Isten személyei

Ez a tanulmány képet ad az Istenségről, Ellen Withe szemén keresztül -
a megfelelő bibliaidézetekkel együtt.
 
 
 

Megfontolandó dolgok

Egy kedves barátnőm elfogadta azt a tanítást, amely számomra a legnagyobb eretnekségnek tűnt. Nem hitte többé, hogy Isten szentháromság. Azonnal nekiláttam, hogy megcáfoljam ezt az álláspontot. E folyamat alatt ráébredtem, hogy Ellen White írásaiban ezt a tantételt nem olyan egyszerű alátámasztani vagy megcáfolni, mint ahogy egyesek azt gondolnák.

Nem a barátnőmmel tanulmányoztam. És nem tanulmányoztam azokkal az emberekkel sem, akik megismertették vele ezen "tantétel borát". A Prófétaság Lelke CD-ROM-ot használtam, és olvastam, és újraolvastam, és újraolvastam az Újszövetséget. Újra és újra azt mondtam az Úrnak, hogy csak meg akarom érteni. Akármi is legyen az igazság, én csak meg akarom érteni.

"Számunkra lényegtelen, hogy pontosan meghatározzuk, ki a Szent Lélek. Krisztus azt mondja, hogy a Vígasztaló a Lélek, "az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik". A Szent Lelket illetően világosan kijelenti, hogy az embereket igazságra vezérlő munkájában "nem ő magától szól". János 15:26; 16:13" Apostolok története, 52. old. (e tanulmányban szereplő oldalszámok az angol kiadás szerint értendőek)

"A Szent Lélek természete titok. Emberek nem tudják megmagyarázni, mert Isten nem nyilatkoztatta ki nekik. Az embereknek elképesztő meglátásai összehozhatnak az Írásokból részeket, és emberileg értelmezhetik azokat, de e nézetek elfogadása nem erősíti az egyházat. Az emberi értelem számára túl mély titkokat illetően hallgatni arany." Apostolok története, 52. old.

Olvasva a fenti idézeteket, elfogadtam, hogy sosem leszek képes meghatározni, mi is a Szent Lélek. De kíváncsi voltam, hogy azt meghatározhatom-e, mi nem a Szent Lélek. Volt elég információ, hogy bizonyosággal kikövetkeztessem, a Szent Lélek egy isteni lény - egyenrangú és örökkévaló a két másik isteni lénnyel a szentháromságban -, vagy nem? Elképedtem az erre a kérdésre vonatkozó információ mennyiségén.

Pásztorom azon tűnődött, nem leszek-e a Szent Lélek elleni bűn elkövetésének veszélyében, ha arra vállalkozom, hogy megkérdőjelezzem a Szent Lélek természetét. White testvérnő világos meghatározást hagyott nekünk a megbocsáthatatlan bűnnel kapcsolatban.

"A Szent Lélek elleni, istenkáromló bűn nem található hirtelen kimondott szavakban vagy elhamarkodott tettben; az az igazságnak és a bizonyítékoknak való kemény és határozott ellenállás." (MS 30,1890) S.D.A. Bible Commentary, 5. kötet, 1093. old.

"Senkinek sem kell a Szent Lélek elleni bűnre úgy tekintenie, mint valami rejtélyes és meghatározhatatlan dologra. A Szent Lélek elleni bűn az a bűn, mikor állhatatosan visszautasítjuk, hogy válaszoljunk a megbánásra hívásra." Review and Herald, 1897. június 29., 9. bek.

Kit imádok? Egy Lényt? Kettőt?? Hármat???
Számomra nem tűnik bűnnek, hogy feltegyem ezt a kérdést.
 

Eljárások és megkötések

Ez a tanulmány nem képes magába foglalni a szövegkörnyezetét minden egyes Ellen White idézetnek. Nagyon sokba kerülne kinyomtatni a kötetet. Azok, akiket érdekel, meg fogják találni az eredeti forrásokat, ahol elolvashatják maguknak minden idézet teljes szövegkörnyezetét.

Ez a munka csupán fel akarja kelteni az érdeklődést és a gondolatokat; nem egy mély bibliatanulmány a témával kapcsolatban. A legtöbb helyen a "szöveg-bizonyíték"-eljárást (sort sorral, idézetet idézettel összevetni, itt egy kicsi, ott egy kicsi) használtam. E könyvben található néhány szó és nyelvtani elemzés, de nincs benne történelmi vagy szövegvizsgálat - sem hosszadalmas szövegmagyarázat.
 

Kiemelések

Vastagbetűs vagy döltbetűs szavak és az aláhúzott vagy [zárójelben található szavak] az író kiemelései, hacsak másképpen nincsenek jelezve a tanulmányban.

A bibliaidézetek a Károli-féle bibliafordításból valók, hacsak másként nem jelezzük.
 

A szerzőnőről

Rachel Coryt édesanya Heted-nap Adventistaként nevelte fel. Az egház által támogatott iskolákba járt, mikor a család elég közel lakott, és a második középiskolai éve alatt. 1969-ben diplomázott le a Pacific Union Főiskola ápolói szakán, és 1976-ban fejezte be tanulmányait a Loma Linda Egyetemen mint altatónővér. 1987-ben "Master of Arts" fokozatot kapott tanácsadói szolgálatáért a Webster Egyetemtől.

Rachel kisodródott az egyházból röviddel a főiskola után. Amíg 3 évet a légierőknél szolgált, megismerte férjét - akivel azóta is együtt élnek, 16 éve -: Klaus Kuelht. Klaus meglepődve tapasztalta, hogy Rachel 1981-ben - csupán néhány évvel házasságkötésük után - drámai módon megtért. Rachel és Klaus mindketten kétség nélkül hiszik, hogy Isten hozta össze őket. Klaus 1988-ban megkeresztelkedett, és elkötelezett Heted-nap Adventista maradt azóta is.

Rachel napjainkban altatónővérként dolgozik, férje orvos-asszisztens, háziorvosi praktiszban. Egy kis házban élnek, két macskával és két számítógéppel, és arról álmodoznak, hogy egy napon nyugdíjba vonulnak dél-Colorádóban.

"Krisztus ezen ajándéka Isten szeretetének és Atyaságának betetőző bizonyítéka, minden időn és az örökkévalóságon keresztül."

Miért fontos ez?

Az, hogy Isten hangsúlyt helyezett egy bizonyos napra, amelyen imádnunk kell Őt, azt mutatja, hogy igenis törődik azzal, hogy mikor imádjuk Őt, milyen névvel illetjük Őt, és hogy pontosan kinek hisszük Őt.

A Jelenések könyvében (5:13) János apostol azt írta: "minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön ... ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké". White testvérnő azt írta: "Egyedül az Atyát és a Fiút kell felmagasztalni". (Youth's Instructor, 1898. július 7., 2. bek.)

Ha Isten Egy Legfőbb Lény, akit Atyának hívnak (1. Kor. 8:6), és mi három egyenlő lényt imádunk, akkor megadjuk annak az Egynek - aki a Legfőbb - az Őt megillető hálát? Isten azt mondja: "Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem." (2. Mózes 20:3) A Jelenések első angyala azt kiáltja: "Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája". Hogyan tudjuk meggyőződéssel hirdetni ezt az üzenetet, amíg világosan nem látjuk, ki is "Ő" valójában, Akinek dicsőséget kellene adnunk? Az angyal nem azt mondja: "Nékik adjatok dicsőséget." Másfajta üzetet prédikáltak adventista alapító tagjaink, mint amit napjainkban mi teszünk? Ők nem hittek a szentháromságban.

Ha Isten, a mi Atyánk egy Fiút nemzett, pontosan az Ő hasonlatosságára, és aztán odaadta ezt a Fiút a teremtményeiért - ez számomra sokkal nagyobb áldozatnak tűnik, mint ha három egyenlő lény közül az egyik odaadná önmagát. Az Atya el volt választva "az egytelen lénytől az egész világegyetemben, aki tanácskozni tudott Istennel és osztozni szándékában." (NK 493) Az Atya önmaga egy részét áldozta fel.
 

A szeretet kinyilatkoztatása

"Ó, bárcsak mindenki felismerné mennyei Atyánk nagy szeretetét, önfeláldozását, jóakaratát és kedvességét, melyet abban mutatott meg, hogy odaadta értünk meghalni az Ő Fiát, hogy ha hiszünk és engedelmeskedünk a parancsolatainak, elnyerhessük az édes békét, az Atya örömét, az Atya szeretetét, és egyesülhessünk Vele szívvel, lélekkel, értelemmel és erővel, hogy megőrizzük az igazságosságot, és Krisztussal együtt járhassunk. Ez nem csak Krisztus áldozata; ez az Atya áldozata is. Az Atya - egységben és szerető együttérzésben a Fiával - alávatette magát annak, hogy a Fiával együtt szenvedjen. Nem kímélte az Ő egyszülött Fiát, hanem ingyen odaadta Őt mindannyiunkért. Krisztus ezen ajándéka Isten szeretetének és Atyaságának betetőző bizonyítéka, minden időn és az örökkévalóságon keresztül. Itt van Isten szeretete az Ő Atyaságában. Igyuk be ezt a szeretetet, hogy megtapasztalhassuk, hogy mily igaz, gyöngéd, örömteli tapasztalat van Isten Atyaságának megértésében!" Spalding and Magan Collection, 68. old. (íródott:1897. márc. 12.)
 

Válasz Sátán vádjaira

"Most Sátán bűne mentség nélkül tárult fel. Hamis vádjai az isteni jellem és kormányzat ellen igazi fényükben tűntek fel. Azzal vádolta meg Istent, hogy csupán magának keresi a dicsőséget azáltal, hogy megköveteli a behódolást és engedelmességet minden teremtményétől; és azt állította, hogy amíg a Teremtő önmegtagadást kíván meg mindenkitől, addig önmaga nem gyakorolja az önmegtagadást és nem hoz semmilyen áldozatot. Most láthatóvá vált, hogy az elbukott, bűnös faj megváltásáért a Világegyetem Uralkodója a legnagyobb áldozatot hozta, amelyet Isten csak hozni tud." Prófétaság Lelke, 4. kötet, 322. old. (1884)

"Halála megválaszolta a kérdést, hogy volt-e önmegtagadás az Atyában és a Fiúban, vagy nem." Review and Herald, 1886. március 9., 16. bek.

"Krisztus cselekedete - hogy meghalt az ember megváltásáért - nemcsak elérhetővé tette az embernek a mennyet, hanem az egész világegyetem előtt igazolta, hogy miért bánt Isten és Fia a lázadó Sátánnal úgy, ahogy bánt..." Pátriárkák és próféták, 68. old.

Három egyenlő lény döntötte el, hogy melyikük lesz helyettes és kezes egy haldokló világért? Ez volt a válasz Sátán vádjára? Vagy "Isten, a mi Atyánk" odaadta az "Ő egyszülött Fiát"? Isten előrelátása és az, hogy hangsúlyt helyezett a szabad akaratra, sokkal jobban bizonyítva lenne, ha Ő nemzene egy Fiút, az "Atya egyszülöttjét" (Jn 1:14) azzal a kifejezett céllal, hogy Közbenjáró és a még meg nem alkotott teremtményeiért Áldozat legyen.
 

"Ezen a kősziklán"

"Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat." (Máté 16:13-18)

Ezen a tantételen, ezen a tényen, hogy Ő Isten Fia, építi fel egyházát Jézus. Az emberek válaszolnak Istennek, irántuk való szeretetének megértésére alapozva. Minél jobban megértik Isten szeretetét, annál jobban szeretik Őt. Leromboljuk Jézus egyházának alaptantételét, ha azt tanítjuk, hogy Krisztus nem volt szó szerint az Atya Fia, hanem csak egy a három egyenlő lény közül? Ha azt tanítjuk, hogy Isten nem az Atya - aki szeretett minket annyira, hogy elküldte a Fiát, hogy meghaljon -, hanem egy másik a három egyenlő lény közül, megnehezítjük számára, hogy megnyerje az emberek szívét?
 

Miért lenne szükség három mindenható Lényre?

A Heted-nap Adventista tantétel azt tanítja, hogy Isten, az Atya mindenható, mindentudó és mindenütt jelenvaló. Akárcsak a Szent Lélek. És akárcsak a Fiú - megtestesülését megelőzően. Ha Egy Lény mindenható, mindentudó és mindenütt jelenvaló, akkor miért van szükség háromra? Nem tudna egy mindent megtenni? A válasz: nem. Nem válhatna tehetetlen kisgyermekké, és aztán nem alhatna a halál állapotában, és ugyanakkor nem tarthatna fenn mindent. Teremteni és aztán megváltani - 2 isteni lénynek kellett léteznie.
 

Egyszerűbbé válik a Biblia megértése

A Bibliában Istenre egyesszámú névmásokkal - mint Ő, Őt vagy Övé - találunk utalást. Miért lenne ez, ha Isten három egyenlő Lény? Megérteni, hogy "Ő" valójában "Ők" - bonyolult a legtöbb embernek. 1. Mózes 1:26-ban Isten azt mondta: "Teremtsünk embert a mi képünkre". A Megváltás története 20. oldalán White testvérnő, utalva erre a bibliaversre, azt írta, hogy Isten, az Atya azt mondta a Fiának: "Teremtsünk embert a mi képünkre". Ezt egyszerű megérteni.
 

Az Adventista alapító tagok visszautasították ezt a tantételt

White testvérnő sosem használta a szentháromság kifejezést. Adventista alapító tagok, James White, J.N. Loughborough, J.N. Andrews, Uriah Smith, George Buttler, A.G. Daniells, E.J. Waggoner, M.E. Cornell és valójában majdnem minden alapító atyánk visszautasította a szentháromság-tant mint pogány eredetű tantételt.
 

"A szentháromság rejtélye a katolikus hit központi tantétele.  Ezen alapozták meg az egyház összes többi tanítását." Kézikönyv napjaink katolikusai számára, 12. old.
 

¤¤¤¤¤
 

Imádkozom, hogy Jézus őrizze meg szíveteket, mialatt az igazságot kutatjátok.
 
 
 
 

A bizonyíték súlya
 

Az 1940-es évektől kezdve a Heted-nap Adventista kiadványok erősen megterheltettek a szentháromság-hit támogatásával. Anyagok - beleértve a Prófétaság Lelkének gyűjteményeit is -, melyek e tantételt támogatják, könnyen hozzáférhetők. Ez a tanulmány olyan anyagokat fog az előtérbe hozni, amelyek más nézetet vallanak - a hitete Istenben, az Atyában mint Legfőbb, Legmagasabb Uralkodó és Jézus Krisztusban mint az Ő egyszülött Fiában. Egy kicsit azt is megkíséreljük, hogy mindkét nézőpont részéről bemutassunk anyagokat. Mivel nincs a Szentírásban vagy a Prófétaság Lelkének írásaiban olyan állítás, amely nyiltan azt mondja, hogy három egyenlő, örökkévaló isteni lény létezik, ezért minden hívőnek önmagának kell eldöntenie, miben hisz - a bizonyítékok súlyára alapozva. Ez a tanulmány megkísérli körvonalazni a lényeget, amely a következő:

A KÖVETKEZŐK LEHETSÉGES INDÍTÉKAI ANNAK, HOGY HIGGYÜK, A SZENT LÉLEK NEM EGY HARMADIK EGYENLŐ, ÖRÖKKÉVALÓ, ISTENI SZEMÉLYE A SZENTHÁROMSÁGNAK.
 

Nincs jelegzetes mondat

1. Nincs olyan mondat sem a Szentírásban, sem a Prófétaság Lelkében, miszerint három egyenlő, örökkévaló lény létezne.

2. White testvérnő sosem használta Istenre utalva a szentháromság kifejezést.

3. White testvérnő rengetegszer hivatkozott "Isten, a mi Atyánk"-ra, de sem ő, sem egyetlen bibliaíró nem hivatkozott Krisztusra mint "Isten, a Fiú", vagy a Szent Lélekre mint "Isten, a Szent Lélek". János 1:1-3 világosan kijelenti, hogy Krisztus isteni. Isteni, mivel az Atyától született, Aki isteni. Isten Fiát imádniuk kellett az angyaloknak (Zsid. 1:6) és az embereknek (Fil. 2:10). Az Atyát - természetesen - "Isten, a mi Atyánk"-nak nevezik a Bibliában. (Rm 1:7, 1. Kor. 1:3, 2. Kor. 1:2, Eféz. 1:2, Fil. 1:2, Kol. 1:2, 1. Thess. 1:1, 2. Thess. 1:1, 2. Thess. 1:2, 1. Tim. 1:2, Filem. 1:3)
 

A Szent Lelket nem imádják

4. Nem találtam semmilyen parancsot sem a Bibliában, sem a Prófétaság Lelkének írásaiban, hogy a Szent Lelket meg kell dicsőítenünk, hálát kell neki adnunk, imádkoznunk kell hozzá vagy fel kell magasztalnunk.                          Nincs feljegyzés arról, hogy egyetlen teremtett lény is imádná név szerint a Szent Lelket. Krisztus eljött, hogy megtanítsa nekünk az igazságot Istenről, s mégis Ő sosem tanította, hogy imádnunk kell egy harmadik isteni lényt.

 "Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, a mely van a mennyben és a földön ... ezt mondja vala: A királyiszékben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké." (Jel. 5:13)

 "Egyedül az Atyát és a Fiút kell felmagasztalni." (YI 1898. júl. 7)
 

Krisztus sosem imádkozott a Szent Lélekhez

5.  Krisztus csak az Atyához imádkozott, és sosem beszélt egy másik isteni lényhez, név szerint. Arra tanította tanítványait, hogy az Atyához imádkozzanak - a Fiú nevében. (Mt. 6:10, Jn 15:16, Jn 16:23)

6. A lélekért kell imádkoznunk, sosem a lélekhez. A Szent Lélek egy ajándék.

 "Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik." (Lk 11:13)

 "Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok." (Ap. csel. 2:33)
 

A Szent Lélek az "Ő Lelke"

7.  A Szentírásban a lélek szóval együtt egyesszámú névmások - birtoklást, eredetet vagy kapcsolatot kifejezve - vannak nagymértékben használva. A Szent Lelket az "Ő Lelké"-nek, az "én lelkem"-nek, az "Úr Lelké"-nek, "Isten Lelké"-nek vagy a "te lelked"-nek nevezik. Ez azt sugallja, hogy a Szent Lélek az Atya és/vagy Krisztus mindenütt jelenvalósága és ereje. Máté 12:18-ban, Lukács 4:18-ban és Róma 8:11-ban a Lélek az Atya lelke. 1. Péter 1:10-11 "Krisztus lelké"-re hivatkozik mint az Ószövetség prófétáinak ihletése.
 

Az Atya a legfőbb, legmagasabb Isten

8. Jézus Atyját az "egyedül igaz Isten"-nek nevezte. (Jn 17:3)

9.  Pál azt mondta: "Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség ... és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség" (1. Kor. 8:6) és "Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik." (Eféz. 4:6).

10. Az Atya teremtett bennünket a Fiún keresztül. (1. Kor. 8:6, Eféz. 3:9, Kol. 1:12-16, Zsid. 1:1-3, PP 34, RH 1892/7/19, NK 479, ST 1879/1/9)

 ¤¤ "Azt akarjuk, hogy Isten dicsőségének fénye világoljon rajtunk. Pál azt mondja: "Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt". Az Atya az, aki "úgy ... e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."."A kiről neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön". A család az Atya után neveztetik. (Eféz. 3:14-15) Azok, akik belépnek a mennyei udvarokba, birtokolni fogják az Atya nevét, és Isten városának neve a homlokukra lesz írva." Review and Herald 1892. július 19, 7. bek.

 Az Atya "minden élet és minden törvény forrása". (NK 479. old.)
 

"Ő Isten" - nem pedig - "Ők Isten"

11. A Szentírásban és a Prófétaság Lelkének írásaiban Istenre hivatkozva egyesszámú névmásokat találunk, úgymint Ő, Őt vagy Néki. " Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája." (Jel. 14.7)
 

Krisztus Istene

12.  Az Atya Krisztus Istene (Jn 20:17, Rm. 15:6, 1. Kor. 11:3, 2. Kor. 1:3, 2. Kor. 11:31, Eféz. 1:3, Eféz. 1:17, Kol. 1:3, Zsid. 1:9, 1. Pét. 1:3, Jel. 1:6). A következőket Krisztus mondta Jánosnak, évekkel pünkösd (Kr. u. 31) után.

 "A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet." (Jel. 3:12)
 

Az Atya akarata a legfőbb

13.  White testvérnő úgy hivatkozott "Isten törvényé"-re mint az "Atya törvénye". (ST 1887/8/25, ST 1879/8/14, 3MR 103)

 "Egy a törvényhozó, a ki hatalmas megtartani és elveszíteni." (Jak. 4:12)

 Az Atyát "minden törvény forrásának" nevezik. (NK 479. old.)

 "Mind az Atyát, mind a Fiút tiszteljük, amikor a törvényről beszélünk. Az Atya adta nekünk a törvényt, és a Fiú halt meg, hogy felmagasztalja és dicsőségessé tegye azt." (6 BC 1073)

14. White testvérnő azt mondja, hogy Krisztus következett hatalomban az Atya után, a megtestesülését megelőzően (RH 1872/12/17), és alá lesz rendelve az Atyának az örökkévalóságon keresztül - az 1. Kor. 15:24-28 szerint. A mennyek országát Krisztus az "Atyámnak országá"-nak nevezte. (Mt 26:29)

 " 'Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség.' Mt 6:13 Az Úr imájának utolsó - akárcsak az első - mondata Atyánkra mutat mint aki minden hatalom és tekintély és minden név fölött áll, amelyek csak neveztettek." Mount of Blessing, 120. old.
 

Megbékülünk az Atyával

15.  A Fiún keresztül békülünk meg az Atyával. (Kol. 1:19-10, 3 MR 103.)

16.  Krisztus eljött, hogy kinyilatkoztassa az Atya jellemét, hogy elvezesse az embereket arra, hogy imádják Őt "lélekben és igazságban". (Jn 14:21-23, ST 1898/1/20) Azt mondta: "a ki engem látott, látta az Atyát" (Jn 14:8-9).

17.  Krisztust az "Atya küldte" (Jn 5:23, 5:30, 5:36, 5:37, 6:39, 6:44, 6:57, 8:16, 8:29, 8:42, 10:36, 12:49, 17:21, 20: 21, 1. Jn 4:14). Sosem mondta Krisztus, hogy Őt a Szent Lélek küldte.

 Az Atya megdicsőítette Krisztust, az Atya hatalmat adott Krisztusnak, az Atya az egyedüli igaz Isten, az Atyát dicsőítette meg Krisztus, az Atya osztotta ki Krisztusra a munkáját, és Krisztus az Atyával létezett (a lélek nincs megemlítve) mielőtt a világ létrejött volna. (Jn 17:1-5)
 

"Az Atya egyszülött Fiát adta"

18. White testvérnő egymás szinonímáiként használja az "Isten" és az "Atya" szavakat, beillesztve több ismert bibliaversbe az "Atya" szót az "Isten" helyett. Például:

 "Az Atya az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Signs of the Times, 1893. február 13

 "Mint egy személyes lény [egyesszámú], Isten kinyilatkoztatta Önmagát az Ő Fiában. Az Atya dicsőségének kisugárzása és az 'ő valóságának  képmása' Zsid. 1:3." Ministry of Healing, 418. old.
 

Krisztus az Atya betű szerinti Fia volt

19. White testvérnő írásaiban határozott utalást találunk, miszerint hitte, hogy Krisztus - emberi megtestesülését megelőzően - az Atyától született. Ellen White azt állítja, hogy a Példabeszédek 8:22-30 Krisztus saját szavai Önmagára, előlétezésére és az Atyával való kapcsolatára vonatkozóan. Ha Krisztus szó szerint Istentől, az Atyától született, akkor nem létezett mindig, amely esetben Isten nem lehet szentháromság - abban az értelemben, ahogy a szót általában meghatározzák. (PP 34, 1. Szem. 247, ST 1897/8/7, RH 1895/7/9, RH 1890/6/10, JÉ 25, 1. Szem. 226.)

 "Isten egyszülött Fiát adta, hogy Krisztus eggyé váljon az emberi családdal, s örökre megtartsa emberi természetét. Ez a záloga annak, hogy Isten megtartja szavát." JÉ, 25. old.

 ¤¤ "Nem csoda az angyali seregnek, hogy szeretett Parancsnokuk - miután véghezvitte a megváltás tervét és felemelkedett a mennybe - magára vette saját, felmagasztalt természetét, s felöltözött fennségbe és dicsőségbe, melyet birtokolt, mielőtt elhagyta volna a mennyet. De csoda volt az egész menny számára, hogy az Atya megengedte kebele Fiának, hogy letegye dicsőségét, és a földre jöjjön, és megalázza magát, s kereszthalált szenvedjen, hogy megmentse az elbukott embereket." Spiritual Gifts, 4 A kötet, 119. old.

 "A világegyetem Ura nem egyedül végezte jóságos munkáját. Volt egy társa - munkatára, aki meg tudta érteni szándékait és vele tudott örülni a teremtett lények boldogításában. "Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige. Ez kezdetben az Istennél vala" (Jn 1:1-2). Krisztus az Ige, Isten egyszülöttje egy volt az örökkévaló Atyával - természetével, jellemével, szándékával. Ő volt az egyetlen olyan lény, aki tanácskozni tudott Istennel, és osztozni szándékában." Pátriárkák és próféták 34. old.

 "Megtestesülésében új értelemben nyerte el az Isten Fia címet. Az angyal azt mondta Máriának: 'a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.' (Lk 1:35). Emberi lény Fiaként új értelemben lett Isten Fia. Így időzött világunkban - Isten Fia, s mégis (születés által) összekötve az emberi fajjal." Signs og the Times, 1905. augusztus 2; 1. Szem. 226. old.
 

"Békesség tanácsa lesz kettejük között"

20.  A Prófétaság Lelke világosan állítja, hogy a békesség tanácsa [a megváltás terve], amely a világ teremtése előtt jött létre, "az Atya és a Fiú között hozatott" (ST 1897/12/23). Semmilyen harmadik személy nem volt ebbe belefoglalva. A Biblia azt mondja, hogy "békesség tanácsa lesz kettőjük között" (Zak. 6:13).
 

A dicsőséges galamb

21.  White testvérnő azt írja, hogy a fény - amely egy galamb formáját vette fel - az "Atya dicsősége" volt, és az "Atya trónjából" jött. A galambforma Krisztus szelídségét jelképezte. (RH 1873/1/21, RH 1874/8/18, JÉ 116, JÉ 625, NK 477) A Prófétaság Lelke nem mondja, hogy egy harmadik isteni lény volt jelen Krisztus keresztségekor.
 

Csak egy Közbenjáró

22. "... egy a közbenjáró is Isten és emberek között" (1. Tim. 2:5). Ha az mondjuk, hogy az Atya Krisztuson keresztül érintkezik velünk, aki [Krisztus] a Szent Lelken keresztül érintkezik velünk (aki szintén Isten), akkor Krisztus nem közvetít többé Isten és ember között.

23. White testvérnő azt állítja, hogy a bűnbeesés után és a megtestesülés előtt a menny és a föld közötti mindenfajta érintkezés Krisztuson és az angyalokon keresztül történt, Jézus irányítása alatt. Ő volt az érintkezés egyetlen közbenjárója Isten és ember között. (SC 20, ST 1879/1/30, RH 1893/11/28, PP 67) Számomra ez kizárja egy másik isteni közbenjáró létezését ezalatt az időszak alatt.
 

Az üdvösség az Atyához és a Fiúhoz tartozik

24.  "Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!" (Jel. 7:9-10)
 

Két isteni lény - az Atya és Fia

25.  Mi "az Atyában és a Fiúban" maradunk. (1. Jn 2:24)

26.  "a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával" (1. Jn. 1:3)

 Jézus azt mondta: "Én és az Atya egy vagyunk." (Jn 10:30). Imádkozott, hogy azok, akik hisznek, "egyek" lehessenek az Atyával és Vele (Jn 17:11,21,22,23). Krisztus nem mondta, hogy Ő "egy" volt a Lélekkel is, vagy hogy mi valaha is "egyek" leszünk a Szent Lélekkel.

27. Az Atya megbocsát (Mt 6:12,14,15), Krisztus szintén megbocsátja a bűnöket, mivel Ő megkapott minden hatalmat az Atyjától, de sehol sem olvassuk a Szentírásban, hogy a Lélek megbocsátana nekünk.

 Az Atya "az ítéletet egészen a Fiúnak adta" (Jn 5:22).

28. "Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám [első személy], eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat [második személy], hogy a te Fiad is dicsőítsen téged ... Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent [első személy], és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust [második személy]." (Jn 17:1,3)

29. Tíz alkalommal írta Pál az Újszövetségben: "Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól". Nehéz elhinni, hogy tévedés volt a részéről nem említeni a Lelket is.

30. A bölcsesség és tudás minden kincse az Atyában és a Fiúban található. (Kol. 2:2-3)
 

 Csak az Atya tudja

31. Krisztus azt mondtam senki más - még maga a Fiú sem - tudja a napját vagy óráját a földre való visszajövetelének, csak "az Atya egyedül" (Mt 24:36). Ha a Szent Lélek egy harmadik isteni személy, aki az "Istennek minden mélységét vizsgálja" (1. Kor. 2:10), akkor nem tudná Ő is?

 "Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya" (Mt 11:27)
 

 Alapító tagjaink nem hittek a szentháromságban

32. A Heted-nap Adventista Egyház alapító tagjai szentháromság-tagadók voltak. A legtöbb egyháztag szintén szentháromság-tagadó volt egészen az 1930-as évek végéig. Attól az időtől kezdve a könyvek, az énekeskönyvek, a keresztségi fogadalomtétel és a hitalapelvek megváltoztak - tükrözve a szentháromság-hívő álláspontot.

 Ezen egyház legtöbb alapító tagja napjainkban nem lehetne a gyülekezet tagja. (Lásd Ministry, 1993. október, George Knight)

 Az adventizmusban történő ezen változás történetét - szentháromság-tagadó egyházból szentháromság-hívő gyülekezetté válás - részletesen felülvizsgálták mások. Úgy tűnik, a változás azon törekvésből kifolyólag történt, hogy óhitű, általános elfogadást szerezzenek az egyháznak. Az adventisták abban a veszélyben voltak, hogy a Jehova tanúival és a mormonokkal együtt kategorizálják be őket mint "kultusz"-ok.
 

 J.H. Kellogg szentháromság-hívővé vált

33. J.H. Kellogg levelei, valamint azon emberek írásai, akik leveleztek vele, ill. róla, azt mutatják, hogy megpróbált behozni panteista hitet a Heted-nap Adventista Egyházba, könyvén, az "Élő templomon" keresztül, 1903-ban. White testvérnő azt írta: "Az Élő templom foglalja magába ezen elméletek [panteizmus] alfáját. Tudtam, hogy az omega hamarosan következni fog; és reszkettem népünkért ... Vallásunk megváltozna." (1. Szem. 203-205. old.).  A levelek azt mutatják, hogy Dr. Kellogg nagyon gyorsan áttért a panteista hitről a szentháromság-hitre.
 

 A szentháromság-tan összezavaró

34. A Szentháromság tantétele azt tanítja, hogy egy Istent imádunk. Az Atya Isten. A Fiú egyenlően Isten. És a Szent Lélek is egyenlően Isten. Mi mégsem imádunk három Istent. Ez összezavarónak tűnik.

 "A ki azért megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem az Istent, a ki Szent Lelkét is közlé (angolban: adta) velünk." (1. Thess. 4:8)

 Ki az adományozó ebben a versben? Isten [három lény] adja nekünk az Ő közös lelkét [lelküket]? Vagy az Atya [egyesszám] adja nekünk Szent Lelkét? Ebben az esetben a Szent Lélek az Atya mindenütt jelenvaló értelme és ereje? Vagy a Szent Lélek adja saját magát?

 Ha hiszed, hogy Isten a mi mennyei Atyánk, akkor egyszerű megérteni a bibliaverset. "Isten [az Atya] odaadja nekünk a lelkét [jelenlétét és erejét]."
 

 Végső elemzés

Talán e tanulmány egyetlen része sem győzné meg önmagában az olvasót arról, hogy Isten szentháromság vagy sem. Az érvek halmozott súlya együtt az, amely - szerintem - egy más nézőpontot hoz elő.
 

 Más nézőpontok tiszteletben tartása

Adventizmus magába  foglal őszinte keresztényeket és buzgó bibliakutatókat, akik sok eltérő nézőpontot vallanak oly dolgokkal kapcsolatban, mint kegyelem, tökéletesség, Krisztus emberi természete, gyakorlati szigorúság az étrendben, elfogadható szombati tevékenységek, kívánatos egyházforma és -zene, elfogadható ruházat vagy cicoma stb. A szentháromság-tagadók alkották a többséget az egyházon belül. Most ők a kisebbség. Remélem, továbbra is együtt tudjuk imádni az Urat, és együtt tudunk tanulmányozni az igazság együttes keresésének lelkével, elismerve, hogy közülünk senki sem tudja azt teljesen megérteni.
 
 
 
 

 Zsinatok és hitvallások
 

Rövid történelem

Krisztus tanítványai - szétszóródva az üldöztetéstől - terjesztették Isten országának evangéliumát. Egyiptomban ezek a misszionáriusok jó talajt találtak az új vallásnak, és mint általában történni szokott, a hívők növekvő száma bizonyos karizmatikus vezetőkhöz vonzódott. Ezek közül a két leghíresebb Arius és Athanasius volt, mindketten Alexandriából.

Arius (Kr. u. 250-336) azt tartotta, hogy Krisztus Isten Fia, és mivel Ő a Fiú, ezért van egy kezdete. "Szükséges feltétele a fiúi kapcsolatnak - írta -, hogy az Atya idősebb legyen a Fiánál. Az Atya és a Fiú "hasonló anygagból" (vagy természetből) valók, és ezért Krisztus isteni és méltó az imádatra." (Arius előtt egy évszázaddal egy másik hívő - akit Róma megújítójának neveztek - ugyanezt a nézetet tartotta. E rövid idézet található tőle e könyv "Az Atya Fia" c. fejezetének végén.)

Athanasius, Alexandria püspöke, vezette az ellenpártot, amely azt tartotta, hogy az Atya és a Fiú "egy anyagból" való, egyenlő és örökkévaló. Azt állították, hogy Arius tantétele lealacsonyítja a Fiút, kevésbé méltóvá téve Őt az imádatra, mint az Atyát. Érdemes itt megemlíteni, hogy az egyiptomiak három évezreden keresztül egy hármas istenséget imádtak (Isis - Horus - Set, más nevekkel: Amum - Maut - Khonso).

Oly fűtött ellentétek léteztek e két csoport között, hogy Alexandria polgárai színházi szatírákkal és előadásokkal mulattatták magukat, kifigurázva a két párt tagjait, és nem sok év telt el, mielőtt azt lehetett mondani, hogy közel minden keresztény férfiúnak és nőnek volt véleménye Krisztus természetére vonatkozóan. A zsidók és a pogányok gúnyos csúfolódásukkal csak súlyosbították a dolgokat.

Konstantin császárt először mulattatta ez a perpatvarkodás. Ez lefoglalta az embereket. De ahogy a küzdelem egyre jobban elhúzódott, összehívott egy zsinatot, közel 300 püspökkel, hogy rendezzék a problémát. A keresztény egyház első ökumenikus zsinatát Niceában tartották meg - mely most Törökország része -, Kr.u. 325-ben, 294 évvel Krisztus halálát követően. A császár jelenléte súlyozta az érveket. Konstantin mindkét oldalt meghallgatta, és azután döntött. Az ő ítélete döntötte el az igazságot.

Lényegét tekintve: kijelentették, hogy a Fiú "ugyanabból az anyagból" való, mint az Atya. Ariust eretneknek bélyegezték, és Illyricum egy távoli tartományába száműzték. "Azért üldöznek engem - kiáltotta -, mert azt tanítottam, hogy a Fiúnak volt kezdete, és az Atyának nem."

A végeredmény kétséges volt, és semmit sem oldott meg. A császár döntése világos volt. Konstantin kibocsátott leveleket, elítélve Ariust, és elrendelte, hogy bárki, akinél Arius írásainak másolata megtalálható, köteles azokat elégetni, vagy halállal lakol.

Krisztus természetére vonatkozóan az első niceai hitvallásban azt olvassuk: "A szent Katolikus és Apostoli Egyház kiátkozza azokat, akik azt vallják, hogy volt idő, amikor Isten Fia nem létezett; és hogy mielőtt megszületett, nem létezett; és hogy Ő a semmiből jött létre, vagy más anyagból vagy lényegből jött létre, és Ő teremttetett vagy változható vagy változákony."

A niceai zsinaton a vita Krisztus természete körül forgott (született kontra nem született). A Lélek természete nem volt kérdés. Még 56 évnek kellett eltelnie, mielőtt az egyház elrendelte a Szent Lélek imádatát.

Namármost: Konstantin császár aljas és hitvány bűnöző volt. Megölte fiát, Crispust, unokaöccsét, Liceniust, és gőzfürdőbe folytotta a feleségét, Faustát, aki húsz éve volt hitvese és három fiának anyja. A nép írtózott tetteitől, melyeket nem lehetett rejtegetni. Egy táblát erősítettek a palota kapujára, miszerint uralkodása Néróéhoz volt hasonló. Konstantin azzal fenyegetőzött, hogy lemészárolja Róma azon lakosait, akik megsértették őt.

Ez ugyanaz a Konstantin, aki "megtérést" színlelt, de nem akart szakítani a pogány hagyományokkal, egészen addig várt a "keresztséggel" (arra az esetre, ha valóban létezik ítélet), amíg a halálos ágyán nem feküdt. Ő ugyanaz az ember, aki elrendelte, hogy a keresztényeknek és a pogányoknak ugyanazon a napon - vasárnap - kell "megpihenniük".

Konstantin legkedvesebb lánytestvérének - a rosszhírű tanár támogatójának - rábeszélésére a császár alig három évvel a zsinat után visszafogadta kegyeibe Ariust. Az egész udvar tisztelettel kezelte a száműzöttet, ami ki is járt egy ártatlan és elnyomott embernek. Hitét a jeruzsálemi zsinat jóváhagyta, és úgy tűnt, hogy a császár türelmetlenül várta, hogy helyreigazíthassa igazságtalanságát. Kiadott egy királyi rendeletet, miszerint Ariusnak részesülnie kell a szent úrvacsorában Konstantinápoly katedrálisában, de ugyanazon a napon, amelyre kitűzték a diadalmenetét, Arius furcsa körülmények között hirtelen meghalt. Ellenségei azt mondták, hogy Isten válaszolt imáikra és megmentette az egyházat legádázabb ellenségétől. A katolikusok legfőbb három vezetőjét - alexandriai Athaniust, anthiókiai Eustathiust és konstantinápolyi Pált - megfosztották tisztségüktől, és számos tanács megvádolta őket; s végül távoli tartományokba száműzték. A hívők maguk dönthettek, miben hisznek tekintettel Arius halálára - csoda volt vagy mérgezés.

A zsinat, melyet Niceában tartottak Kr. u. 325-ben, csak az első volt a kilenc "világ"zsinat közül az egyház korai éveiből. Hitvallás hitvallást követett. A hetedik ökumenikus zsinatot - amely a második volt, melyet Niceában tartottak (Kr. u. 787-ben) - a bizánci Irene császárné hívta össze, hogy előírja a szentek képeinek és ikonjainak használatát a vallásos szertartásokon. A zsinat előírta, hogy a képek tisztelése "törvényes", és a szentek "közbenjárását", sőt, tisztelését meg kell különböztetni az Atyát, Fiút és Szent Lelket megillető imádattól.
 

A niceai hitvallás és a Szent Lélek

Tekintettel a Szent Lélekre, a niceai hitvallás egyszerűen azt állítja: "Hiszünk a Szent Lélekben".

Ezt később a konstantinápolyi zsinat (Kr.u. 381) módosította, a következőképpen: "Hiszünk a Szent Lélekben, az Úrban és Életadóban, aki az Atyától származik, akit az Atyával és a Fiúval imádunk és dicsőítünk, aki a prófétákon keresztül beszélt".
 

Az apostoli hitvallás

Az apostoli hitvallás nem az apostolok saját munkája. Eredete abban a hitvallásban találató, amit a jelölt modott el keresztsége előtt. E hitvallást római, akkor forgalomban levő (Kr. u. 200) mintára alapozták, noha jelenlegi formája nem jelent meg a XI. század előtt. A Római Katolikus Egyház és sok protestáns egyház is használja ezt a mintát, de az ortodox egyházak sosem fogadták el azt.

"Hiszek Istenben, a mindenható Atyában, a menny és föld teremtőjében. Hiszek Jézus Krisztusban, egyetlen Fiában, a mi Urunkban. Ő a Szent Lélek erejétől fogant, és Szűz Máriától született. Szenvedett Pontius Pilátus alatt, keresztre feszítették, meghalt, és sírba helyezték. Leszállt a halálba. A harmadik napon feltámadt. Felemelkedett a mennyekbe és az Atya jobbjára ült. Újra eljön, hogy megírélje az élőket és a holtakat. Hiszek a Szent Lélekben, a Szent Katolikus Egyházban, a szentek közbenjárásában, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában és az örök életben. Ámen." Az apostoli hitvallás
 

Az Athanasiusi hitvallás

Az első vlágos utalás erre az iratra a XI. században keletkezett, ezért nem valószínű, hogy maga Athanasius volt a szerző. Eredetileg latinul íródott, és a középkor alatt rendszeresen használták az egyházi szertartásokon. A reformáció óta a szertartsokon való használata a Római Katolikus Egyházra és az Anglikán Egyházra korlátozódott, bár manapság ritkán idéznek belőle.

"Imádjuk az egy Istent a Szentháromságban, és a Szentháromságot az egységben; nem összekeverve (egyesítve) a Személyeket, sem szétosztva a lényt. Különbséget teszünk a személyek között, de nem osztjuk meg a lényt. Mivel az Atya egy külön személy, a Fiú egy külön személy, és a Szent Léleknek egy külön személy. ... Az Atya örökkévaló, a Fiú örökkévaló és a Szent Lélek örörkkévaló. Azonban nem három örökkévaló lény létezik, hanem egy. Így nem három nem teremtett lény létezik, nem három végtelen lény, hanem egy nem teremtett lény és egy végtelen lény. ... Így az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szent Lélek Isten. De azért még sincs három Isten, hanem csak egy Isten."

Felhasznált irodalom:
1. Draper, John William M.D., L.L.D.: History of the Intellectual Development of Europe, 1. köt., 1876., 6. fejezet, 2. rész; 9. fejezet, 1., 2. rész
2. The Grolier Multimedia Encyclopedia (lásd niceai zsinat, arianizmus, hitvallás)
3. Gibbon: History of the Decline and Fall of the Roman Empire, 1845., 4. rész
 
 
 
 

A Kellog-féle tévút
 

1895 Dr. A.H. Lewis, a The Sabbath Recorder szerzője (a Heted-nap Babtisták által széles körben olvasott és panteizmussal átitatott irat) meglátogatta Ballte Creeket és Kellogg otthonát. Kellogg felesége Heted-nap Babtista volt. Úgy tűnt, Dr. Kellogg abban az időben fogadta el a panteista teóriákat.

1897  Dr. J.H. Kellogg első alkalommal hozta be a panteizmust a Heted-nap Adventista Egyházba, egy megbeszéléssorozattal, a Prédikátori Intézetnél, amely megelőzte a GK ülésszakot, és a College View gyülekezetben tartották, Lincolnban, Nebraskában. Ezen beszédek megjelentek a General Conferencia Bulletin-ben, és világaszélesen szétszórták őket.

1901 A.G. Daniells Bettle Creekbe költözött mint Generál Konferencia vezető. A panteista tanításokat elburjánozva találta az ottani gyülekezetben.

1902 Február 18-án a Bettle Creek-i szanatórium porig égett.

 A.G. Daniells azt javasolta Kelloggnak, hogy írjon egy kis könyvet a betegápolásról és a fiziológiáról, melyet eladva pénzt gyűjtenek az újjáépítéshez. Kikötötte, hogy Kellogg nem foglalhat a könyvbe egyet sem az új, panteista elméletekből.

1902 (nyár) W.W. Prescott - szolgálva Daniells távollétében - és Spicer vén megvitatta a Kellogg-anyagot (kézirati formában), melyet kifogásolhatónak találtak. Dr. Kellogg nagyon erőteljes ember volt, nehéz volt vele ellenkezni.

1902 (ősz) Kineveztek egy négy tagú bizottságot, hogy áttanulmányozza az Élő templom kéziratát, és javaslatot tegyen azzal kapcsolatban. A tanács - számos megbeszélést követően - elvetette a könyvet.

1902 (késő ősz) Kellogg személyesen megrendelte a Review-tól, hogy nyomtassák ki az Élő templom c. könyvet. Körülbelül egy hónappal később a Review and Herald Kiadóhivatal épülete porig égett. A könyv kliséi megsemmisültek.

1903 Dr. Kellogg elküldte a kéziratot egy sorozatgyártó nyomdába, Battle Creekbe. 3000 példányt nyomtattak ki, melyek forgalomba kerültek a Heted-nap Adventisták között. Ellen White Elmshavenben kapott egy példányt, melyet félretett, hogy majd valamikor elolvassa.

1903 (ősz) A Generál Konferencia bizottságának tanácsa ismét szembekerült Dr. Kellogg-gal, aki megpróbálta elfogadtatni a tantételét. White testvérnő egy hét oldalas kéziratot küldött, amelyet felolvastak a küldötteknek. Ez megfordította az események folyását, és a panteista tantételt elvetették.

Kellogg levelei, Kellogghoz írt, ill. Kelloggról írt levelek azt mutatják, hogy nagyon rövid idő kellett a panteizmusból a szentháromság-hívő állásponthoz való áttéréshez.

"Az Élő templom foglalja magába ezen elméletek alfáját. Tudtam, hogy az omega hamarosan következni fog; és reszkettem népünkért ... Vallásunk megváltozna. Az alapelveket, amelyek az elmúlt 50 évben fenntartották a munkát, hibaként tartanák számon. Új szervezet alakulna. Új rend könyvei írattatnának meg. " I. Szem. 203-205. old.

Megjegyzés: Dr. Kellogg panteizmusa volt "ezen elméletek alfája". Mi volt az "omega", amely "hamarosan következni fog"? A szentháromság-tan?

"Határozottan nem vagy egyértelmű Isten személyiségével kapcsolatban, amely számunkra - mint nép - a mindent jelenti. Gyakorlatilag magát az Úristent tetted tönkre." - 300. levél,1903. (Kelloghoz) Ellen White Biography, 5. kötet, 292. old.

"Az Úrnak még mindig vannak könyörületes gondolatai  John Kellogg iránt, de a bukott angyalok közel vannak hozzá, érintkezve vele." (Levél, 1903. október) Spalding and Magan Collection, 334. old.

"Ne csaljon meg titeket senki! Sokan el fognak távolodni a hittől, hitető lelkekre és ördögi tantételekre hallgatva. Előttünk most ezen veszély alfája van. Az omega a legmegdöbbentőbb természetű lesz." (263. levél, íródott: 1904. július 24., 4. old., To Our Leading Physicians) I. Szem. 197. old., Manuscript Releases, 7. kötet, 188. old., 2. bek.
 

Daniells White atyafihoz: Kellogg-gal kapcsolatban

"Kedves White atyafi!

Amióta a tanácskozás véget ért, érzem, hogy bizalmasan írnom kellene neked Dr. Kellogg terveivel kapcsolatban, miszerint átdolgozza és újra kiadja az "Élő templom"-ot. ... [Kellog] azt mondta, hogy valamikor a tanácskozásra jövetel előtt újragondolta a dolgot, és úgy látta, hogy egy apró hibát követett el nézetei előterjesztésében. Azt mondta, egész úton azon fáradozott, hogy rájöjjön, hogyan mutassa be Isten jellemét és kapcsolatát teremtett munkájával. ...
Azután azt állította, hogy korábbi nézőpontja a szentháromsággal kapcsolatban (hogy az hamis tantétel) útjában állt, hogy világos és teljesen pontos meghatározást hozhasson, de rövid időn belül elfogadta a szentháromság-tant, és most már nagyon világosan látja azon pontokat, amelyekkel nehézsége volt, és hiszi, hogy megfelelően tisztázni tudja a dolgokat. Elmondta nekem, hogy most hisz az Atya Istenben, a Fiú Istenben és a Szent Lélek Istenben; és az a meglátása, hogy a Szent Lélek Isten az, nem az Atya Isten, amely betölt minden helyet és minden élő dolgot. Azt mondta, ha így hitt volna a könyv megírása előtt, nézőpontját mindenféle téves benyomás nélkül - amelyeket a könyve most ad -  tudta volna feltárni.
Elé tártam a kifogásokat, melyeket e tanítással kapcsolatban találtam, és megpróbáltam megmutatni neki, hogy e tanítás teljesen ellenkezik az evangéliummal, úgyhogy nem látom, hogyan lehetne azt átjavítani néhány kifejezés megváltoztatásával. Baráti hangnemben megvitattuk a dolgot; de biztos vagyok benne, hogy amikor elváltunk, a doktor nem értette sem saját magát, sem a tanítását. És nem látom, hogyan lenne lehetséges a számára 180 fokos fordulatot téve néhány nap alatt kijavítani a könyvet, hogy az helyes legyen." A.G.
(Levél A.G. Daniellstől W.C.White-nak, 1903. október 29., 1.,2. bek., [kiemelésekkel ellátva])

Megjegyzés: Ha Dr. Kellogg megvilágosodott Isten természetével kapcsolatban mint szentháromság, White testvérnő miért nem fogadta vissza a közösségbe, ha ő maga is ezt a nézetet vallotta? Ez 1903-ban történt. Ellen White már sok "háromról" szóló mondatot írt. Az ő nézetének a "háromról" alapvetően különböznie kellett Dr. Kellogg elképzelésétől, az "Atya Isten, a Fiú Isten és a Szent Lélek Isten"-nel kapcsolatban. 1905-ben White testvérnő azt írta: "Az Úr ... utasított, hogy az Oaklandben tarott Generál Konferencián nem szabadna beszélnem veled." (Sp.TB07, 51. old.)
 

Kellogg Butlerhez

"Amennyire ki tudom deríteni, az Élő templom c. könyvben talált zavar, az egész dolog összefoglalható abban a kérdésben: személy-e a Szent Lélek. Te azt mondod, nem. Én úgy gondoltam, a Biblia mondja ezt, azért, mert az "ő" személyes névmást használja. Beszélve a Szent Lélekről White testvérnő az "ő" névmást használja, és oly sokszor mondta, hogy a Szent Lélek az Istenség harmadik személye. Hogyan lehet a Szent Lélek a harmadik személy és ugyanakkor egyáltalán nem személy - ez számomra bonyolult." (Levél J.H. Kelloggtól G.I. Butlerhez, 1903. október 28.)

"Én hiszem, hogy Isten Lelke egy személyiség. Te nem. De ez csupán csak definíció kérdése. Én hiszem, hogy Isten Lelke egy személyiség. Te azt mondod: Nem, az nem egy személyiség. Az egyetlen dolog, amiért különbözünk, az, hogy különbözünk azon gondolatban, hogy mi az a személyiség. A te elképzelésed a személyiségről talán az, hogy az olyan, mintha egy személy vagy emberi lény lenne." (Levél J.H. Kelloggtól G.I. Butlerhez, 1904. február 21.)
 

Butler Kellogghoz

"Isten bennünk lakozik Szent Lelke által mint Vígasztaló, Erkölcsbíró - különösen az előző. Amikor Hozzá jövünk, részévé válunk, abban az értelemben, hogy a Lélek Tőle származik, az az Atyától és a Fiútól jön. Az nem egy személy, lábakon járva vagy repülve, mint egy betű szerinti lény, bármely olyan értelemben, amilyen a Krisztus vagy az Atya - legalábbis ha az, teljesen felül áll a felfogóképességemen a szó vagy a nyelvezet jelentése." (Levél G.I. Butlertől J.H. Kelloghoz, 1904. április 5.)

Megjegyzés: Az a hit, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Lélek
három egyenlő és örökkévaló isteni személy, napjainkban egyházi tantétel.
(Lásd a Heted-nap Adventista Hitelvek, 27 alaptantételét, 2. és 5. fejezet)

Az itt idézett levelek mind a "Kellogg-aktá"-ból valók, a Heted-nap Adventisták Generál Konferenciájának archivumából, Silver Spring Maryland.