Evangéliumi rend
                                    (Lynnford Beachy írása)
 

Nagy hiány van igazi, bibliai evangéliumi rendből sok egyházban a világon. Amikor Krisztus ezen a földön járt, "támada ... köztük [t.i. a tanítványai között] versengés" (Lk 22:24). Máté elbeszélése szerint azt találjuk, hogy Jézus kijavította őket, ezt mondván: "Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok. De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok; És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért." (Mt 20:25-28).

Krisztus gyülekezetében nincs helye annak, hogy emberek uraljanak embereket, mégis ezt a helytelen dolgot gyakorolják napjainkban a legtöbb egyházban. A tanítványok uralkodni akartak másokon, és ez a szentségtelen nagyravágyás végül megtermette gyümölcsét a pápaságban. A pápa Isten helyébe helyezi magát, és felhatalmazza magát, hogy az embereken uralkodjon. Pál megjósolta, hogy valaki jönni fog, "a ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát" (2. Thess. 2:4). Az uralkodás ezen lelkületét gyakorolja napjainkban sok egyházi vezető. Néhányan oly messzire is mentek Isten hatalmának elbirtoklásában, mint a pápaság; s ez ugyanazon lelkület - Sátán lelkületének -  kinyilatkoztatása. Jézus mindannyiszor megfeddte ezt a lelkületet, valahányszor észrevette.

Jézus azt mondta: "Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van. Doktoroknak se hivassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok, a Krisztus. Hanem a ki a nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik." (Mt 23:8-12).

Sajnos, sokan a gyülekezetben tökéletesen boldogok, hogy mások uralják őket, sőt még buzdítják is a vezetőiket, hogy ezt tegyék. Ugyanez történt Pál napjaiban is, de ő nem hagyta a dolgot megfeddetlenül. Azt írta: "Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé. Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg? Hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Krispust és Gájust, Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem." (1. Kor. 1:12-15). Pál felismerte a veszélyét annak, mikor az emberek emberekre tekintenek, hogy azok uralják őket, és meg is feddte ezt a lelkületet, mely a testi, bűnös természetből ered, magától Sátántól. Figyeld meg azt is, hogy Pál megfeddte azt a felfogást, mely a szétválást vagy "szektásodást" pártolta. Nem szabad Luther vagy Wesley vagy bármely férfi vagy nő követőinek lennünk, nekünk Krisztust kell követnünk. Ez az, amit a "kereszténynek lenni" jelent.

Pál szükségesnek találta, hogy megfeddje ezt, a "szektásodást" pártoló gondolkodásmódot, mikor azt írta: "Mert még testiek vagytok; mert a mikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig a mint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten." (1. Kor. 3:3-7).

Pál felszólította az embereket, hogy Istenre tekintsenek irányításért és vezetésért - és ne emberekre. Azt mondta: "inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug" (Rm 3:4). Megemlítette, hogy a bereaiak nemeslelkűek voltak, mivel "bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek" (Ap.csel. 17:11). Nemes jellemvonás elfogulatlanul fogadni a szavakat, és szorgalmasan tanulmányozni a Bibliát a megbizonyosodás érdekében, hogy tényleg úgy vannak-e azon dolgok. Túl sokan követik vakon vezetőiket, bízva bennük, hogy a királyságba vezetik őket, de - amikor ez történik - Sátánnak csak annyit kell tennie, hogy egyetlen személyt félrevezet, és sokan fogják azt követni a pusztulásba. Isten figyelmeztetett bennünket: "Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és a kiket vezetének, elvesztek." (Ésai. 9:16). Ez nagyon komoly dolog, és ha mi nem vesszük figyelembe ezt a figyelmeztetést, valószínűleg a többi gonosszal együtt el leszünk pusztítva. "... ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek" (Mt 15:14).

Ez elvezet bennünket egy nagyon fontos ponthoz: Isten népe vezetőinek állhatatosnak és elhívásukhoz hűségesnek kell lenniük. Túl sokakat csak az érdekel, hogy haszonra tehessenek szert, alig vagy nem is törődve az emberekkel, akiket pedig Isten kérése szerint tanítaniuk kellene. Jézus béresként utalt az ilyen emberekre, akiknek nincs gondjuk a juhokra (Jn 10:13). Pál figyelmeztetett az ilyen típusú prédikátorokra, amikor tanácsot adott a vénekkel kapcsolatban. Azt mondta, hogy a vén (presbiter) nem lehet "rút nyerészkedő" (magyarul: pénzsóvár vagy nyereséghajhász).

Pál több tanácsot is adott azon személy jellemével kapcsolatban, akiket vénnek vagy vezetőnek választanak Isten népe számára. Isten egyházának szüksége van jó vezetőségre és tanácsra; ezért mondta Pál Titusnak: "A végett hagytalak téged Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe, és rendelj városonként presbitereket, a miképen én néked meghagytam" (Tit. 1:5). Minden városban és minden gyülekezetben kell lennie presbitereknek (véneknek). Isten előírta, hogy egyházában istenfélő vezetők legyenek. Pál azt írta, hogy Krisztus "adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul" (Eféz. 4:11,12). Az egyháznak szüksége van ezen vezetőkre, mégis, ha nem felelnek meg a bibliai követelményeknek, sokkal inkább átkok a gyülekezet számára, mintsem áldások. Ez az oka, hogy olyan fontos Istennek: használja az embereket az egyházban, hogy jó és hűséges véneket és vezetőket válasszanak. Igen, ez így van. Isten felhasználja az embereket a gyülekezetben, hogy megválasszák saját vezetőiket. Túl gyakran azt gondolják a gyülekezeti tagok, hogy a vének és prédikátorok kiválasztása nem az ő kötelességük, és másokra hagyják, hogy döntsenek helyettük. Ennek nem szabadna így lennie.

Az apostolok lefektettek egy alapelvet ezen vonatkozásban. Azt mondták az egyháztagoknak: "Válasszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk." (Ap.csel. 6:3).  Felismerték, hogy a gyülekezeti tagok voltak a legalkalmasabbak, hogy kiválasszák saját vezetőiket. Ők azok, akik tudják, ki a legmegfelelőbb a munkára. Pál azt írta: "Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek (angolban: "ismerjétek") azokat, a kik fáradoznak közöttetek, és elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket" (1. Thess. 5:12). Bármely helyi gyülekezet vezetőit jól kell ismernie az adott gyülekezetnek. E vezetőknek jó hírnévvel kell rendelkezniük, és szükséges, hogy a gyülekezet úgy tartsa őket számon, mint akik a Szent Lélekkel telt emberek, a becsületesség és a tisztesség példaképei. Sajnos, sok gyülekezetben a tagoknak nincs beleszólásuk abba, ki legyen a vezetőjük. Valamilyen, a gyülekezeten kívüli bizottság hozza meg helyettük a döntést, és ha a tagoknak nem tetszik az, akit vezetőjüknek választottak, nem sokat tehetnek. Barátaim, ez nagyon szomorú állapot, és teljesen ellenkezik Isten Szavával. Ez olyan helyzetet teremt, amely nagyon egészségtelen az egyház számára, és ezt el kell kerülni.

A Biblia szigorú irányelveket ad a vénekkel és prédikátorokkal kapcsolatban. Amikor a gyülekezet megválaszt egy vént vagy egy vezetőt, meg kell vizsgálniuk minden egyes követelményt, és őszintén keresniük kell az Urat, mielőtt meghozzák a döntést. Isten választ vezetőket egyházában, mégis Ő titeket, az egyház, a gyülekezet tagjait használja fel, mivel mindenki közül ti tudjátok a legjobban, hogy ezen követelményeknek megfelelnek-e azok az emberek, akiket választotok, hogy közöttetek munkálkodjanak. Nincs jogod ezt a döntést meghozni semmilyen más gyülekezet számára sem. Te, a Szent Lélek vezetésével csak önmagadnak hozhatod meg ezen döntéseket, és hagynod kell, hogy más gyülekezetek is önmaguk hozzák meg a döntéseket. Kérlek, olvasd el az Apostolok cselekedete 13:1-4-et, ahol Isten Lelkét használta fel, hogy utasítsa az egyház tagjait misszionáriusok kiküldésére.

Kérlek, figyeld meg a következő irányelveket, melyek mindegyikének igaznak kell lennie arra, aki vezető szerepre pályázik a gyülekezetben. (Ezen tulajdonságok Titus 1:6-9 és 1.Tim. 3:2-7 versekből lettek kivéve, hacsak másként nem jelezzük.)

ˇ feddhetetlen
ˇ egy feleségű férfiú
ˇ akinek hívő, nem kicsapongással vádolt avagy engedetlen gyermekei vannak
ˇ nem akaratos (nem saját akaratát, hanem Isten és a gyülekezet akaratát valósítja meg)
ˇ nem haragos
ˇ nem részeges
ˇ nem verekedő (nem veszekedő vagy házsártos személy)
ˇ nem rút nyerészkedő
ˇ vendégszerető
ˇ jónak kedvelője
ˇ mértékletes
ˇ igaz
ˇ tiszta
ˇ maga tűrtető (önuralmat gyakorló)
ˇ aki Isten szavához tartja magát
ˇ képes inteni az egészséges tudománnyal, és meggyőzni az ellenkezőket
ˇ józan
ˇ illedelmes
ˇ vendégszeretetet gyakorló
ˇ tanításra alkalmatos (magyarul: tanítható és képes tanítani másokat)
ˇ szelíd
ˇ versengéstől mentes (nem átgondolatlan, s nem olyan, akit nem lehet meggyőzni)
ˇ nem pénzsóvárgó
ˇ aki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel
ˇ nem új ember (nem fiatal és gyakorlatban a hitben)
ˇ nem felfuvalkodott
ˇ szükséges, hogy jó bizonysága is legyen a kívül valóktól (a gyülekezeten kívüli emberek - szomszédok, ismerősök - kell, hogy tiszteljék és szeressék)
ˇ nem szabad, hogy uralkodni akarjon másokon (Mt 20:25-28)
ˇ nem szabad, hogy feljebbvalónak gondolja magát másoknál (Mt 23:8-12; Fil. 2:3)
ˇ az emberek szolgájának kell lennie (Mt 23:8-12)
ˇ kell, hogy gondja legyen az emberekre (Jn 10:13)
ˇ nem szabad béresnek lennie, aki csak a pénz miatt van az állásban (Jn 10:13)
ˇ telve kell lennie Szent Lélekkel (Ap.csel.6:3)

Mint gyülekezet, komolyan fontolóra kell venned ezen követelményeket, és tudnod kell, hogy egy ember megfelel-e mindegyiknek, mielőtt megválasztod vezetődnek vagy vénednek. Mindazoknak, akik vének vagy vezetők akarnak lenni, meg kell kérdezniük önmaguktól, vajon megfelelnek-e ezen elvárásoknak. Ha nem, változniuk kell, hogy megfeleljenek nekik, vagy fel kell ismerniük, hogy Isten nem hívta el őket, hogy vének legyenek.

Isten azt mondta: "Jaj a pásztoroknak, a kik elvesztik és elszélesztik az én mezőmnek juhait, azt mondja az Úr. Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene a pásztoroknak, a kik legeltetik az én népemet: Ti szélesztettétek el az én juhaimat és űztétek el őket; és nem néztetek utánok; ímé, én megbüntetem a ti cselekedeteiteknek gonoszságát, azt mondja az Úr. Juhaimnak maradékát pedig összegyűjtöm minden földről, a melyekre elűztem őket, és visszahozom őket az ő legelőikre, és szaporodnak és megsokasodnak. És pásztorokat rendelek melléjök, hogy legeltessék őket, és többé nem félnek és nem rettegnek, sem meg nem fogyatkoznak, azt mondja az Úr." (Jer. 23:1-4).

Istennek csodálatos terve van népe számára. El fogja venni a gonosz vezetőséget, és oly pásztorokat fog adni népének, akik táplálni és segíteni fogják őket. Dicsőség az Úrnak az Ő hatalmas munkájáért, melyet népe között végez! Dolgozzunk együtt Vele, és munkálkodjunk az Ő terve szerint, hogy igaz, bibliai evangéliumi rendünk lehessen.