Miért kell Illésnek jönnie?
                          David Clayton

Mal. 4,5-6: „Imé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielött eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. Es az atyák szivét a fiakhoz fordítja, a fiak szivét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem e földet átokkal."
Az ígéretnek, hogy Illésnek el kell jönnie, mielőtt az Úrnak nagy és félelmetes napja eljön, jelentős kapcsolatban van velünk ma, mert tudjuk azt, hogy az összes nemzedékek közül, akik e földön éltek, mi állunk a legközelebb az Úrnak „napjához". A legfontosabb kérdés mégis az, hogy miért éppen Illés ? Mi a jelentősége az Illyés feladatának ebben az utolsó időben?
Útmutatónak, ami a válaszhoz vezet, olvassuk el a Malak.4,6: „És az atyák szivét a fiakhoz forditja, és a fiak szivét az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem a földet átokkal."
Ha ezt megértjük, akkor felismerjük az Illés feladatát a mi időnkre vonatkozóan, hogy az Isten tervének befejezésére felkészüljünk.
1 Kir.16,29-33 : „Akháb pedig,az Omri fia uralkodni kezde Izráelen, Asának, a Júdabeli királynak 38. esztendejében; és uralkodék Akháb, az Omri fia Izráelen Samariában 22 esztendeig. És gonoszabbul cselekedék Akháb, az Omri fia az Úr szemei elött mindazoknál, akik ő előtte voltak. Mert nem elégedék meg azzal, hogy Jeroboámnak, a Nébát fiának bűneiben járjon, hanem elméne és feleségül vevé magának Jézabelt, Ethbaálnak, a Sidonbeli királynak leányát, és elmenvén, a Baálnak szolgála, és meghajtá magát annak. És oltárt emele a Baálnak a Baál házában, amelyet Samariában épitett. És csinált Akháb Aserát is, és jobban haragra inditá Akháb az Urat, Izráel Istenét, mint az Izráel valamennyi királya, akik ő előtte voltak."
Itt tehát arról van szó, hogy Izráel királya fellázadt Isten ellen. Megházasodva olyan nőt vett magának, aki nem hitt Istenben. Ő ugyanis Baál imádója volt. Mint gyakran megtörténik, hogy ha Isten embere egy hitetlennel köti össze életét, a hitetlen (Jézabel) áttéríti a hivőt (Akháb) az ő vallására. Rosszabb nem is lehet, mint hogy egy hivő átálljon a hitetlen vallására, de itt az történt, hogy a hivő behozta a hitetlen vallását az ő gyülekezetébe. Akháb ugyanis azt hitte, hogy megmaradt a maga vallásában, hogy Istent szolgálja, és a népét is helyes úton vezeti. De a kapcsolata egy más vallású feleséggel változásokat hozott az ő hitvallásába és Istenről való felfogásában. Így most egy más istent szolgált és népét is téves útra vezette.
Izráel népének szíve lassan elfordult az igaz Istentől. Ezért Isten egy olyan embert választott ki, akinek volt bátorsága szembeszállni e több-istent imádó vallási renddel. Egy olyan vallással szembeszállni, melynek vezetői határozták meg a hit alapelveit. Illés feladata az volt, hogy az emberek szívét visszavezesse az igaz Istenhez. Illés „ gyökerétől kezdte a gazt kiírtani." Ha elindult volna, hogy egyenként próbálja az embereket felvilágosítani, akkor csak egyeseknél járt volna sikerrel, míg javarésze megtéretlen maradt volna. Közismert dolog az, hogy az emberek hajlamosak a vezetőt követni. „ Hogy lehetne igaza egy ilyen kis, jelentéktelen embernek, mint te, és a mi vezérünk, a király tévedne ?! A minap egy hittestvérnőm a gyülekezetből ezt a kérdést intézte hozzám: „ Azt akarod mondani. Hogy az elnökünk, a pásztoraink és gyülekezetvezetőink mind tévednek, és neked igazad van ?" Lehet, ma Illésnek is ugyanezt a kérdést tennék fel. Illés ezt mondta a királynak : "Miattad nem jön áldás Izráelre, és te miattad nem lesz eső ." „ Mert a nép vezérei hitetőkké lettek, és akiket vezetnek, elvesztek." ( Ésa. 9,16 ). A történet továbbá elmeséli, hogyan bizonyította be Illés a királynak és a prófétáknak a Kármel hegyén, hogy mennyire tévelyegnek. Mert bármennyire is imádkoztak, kiáltották istenüket, az nem felelt hívásukra. Akkor így szólt Illés: „Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szivöket ."(1 Kir. 18,37).
Illés feladata az volt, hogy visszaállítsa Izráel kapcsolatát Istennel. Figyeld az aláhúzott szöveg hasonlatosságát a Malakiás 4,6 versének kezdetével: „... az atyák szívét a fiakhoz és a fiak szívét pedig az atyákhoz fordítja."
Az utolsó időben, a mi időnkben egy olyan ponthoz jutottunk, amikor a legtöbb keresztény egyház az egy igaz Istent egy fals istennel helyettesítette. A mai lelki Izráel elhagyta az egy igaz Istenét és a pogányság istenét imádja, éspedig a „szentháromságot" (latinul: trinitas).
A szentháromság elve a babiloni időből ered, amikor Nimrod-Semiramus-Tammuz–t kezdték imádni. A legtöbb pogány nép követte ezt a 3-istenség elvet. Izráel abban különbözik ezektől a népektől, hogy ő egy Istent imádott és vallott. (5.Mo. 6,4; Márk 12,29).
Kérdés: Az igaz Istent imádod, ha a „szentháromság" istenét imádod? Természetesen, nem! Mert semmiképp sem tud egy Isten három lenni, és ugyancsak nem tud 3 személy egy Istent alkotni!
Ezt a fals isten elvet ugyanaz a nagy hatalom hozta be a keresztény egyházakba, aki a hamis szombatot is behozta: a PÁPASÁG! A Biblia arra hívja fel figyelmünket, hogy ez az egyház, amely a katolikus egyház, hamis és ezért ne bízzunk benne. Ennek ellenére a legtöbb keresztény egyház átvette a téves tanítást tőle, a hamis szombatot is és a szentháromság elvét is. E vallás tanításának két fő alapelve a következő: „Ki Isten" és „Melyik napon kell Őt imádni."
A katolikus egyház a Biblia igazságát félretéve, ezen megváltoztatott elveket tanítja és ragaszkodik hozzá.
Először Isten szent napját, a szombatot változtatta és tette át a hét első napjára, vasárnapra. Azután felcserélte az egy igaz Istent a „szentháromság" istenével. A múltban minden hívőt, aki e tanoknak ellenállt, súlyosan büntetett az egyház. Sajnálatos módon, ma is az egyházak zöme követi és vallja a pápaság e hamis tanítását.
Való és igaz, hogy a mai lelki Izráel szíve Istentől eltávolodott. Ezért ígérte Isten, hogy elküldi Illést, hogy a fiak szívét visszafordítsa az atyákhoz. Olvasd Lukács 1,16: „És az Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz."
Illés vagy te! Illés vagyok én! Bízhat bennünk Isten, hogy a fiak szívét őhozzá visszatérítjük?
A „szentháromság" hamis istenimádat!!!
Hadd meséljünk az emberiségnek az egy igaz Istenről! Ez jelentheti azt, hogy földönfutókká válunk ezáltal, erdőkben kell bujdosnunk meg barlangokban, mert az igazságért gyűlölni fognak bennünket. Az is lehet, hogy majd hollók fognak minket is élelemmel ellátni (olvastad 1. Kir. 17,6), de arra is sor kerülhet, hogy saját családod árul el és fog gyűlölni, de gondold jól meg: Jelent neked Isten annyit, hogy e nehézségekkel kényelmes otthonodat felcseréld? Elég fontos neked az a tény, hogy igaz hívők milliói az egy igaz Istent imádják és a téves utakról visszatérjenek hozzá? Vagy megelégszel azzal, hogy te egy vagy a 7000-ből, akik nem hajoltak meg Baál előtt? (lásd: 1.Kir. 19,18).
A kritikus időben Illyés kijelentette, hogy a barlangokban elrejtett próféták nem számítanak (lásd: 1.Kir. 18,13) mert nem tettek semmit azért, hogy Izráelt a Baál imádásától visszatérítsék, ezért mondta: „Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül ..." (1.Kir. 18,22).
Ebben a kritikus időben Istennek szűksége van valakire, akit eltud küldeni, valakit, aki „a fiak szívét az Atyákhoz téríti." Valakit, aki olyan mint Illés volt, aki nem fél egyedül a vezetők ellen fordulni, akik a hívőket téves utakra vezetik.
Itt az idő, testvér! „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld, mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket és Jákób házának vétkét. Mi nem bízhatjuk sorsunkat a vezetőinkre, mert ők „pogány asszonyokkal" adták össze magukat éspedig a katolikus egyházzal. Az ő istenét imádják, a hármas-istenséget, és kötelezik a tagokat is ennek imádatára.
Jerem. 23,1: „Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik az én mezőmnek juhait, azt mondja az Ur."
Jerem. 23,11: „Mert mind a próféta, mind a pap istentelenek, még házamban is megtaláltam az ő gonoszságukat, azt mondja az Ur."
És ismét: Jerem. 29,9: „Mert ők hamisan prófétálnak néktek az én nevemben: Nem küldöttem őket, azt mondja az Úr."