HITALAPELVEK
                                                  Előszó
 

A Mózes által a Sínai-hegyen megalapított szervezet a törvényszéki szervezet volt. Törvényszéki dolgokkal foglalkozott. Hadd vázoljam fel.
Napjainkban, ha valaki áthágja a polgári törvényt, a törvényszéki apparátust működésbe hozza. A bíró nem szabályozhatja senkinek sem a viselkedését, aki nem hágta át a törvényt. Az egyetlen hatalom, amellyel egy bíró rendelkezik, a törvényszéki hatalom, amelynek csak akkor szerezhet érvényt, amikor a törvényt áthágják.
Mikor Mózes megszervezte Izraelt, csupán a törvényszéki hatalmat szervezte meg, semmi mást; ahogy II. Mózes 18: 21-27-ben ábrázolva is van:
"És szemelj ki magad az egész nép közűl derék, istenfélő férfiakat, igazságos férfiakat, a kik gyűlölik a haszonlesést és tedd közöttük előljárókká, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké. Ezek tegyenek ítéletet a népnek minden időben ... És választa Mózes az egész Izráelből derék férfiakat és a nép fejeivé tevé őket ... És ítélik vala a népet minden időben; a nehéz dolgokat Mózes elé viszik vala, minden kisebb dologban pedig ők ítélnek vala."
A törvényszéki hatalomnak nincs semmi joga, hogy uralkodjon, nincs semmi tulajdona, és nincs joga, hogy megadóztassa az embereket. Mindaz, amit birtokolt, Isten parancsolatai voltak, semmi más. Ez a hatalom nem hozhat törvényeket. Ez azt jelenti, hogy Izrael nem adhatott semmit a törvényekhez, nem törölhette el vagy módosíthatta azokat. Ellen White megmagyarázza ezt:
"Izrael népének kormányzása Isten nevében és tekintélyének alapján történt. Mózes, a hetven vén, a fejedelmek és bírák tisztsége csupán abban állt, hogy érvényt szerezzenek Isten törvényének; ám önhatalmúlag nem alkothattak törvényeket. Ez a rendelkezés fennmaradási feltétele volt és maradt Izrael nemzetének. Az Úr évszázadokon át gondoskodott Istentől ihletett tanítókról, akik a törvényt és annak alkalmazását tanították és irányították." PP 603. old. - az oldalszámok mind az angol kiadás szerint értendőek
A fenti idézet elmondja nekünk, hogy az egyetlen hatalom, amellyel Izrael rendelkezett, a törvényszéki hatalom volt - nem a törvényhozói hatalom. Egy bíró nem alkothat új törvényt. Ha ez lehetséges volna - hogy egy bíró új törvényt alkosson -, akkor minden elé kerülő ügyet önkényes módon bírálhatna, úgy változtatva a törvényt, ahogy megfelelőnek látja. De a törvényhozás nem a bíró feladata. Az egyetlen dolog, amelyet egy bíró tehet, hogy érvényt szerez a létező törvénynek. Az egyetlen törvényhozó hatalom Izraelben magához Istenhez tartozott. A hatalmak ezen elválasztásában (törvényhozás Isten által, érvényszerzés a választott véneken keresztül) rejlett Izrael mint nemzet erőnléte.
A környező népek között ez teljesen másképp volt. Ezért mondta Bálám: " ímé oly nép, a mely maga (egyedül) fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé." IV. Mózes 23: 9. Izrael nem volt nemzet - a szó igazi értelmében -, mert egy nemzetben három hatalom létezik: uralkodói, törvényhozói és törvényszéki hatalom. Isten maga volt az Uralkodó és a Törvényhozó. Az emberek csak a törvényszéki hatalmat szervezhették meg. Ezért nevezte István Izraelt "gyülekezetnek", amikor a "gyülekezet a pusztában"-ra (Apcsel. 7:38) utalt. A görög szó, amelyet itt használt, a mi "gyülekezet" szavunk. Ez azt jelenti, hogy Izrael nem egy nemzet volt, mint minden más nemzet; inkább egy gyülekezet, és Isten volt az egyedüli Király az egyházban.
Ahogy Izraelben az első emberi király megjelent, Isten egy példázatot adott Jóthámon keresztül  az Ő egyházában létező emberi királyokról. Jóthám azt mondta Abimélekről:
"Mikor pedig ezt elbeszélték vala Jóthámnak, elment és megállott a Garizim hegy tetején, és nagy felszóval kiálta, és így szóla hozzájuk: Hallgassatok rám, Sikem férfiai, hogy reátok is hallgasson az Isten! Egyszer elmenvén elmentek a fák, hogy királyt válaszszanak magoknak, és mondának az olajfának: Uralkodjál felettünk! De az olajfa így felelt nékik: Elhagyjam az én kövérségemet, a melylyel tisztelnek Istent és embereket, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett? Akkor a fügefának szólottak a fák: Jer el te, és uralkodjál rajtunk! De a fügefa is azt mondta nékik: Elhagyjam-é édességemet és jó gyümölcseimet, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett? Azután a szőlőtőnek mondák a fák: Jer el te, uralkodjál rajtunk. Azonban a szőlőtő is azt mondta nékik: Elhagyjam-é mustomat, a mely isteneket és embereket vidámít, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett? Mondának végre a fák mindnyájan a galagonyabokornak: Jer el te, uralkodjál mi rajtunk. És monda a galagonyabokor a fáknak: Ha igazán királylyá kentek engem magatok felett, jőjjetek el, nyugodjatok az én árnyékomban: de hogyha nem, jőjjön tűz ki a galagonyabokorból, és égesse meg a Libanonnak czédrusait." Bírák 9: 7-15
E.G.White így magyarázza ezeket a verseket:
"Jóthám példázatában az olajfa, a fügefa és a szőlőtő oly nemes és becsületes karaktereket képviseltek, mint Mózes, Józsué, akik élő példái voltak annak, hogy az izraeliták vezetőjének milyennek kellene lennie. Ilyen emberek nem igényelnek királyi tiszteletet. Az volt a dolguk, hogy társaik áldására legyenek, és nem törekedtek rangra vagy hatalomra. " ST 8-4-1881
Izrael története mutatja, hogy minden izraeli király többé-kevésbé galagonyabokor volt. Királyainak ez a galagonyabokor-természete nem mindig a király személyes hibája volt. De a királyság "karakteréhez" tartozott. Isten figyelmeztette népét ezzel kapcsolatban (I. Sámuel 8). Például Salamon királysága utálatos volt az emberek számára (I. Királyok 12). Salamon galagonyabokor volt. Hasonlóképpen egy emberi király a gyülekezetben mindig is galagonyabokor lesz.
Salamon tudatában volt ennek a ténynek. Hallgasd meg szavait!
"Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban: ne csudálkozzál e dolgon; mert egyik felsőrendű vigyáz a másik felsőrendűre, és ezek felett még felsőbbrendűek vannak." Prédikátor 5: 8
A jeruzsálemi Biblia így fejezi ki ugyanezt a gondolatot:
"Ha egy tartományban látod, hogy a szegényt elnyomják, s megsértik az igazságot és jogosságot - ne csodálkozz! Hallani fogod, hogy a köztisztviselők oly előljárók felügyelete alatt vannak, akiket szintén felügyelnek, hallani fogsz "közös jó"-ról és a "király szolgálásá"-ról." Prédikátor 5: 8 (Jeruzsálem Biblia, Popular Edition 1968)
A Példabeszédekben azt olvassuk, hogy az állatvilágban Isten példát adott a számunkra azon szervezetet illetően, amelyet Ő látni kíván a gyülekezetben, és a népért. "E négy apró állata van a földnek, a melyek bölcsek, elmések: ... Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;" Példabeszédek 30: 24-27. A hatodik fejezetben ugyanez az elmélet van kifejtve: "Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs! A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét." Példabeszédek 6: 6-8.
Ezen Példabeszédek nem biológiai leckék, hanem inkább szervezetiek. És ugyanígy alapította meg Jézus is az egyházat, emberi hatalom, emberi uralkodó nélkül, csupán emberi szolgákkal. A Korinthusbeliekhez Pál ezt írta: "Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért." II. Kor. 4: 5.
Az újszövetségi egyházban lehetetlen volt, hogy egy valaki kerüljön a legfelső helyre, mivel a gyülekezetek mindenütt birtokolták az Úr parancsát: " rendelj városonként presbitereket (többes szám)". Minden gyülekezetnek legalább két vénnel kellett bírnia, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nem lenne szabad hierarchiát vagy "piramist" építenünk. Továbbá ezen vének csupán a törvényszéki hatalom vázaként birtokolták a közigazgatási hatalmat, csak akkor, amikor Isten törvényét valaki megszegte. De a végső döntés a gyülekezet kezében volt (Máté 26: 18-19), és csak ezekben az esetekben használták a mennyeknek kulcsait (amely Isten Szava).  Máté 18: 17-ben azt olvassuk, hogy Jézus a gyülekezetnek (s nem csupán a véneknek) adta azt a hatalmat, hogy megtisztítsák az egyházat a törvényszegéstől. És ne feledjük, hogy senkinek sem volt joga új törvényt hozni, vagy új parancsot adni.
E.G.White szerint ezen pontban nincs különbség az ó- és újszövetségi gyülekezet között. Fentebb leírtuk, mi volt Izrael erőnléte mint nemzeté az ószövetségi időkben. Hallgassuk meg a prófétanő megjegyzését napjainkra vonatkozóan:
"Tanítsátok meg az embereket - mondta nekik -, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek. A tanítványoknak azt kellett tanítaniuk, amit Jézus tanított. S amit Ő mondott, az nemcsak azt foglalta magába, amit személyesen mondott el, hanem azt is, amit az Ószövetség prófétái és tanítói mondtak el. Az emberi tanítást kizárta. Nincs semmi hely a hagyomány, az emberek elméletei és következtetései vagy az egyházi törvények számára. Krisztus nem foglalta bele tanítványainak adott megbízásába az egyházi tekintélyek által elrendelt törvényeket. Krisztus szolgáinak ezek közül egyiket sem kellett tanítaniuk. A törvény és a próféták, Krisztus szavainak és tetteinek a feljegyzésével képezik azt a kincset, amit rábízott tanítványaira, hogy adják tovább a világnak. ... Semmit sem szabad elismerni királyságában, amely nem viseli magán az ő nevét."JÉ 826.o
Semmit sem! A bírók nem hozhatnak törvényeket: nem alkothatnak új szabályokat, csupán érvényre juttathatják az uralkodói hatalom által hozott szabályokat és törvényeket. Ez volt és ma is ez a keresztény egyház alaperőnléte. Az egyház törvényszéki szervezetének mindenfajta más módja romlott. Jézus maga a Király a gyülekezetben. Nem emberi király vezette keresztül Izraelt a pusztán (Hóseás 12: 14), hanem egy próféta. Isten prófétákon keresztül nyilvánítja ki önmagát. (Hóseás 12: 11) Ily módon vezeti egyházát. Isten nem akar emberi uralkodót, királyt vagy hatalmat az egyházában. Mindenkit ugyanarra a szintre helyez, azt mondva "ti pedig mindnyájan testvérek vagytok" Máté 23:8. És amikor a gyülekezeti tagok mindegyike birtokolja szívében a Szent Lelket mint szervezeti alapelvet, akkor látni fogjuk azt a szervezetet, amely Ezékiel könyvében le van írva: "mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben" Ezékiel 1: 21. Ez az igazság. Amikor hamis lélek van a teremtményekben, hamis lélek van a kerekekben is. Amikor a Szent Lélek van a teremtményekben, a Szent Lélek lesz a kerekekben is. De imádkozni a Szent Lélekért, hogy jöjjön a teremtményekbe anélkül, hogy azt akarnánk, a kerekekben is benne legyen - kísérlet arra, hogy megrontsuk Isten egyházát. Nem lenne jobb bírni a Szent Lelket, mind a teremtményekben, mind a kerekekben?
E.G.White azt mondja nekünk:
"A próféta számára a kerék a kerékben, s a lelkes állatok csatlakozása velük - mind bonyolultnak és megmagyarázhatatlannak tűnik. De a láthatatlan bölcsesség keze ott látható a kerekek között, és ezen munka eredménye: tökéletes rend. Minden kerék tökéletes összhangban dolgozik minden másik kerékkel. Megmutattatott nekem, hogy az emberi eszközök túl sok hatalomra törekszenek, és megpróbálják maguk irányítani a munkát. Túlságosan kihagyják az Úristent, a hatalmas Munkást módszereikből és terveikből, és semmit sem bíznak Rá a munka előrehaladását illetően. Senki se képzelje, hogy irányítani tudja azokat a dolgokat, amelyek a nagy VAGYOK-hoz tartoznak! Isten a maga gondviselésében egy utat készít, hogy a munka emberi képviselők által befejeződjön. Álljon mindenki a maga kötelessége posztjára, tegye a saját részét ezért az időért, és tudja, hogy Isten az irányítója! " GCB 1897, 236. old.
Ezen könyvben azt kívánjuk bemutatni, hogy:
1. Az eredeti HNA szervezet - amelyet 1863-ban alapítottak meg - tanácsadók szervezete volt.
2. 1873-ban Battler vén emberi hatalommal ("önkormányzattal") helyettesítette a tanácsadók szervezetét.
3. James White tiltakozott, felismerve ezen helyettesítést, s kinyilvánította, hogy az újonnan hozott alapelvek ördögi alapelvek.
4. E.G.White 1896-ban figyelmeztette a testvéreket, hogy Isten saját kezébe fogja venni a dolgokat.
5. 1901-ben Isten valóban saját kezébe vette a dolgokat. Nagyon finoman tette ezt, megpróbálva kisöpörni minden emberi hatalmat. A.T.Jones volt az Isten által erre a munkára felhasznált küldött. Jones két prédikációt is tartott a szervezettel kapcsolatban, miután Ellen White kétszer is prédikált ugyanerről a témáról. Érdekes módon, A.G.Daniells volt az az ember, aki meghívta Jonest, hogy tartsa meg ezen prédikációkat.
6. 1903-ban az emberi ("önkormányzat") hatalom ismét felállíttatott az egyházban, ugyanazon érvelésen és emberen keresztül, mint 1873-ban.
7. Az 1903-as konferencia után Ellen White szervezetünket Bábel tornyához hasonlította, s azt állította, hogy mi - mint egyház- megtagadtuk a fényt, mármint az egyházi szervezetről szóló fényt.
8. 1909-ben teljesen helyreállították a monarchiát az egyházban, ahogy azt E.G.White feltárta.
Az összes, itt olvasható idézet gondosan lett összeválogatva és bemutatva, megőrizve az eredeti szövegkörnyezetet. Mikor kéred a Szent Lelket, hogy vezessen keresztül ezen a könyvön, hagyd, hogy segítsen neked eldönteni, melyek az igazi szervezeti alapelvek Isten gyülekezetén belül, s melyek nem azok.
Wim Wiggers