyától, hanem Akinek Fiúsága csak egy szerep volt . Ez szintén ellentétben áll Ellen White-tal, ahogy azt láthatjuk a fenti mondatokból, és szemben áll a Szentháromságtannal is, amely ragaszkodik a Fiú Istentől származó örökös generációjához. Következésképpen, ha a szent Lélek nem egy különálló lény, akkor mi lehet? Mindjárt választ kapunk rá.
Több mai adventista tudós idézi a következő mondatot Ellen White-tól, mint  a Szentháromságtan bizonyítékát: „A mennyei triónak három élő személyisége (jelleme) van." (Különleges Bizonyságtételek, B sorozat, 7. sz., 63. old., kézzel írott, eredeti kézirat). Mégis minden más helyen ezt a mondatot pontatlanul idézik, „…három élő személye"-ként. A mai Adventista Egyház e mondat alapján el szeretné hitetni velünk, hogy White testvérnő hitt a három egyenrangú, egyformán örökkévaló lényben. De mi már megállapítottuk, hogy E. White nem hitte, a szent Lélek  egy, az Atyától és a Fiútól elkülönült lény.Tehát, ha csak két isteni Lény létezik, hogyan lehetséges három személyiség? Ellen White fia, Willie ekképpen válaszolt erre a kérdésre: „Zavarodottságom kicsit csökkent, amikor a szótárból elolvastam, hogy a személyiség egyik jelentése: jellemek. Ez tehát oly módon van megfogalmazva, hogy én arra gondolok, miszerint létezhet személyiség testi forma nélkül, amelyet az Atya és a Fiú birtokol." (W.C. White levelei H. W. Carrhoz, 1935. ápr. 30.)
E. White írásainak egyszerű tanulmányozása feltárja, hogy ő ragaszkodott ugyanahhoz a hithez, amelyhez minden alapító tag, a szent Lélekkel kapcsolatban. Uriah Smith következő mondatai megmagyarázzák az Adventista Egyház általános hitét. „Erre a Lélekre nézve a Biblia olyan kifejezéseket használ, amelyek nincsenek összhangban azzal az elmélettel, miszerint ez a Lélek egy személy, mint az Atya vagy a Fiú.  Inkább úgy tűnik, mintha egy isteni hatás lenne, amely mind a kettejüktől származik; a közvetítő eszköz, amely az ő jelenlétüket képviseli, és amely által birtokolják a tudást és az erőt az egész világegyetemben, amikor személyesen nincsenek jelen." (U. Smith „A kérdező székben", R.a.H. LXVII., 1890. okt. 28., 664.)
Így tehát az Egyház azt tartotta, hogy Isten és Krisztus személyesen jelen vannak a Mennyben, míg az ő jelenlétüket az egész Földön (még magában a hívők szívében is) a Lélek képviseli. Ezzel három személyes tulajdonságát látjuk az Istenségnek: Isten valamint Krisztus látható jelenléte a Mennyben, és az ő láthatatlan, lelki jelenlétük itt, a Földön. Ezt találjuk megerősítve Ellen White írásaiban.
„Mit mond a mi Megváltónk? „Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok." „ A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak." Amikor a próbák beárnyékolják a lelket, emlékezz Krisztus szavaira, emlékezz arra, hogy Ő láthatatlanul jelen van a Szent Lélek személyében, és hogy Ő a béke és vigasz, mely néked adatik, megmutatva neked, hogy Ő - az Igazságosság Napja, amely leküzdi a sötétséget - veled van. „Ha valaki szeret engem - mondta Krisztus -, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk." Örvendezz, a világosság jönni fog, és a lelked igen örvendezni fog az Úrban." (124. levél, 1897., Isten leányai, 185. oldal)
A fenti idézet világosan mondja, hogy emlékezzünk, a „szent Lélek személye" Krisztus „láthatatlan jelenléte", és bibliaverssel bizonyítja, hogy Krisztus a Lélek által - egy láthatatlan módon - nyilvánította ki önmagát a tanítványoknak. A következő idézetben Ellen White megismétli ezt a tényt, és segít, hogy kicsit jobban megértsük, mit értett ő azalatt, amikor használta a „személyiség" szót.
„Az emberiességgel megterhelve Krisztus nem tudott mindenütt személyesen jelen lenni, ezért az teljesen az ő érdekük volt, hogy Krisztus elhagyja őket, elmenjen az Atyjához és elküldje a Szent Lelket, hogy az legyen az utódja a Földön. A Szent Lélek Önmaga, levetkőzve az emberiesség személyiségét és függetlenülve attól. Krisztus úgy nyilvánítja ki Önmagát, mint Aki Szent Lelke által mindenütt jelenvaló." (Kézirati közlemények, 1084. szám)
Láthatjuk itt, hogy a szent Lélek Krisztus láthatatlan mindenütt jelenvalósága, azaz Jézus, „megfosztva az emberiességtől és függetlenülve attól". A szent Lélek Krisztus személyes jelenléte, „személyiség és emberiesség" nélkül. Ne felejtsük el, ahogy a Szent Lélekre tekintünk, hogy az az Atyától származik. Végső soron az az Atya Lelke, és mind az Atya, mind a Fiú velünk vannak az ő „befolyásuk, hatásuk" által.
„Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk." (Jn 14:23)
„Krisztus azt akarja, hogy a világmindenségben létező legmagasabb befolyás, amely a legnagyobb hatalom forrásából áramlik, az Őt követőké legyen. Követőinek olyan hatalommal kell bírniuk, amely ellenáll az ördögnek, olyan hatalommal, amelyen sem a föld, sem a halál, sem a pokol nem tud erőt venni, hatalommal, amely képessé teszi őket arra, hogy mindezeken diadalmaskodjanak, mint ahogy Krisztus is diadalmaskodott." (Jézus élete 679 - angol)
„Sosem hallottak az angyalok azelőtt oly imát, mint amit Krisztus mondott a keresztségekor. Az angyalok vágyakoztak arra, hogy elvihessék az Atya üzenetét a Fiúhoz. De nem! Közvetlenül az Atyától sugárzott ki az Ő dicsőségének fénye. A Menny megnyílt, és Isten Fián megnyugodott a dicsőség fénysugara, amely olyan volt, mint egy galamb alakja, mint csiszolt arany, megjelenésében". (That I May Know Him, 31. old.)
Az Atya mérték nélkül ajándékozta oda Lelkét a Fiúnak, és megdicsőítette Őt azzal.
„Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam" (Lk 4:18)
„Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket." (Jn 3:34)
„És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a mellyel bírtam te nálad a világ létele előtt." (Jn 17:5)
Ily módon Krisztus most mindenütt jelen van a Földön a szent Lélek által.
„És láték a királyiszék és a négy lelkes állat között … egy Bárányt állani, mint egy megölöttet, … hét szeme vala, a mi az Istennek hét Lelke, a mely elküldetett az egész földre." (Jel. 5:6)
Ez a nagy igazság, amit Sátán elrejtett a keresztény világ elől, úgy téve ezt, hogy Krisztust felcserélte egy hamis „Vigasztalóval".
Az ok, amiért a gyülekezetek gyengék és betegek és készek a halálra, hogy az ellenség elkedvetlenítő hatást hozott közéjük, hogy az ránehezedjen a reszkető lelkekre. Sátánnak az volt a szándéka, hogy elrejtse Jézust mint Vigasztalót a hívek szemei elől, mint olyan valakit, aki megfeddi, figyelmezteti, megdorgálja őket, ezt mondván: „Ez az út, ezen járjatok." „Krisztusé minden hatalom Mennyen és Földön, Ő képes megerősíteni a reszketőket, és helyreigazítani a tévedőket. Ő képes lelkesíteni bizalommal és az Istenbe vetett hittel. És az Istenbe vetett bizalom mindig egymás iránti bizalmat is eredményez." (R.a.H. 1890. aug. 26.)
„A Szent Lélek munkája mérhetetlenül nagy. Ebből a forrásból származik az erő és a hatékonyság Isten munkásai számára. A Szent Lélek a Vigasztaló, mint Krisztus személyes jelenléte a lelkek számára." (HM 1893. nov. 1.)
A Vigasztaló kifejezés a görög nyelvben „parakletos". Ez közbenjárót vagy szószólót jelent. A Biblia azt tanítja nekünk, hogy csak egyetlenegy közbenjáró vagy közvetítő van Isten és ember között, és ez Jézus Krisztus. (I. Tim. 2:5) A Biblia ugyancsak kijelenti, hogy Krisztus a mi egyetlen szószólónk az Atyánál: „Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az  Atyánál, az igaz Jézus Krisztus." (I. Jn 2:1) Az itt található Szószóló kifejezés ugyanaz a görög szó (parakletos), mint amit korábban Vigasztalónak fordítottak. Következésképpen a Vigasztaló, a mi Szószólónk és Közbenjárónk nem más, mint Jézus Krisztus.
„Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság." (II. Kor. 3:17)
Ha elhisszük , hogy a „Lélek" egy harmadik lény, más mint Isten és az Ő Fia, és úgy tekintünk rá, mint Vigasztalónkra, akkor mi egy hamis istenben hiszünk, és valóban segítség nélkül vagyunk. Nem csoda, hogy az egyház oly beteg vagy ma talán már halott is. Egyesek a következő verset arra használják, hogy azt tanítják, miszerint Isten vére hullott a mi megváltásunkért. De ez teljesen igazolatlan. A nyelvtani szabályok és a bibliai logika arra késztet bennünket, hogy elfogadjuk a tényt, miszerint  a szent Lélek Krisztus láthatatlan jelenléte, Aki felemeli Isten egyházát.
„Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett." (Acs 20:28)
„És éneklének új éneket, mondván: Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecséteit: mert megölettél, és megváltottál (megvásároltál) minket  Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből" (Jel. 5:9)
„Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén" (I. Péter 1:18,19)
A Heted Nap Adventista Egyház ma Szentháromság-hívőnek vallja magát, de valójában triteista (három Istenben hívő - lásd Gordon Jensen és Spangler idézetét a továbbiakban). Aztán helytelenül használják E. White mondatait, hogy összeillesszék ezeket az istentelen tantételeket, mialatt az egyház alapító tagjait „tévedésekben levőknek" és „ariánusoknak" nyilvánítják.
Az egyetlen hű következtetés a következő:
1. Ellen White határozottan Szentháromságtan tagadó volt, különösen világos mondataival, miszerint Isten és Krisztus két elkülönült lény. Azt is be kell ismernünk, hogy Ellen White nem látta a szent Lelket mint egy, az Atyától és a Fiútól elkülönült „lényt", hanem inkább, mint mindkettőjük láthatatlan jelenlétét. Következésképpen, ha a Szentháromságtan helyes, akkor Ellen White egy hamis próféta volt.
2. Ha az alapító tagok ariánusok voltak, akkor nincs kapcsolat a mai Egyház és aközött az egyház között, amely kijött a nagy csalódásból. Tehát, ha a Szentháromságtan igaz, akkor a HNA Egyház nem a maradék, és ha a Szentháromságtan nem igaz, akkor napjaink HNA Egyháza Babilon része.
George Knight, az Andrews Egyetem szemináriumprofesszora a következő kijelentést tette a Ministry c. folyóiratban, amely lap a HN Adventista prédikátorok hivatalos folyóirata:
„A Heted Nap Adventizmus legtöbb alapító tagja nem tudna csatlakozni napjainkban a gyülekezethez, ha alá kellene írniuk a Gyülekezeti Alapelveket. Még pontosabban: a legtöbben nem értenének egyet a 2. hitponttal, amely a Szentháromság tantételével foglalkozik." (Ministry, 1993. okt., 10. old.)
Gordon Jensen azt írta:
„A megváltás tervét tartalmazta az a szövetség, melyet az Istenség három Személye hozott létre, Akik az isteni egyenlőség tulajdonságát azonos mértékben birtokolták. Azzal a céllal, hogy gyökerestül kiirtsák a világegyetemből a bűnt és a lázadást, és helyreállítsák az összhangot és a békét, az egyik isteni Lény elvállalta, és magára vette az Atya szerepét, egy másik pedig a Fiú szerepét. A megmaradt isteni Lénynek, a Szent Léleknek is részt kellett vennie a megváltás tervének megvalósításában. Mindez végbement, még mielőtt a bűn és a lázadás megjelent volna a Mennyben. A szerepek által, amelyek a tervvel együtt jártak, az isteni Lények nem vesztették el egyetlen isteni képességüket sem. Tekintettel örök létezésükre és más tulajdonságaikra, ők egyek voltak, és egyenlőek. De a megváltás tervét tekintve - egy bizonyos értelemben - a Fiú alá volt vetve az Atyának." (AdventistReview, 1996. okt. 31., 12. old., Az imádság hete)
J. R. Spangler azt állította:
„Számomra ez az Istenség tagjainak felcserélhetőségét jelenti, mivel cselekedetben és szándékban egyek." (R.a.H. 1971. okt. 21.)