Szilárd sziklára építve
                          (írta Bob & Peggy Boyd)
 

„Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat."
(Máté 16:13-16)
 

Előszó
 

Az Úr prófétanője egyszer azt mondta: „Nincs biztos védelem az ördög ellen, csak az igazság. ... Sokan vannak a gyülekezetben, akik természetesnek veszik, hogy értik, amiben hisznek; de amíg küzdelembe nem kerülnek, nem ismerik fel saját gyengeségüket." (God's Amazing Grace, 30. old. - az oldalszámok mind az angol kiadás szerint értendőek)

Körülbelül másfél évvel ezelőtt elkezdtem még jobban megérteni, mit is értett White testvérnő ezalatt a mondat alatt. Késő tavasz volt, s én északra autóztam meglátogatni egy közeli barátot. Mikor megérkeztem az otthonába, és üdvözöltük egymást, ő egyből elém tárta az egyik legfontosabb keresztény tanítással kapcsolatos aggályait. Az a tanítás, amellyel neki gondjai voltak, a Szentháromság-tan volt. Hogyan tud három személy valóban egy Isten lenni? „A Szentháromság-tan tanítása hibás" - mondta. Az azonnali reakcióm frusztráció és harag volt. Hogy lehetne az hibás? A Biblia beszél az Atyáról, a Fiúról és a Szent Lélekről: nem Szentháromság az? A látható frusztrációm ellenére hívott, üljek le és olvassunk el együtt egypár bibliaverset. Vonakodva letettem azon szándékomról, hogy kijavítsam őt. Elképzelhetitek meglepetésemet, amikor Isten fogta a Szentírás részeit - amelyek sötétek és homályosak voltak az én értelmem számára -, és elkezdte azokat megértetni velem. Kérdések özönlötték el az agyamat. Valóban helyes volt a hitem, miszerint Isten Szentháromság? Nem kell, hogy az igazságnak értelme legyen? Valóban tud három egy lenni?
Visszaemlékeztem minden esetre, amikor megkíséreltem a gyermekeimet Istenről tanítani. Szükségszerűen a hűtőszekrényhez mentem, és kivettem egy almát. Aztán leültem a fiúk közé, és elkezdtem magyarázni nekik, hogy Isten olyan, mint egy alma. Isten a családnév, így az egész alma Istent ábrázolja. Az Atyát a magok képviselik, a Fiút az alma fehér húsa, és a Szent Lelket a héja. Aztán megkérdeztem a fiaimat, értik-e. A válasz mindig ugyanaz volt. Zavart tekintettel néztek rám, és rázták a fejüket: „Nem". Az én válaszom is mindig ugyanaz volt: „Nem baj, fiúk, senki sem érti ezt teljesen, mivel Isten egy rejtély". És most csodálkozni kezdtem. Isten valóban olyan titokzatos? Hogyan tudunk egy olyan Istent szolgálni, Akit valójában nem is ismerünk? Tudnom kellett a válaszokat a kérdésözönre, amely a fejemben kavargott. Aznap tanulmányozásba kezdtünk, Bob és én, mely a legtöbb örömöt hozta számunkra, amelyben valaha is részünk volt. Ahogy megpróbáltuk félretenni előítéleteinket, és szorgalmasan kutattuk a Szentírást, hogy rájöjjünk csupán arra, hogy kicsoda Isten, béke és öröm töltötte el szívünket, amelyet soha nem tapasztaltunk azelőtt. A Menny Istene nagyon is valósággá vált számunkra, és az Ő szeretete, amely abban mutattatott meg, hogy odaadta a Fiát, betöltötte életünket.
Bob és én szeretnénk megosztani veled, amit tanulmányozásunk alatt találtunk. Imádkozunk, hogy meglásd az egyszerű igazságot Istennel kapcsolatban, amelyet Ő oly világosan tár elénk Szent Szavában. Elénk lett tárva: „Szorgalmasan kell tanulnunk a Bibliát, mérlegelni minden gondolatot, és összevetni bibliaverset bibliaverssel. Isteni segítséggel meg kell alkotnunk véleményünket saját magunk számára, mivel Isten előtt saját magunknak kell
 megfelelnünk önmagunkért." (NK 598. old)
Amíg valaki kétségbe nem vonja hitünket, addig nem ismerjük fel gyengeségünket. Bob és én arra kérünk, hogy kutasd a Szentírást, mint soha azelőtt. Tanulj önmagadért; bizonyíts minden dolgot, ahogy a régi idők Bereanusai tették, hogy meglássák, „ezek a dolgok valóban így vannak-e". Annak ismerete, hogy kicsoda Isten, töltse be a szívedet a legmélyebb örömmel és hálával, ahogy tette mivelünk. Isten áldjon meg az igazság kutatásában!
 

A Szentháromság-tan
 

Napjainkban az Adventista Egyház elfogadott tanításai között szerepel a hármasságot alkotó Isten tana. Néhány adventista azonban felismeri, hogy ez nem az egyházunk által hirdetett, eredeti, Istenről szóló tanítás. Én azt is felismertem, hogy sokan népünk közül valóban nem értik teljesen a tantételt, amit a Szentháromság-tan tanít. A következő idézetek a tantételi könyvünkből, a HNA Hitpontokból valók:

„János evangéliuma feltárja, hogy az Istenség az Atya Istenből, a Fiú Istenből és a Szent Lélek Istenből áll, három egyképpen örökkévaló személy egysége, akik egyedülálló és titokzatos kapcsolatban állnak egymással."
„Nincs távolság a Háromságot alkotó Isten személyei között. Mindhárom isteni, mégis megosztják az isteni erejüket és minőségüket. Az emberi szervezetekben a legfelső hatalom egyetlen ember vállán nyugszik - a miniszterelnökén, a királyén vagy a köztársasági elnökén. Az Istenségben a legfelső hatalommal mindhárom tag rendelkezik."
„Amíg az Isten nem egy - személyét tekintve, addig egy - szándékban, értelemben és jellemben. Ez az egység nem szünteti meg az Atya, Fiú és a Szent Lélek világosan kivehető személyiségét; és az Istenségben létező személyiségek külön valósága sem rombolja le a Szentírás monoteista felfogását, miszerint az Atya, a Fiú és a Szent Lélek egy Isten." (SAB, 23. oldal)

„Az Istenségben a funkcióknak egy rendszere áll fenn. Isten feleslegesen nem végzi el a munkát kétszer. ... Az Atya forrásként tevékenykedik, a Fiú mint közbenjáró és a Lélek mint megvalósító vagy alkalmazó." (SAB, 24. old.)

Ez a néhány mondat világos képet tár elénk, hogy mit is tanít a Szentháromság-tan. A következőket találjuk:
3 lény, aki egyképpen örökkévaló
3 lény, aki mind halhatatlan
3 lény, aki mindenható, mindentudó stb.
3 lény, aki méltó az imádatra és dicséretre
3 lény, aki közül mindegyik különböző szerepet játszik
Így aztán, ha az Istenség mindhárom tagja örökkévaló, akkor mindhárman léteztek az örökkévalóságon keresztül mint különálló személyek. Tehát mindháromnak azonos korúnak kell lennie. Ha ez igaz, hogy mindhárman egyidősek, akkor a címek, amiket birtokolnak, csupán csak a megváltás tervében eljátszott szerepeket mutatják. Nem vehetjük szó szerint azokat. Például Isten Fia valójában nem Isten Fia, hanem az Istenség egyik tagja, aki a Fiú szerepét játssza. Frank Holbrook vén a következőképpen magyarázta ezt meg:
„A Szentháromság terminust az Istenről szóló keresztény tantétellel kapcsolatban alkalmazzák. ... A Szentírásból következtethető, hogy mikor az Istenség lefektette a megváltás tervét valamikor az örökkévalóság múltjában, akkor ők bizonyos pozíciókat, szerepeket is felvettek, hogy megvalósítsák a terv kimenetelét." (Signs of the Times, 1985. július)

A Szentírás újra és újra azt tanítja nekünk, hogy Isten odaadta egyszülött Fiát, de a Szentháromság-tan azt mondja, hogy Jézus nem volt valójában Isten Fia, Ő az Istenség egy tagja volt, eljátszva a Fiú szerepét. A Szentháromság-hívők azt mondanák, hogy Jézusra a Betlehemben való megszületése miatt találunk utalást Isten Fiaként. A Szentháromság-tan feltételes következtetése azt állítja, hogy az Istenség bármely tagja el tudná játszani a Fiú szerepét. Kérlek, figyeld meg, mit mond J.R. Spangler:

„Számomra ez azt jelenti, hogy az Istenség tagjai egymással felcserélhetők, mivel ők egyek cselekedetben és szándékban." (R&H, 1971. okt. 21.)

Röviden ez a Szentháromság-tan tanítása. Megtalálhatjuk ezt a tanítást egyházunkban a korai évektől kezdve? A válasz megkérdőjelezhetetlen "nem". Ezt a tényt nagyon világossá teszi a Vitapontok c. könyv, amelyet az egyház adott ki azon célból, hogy megtárgyalja ezt a pontot (Szentháromság-tan) a független prédikátori testületekkel. Olvasd el a 45., 46., 437., 444. oldalt! Az egyház egyáltalán nem habozik azt kimondani, hogy mi nem voltunk Szentháromság-hívő egyház a kezdetben. Ez a tanítás lépésenként jött be a hitelveink közé:
1928 - L. E. Froom A Vigasztaló eljövetele c. könyve
1931 - a Szentháromság fogalom első használata a (nem hivatalos) hitelvekben
1955 - Szentháromság-hívő álláspont felvétele
1980 - első alkalommal szavazták meg hivatalosan, hogy a Szentháromság tantétele a tantételek között szerepeljen

Nagyon érdekes, amit a Review-ban találunk ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem sokkal azután, hogy 1980-ban a dallasi konferencián elfogadták ezt a tantételt.

„Bár egyetlen bibliavers sem állítja formálisan a Szentháromság tantételét, azonban a bibliai írók tényként feltételezték annak létét, és említették is több alkalommal."
„Csak hittel tudjuk elfogadni a Szentháromság létezését." (Adventist Review, 158. évfolyan, 31. szám, 4. old.)

Létezik bármely más tantétel, amelyet mi, HN Adventisták csupán hit által tudunk elfogadni és megtartani? Létezik bármely más tantétel, amelynek nincs határozott bibliahelye, amelyre rámutathatunk, amikor hitünket bizonyítjuk? Határozottan nem! Nem kellene, hogy ez felvesse bennünk a kérdést: valóban igazak ezek a dolgok? Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a tanítást!
 

Kora Adventizmus
 

Jól tudott tény, hogy sokan az adventizmus alapító atyái közül nem voltak Szentháromság-hívők. Sőt, ami azt illeti, elég kemény szavakkal beszéltek e tanítás ellen. A legtöbb említésre méltó ember valószínűleg ismerősnek tűnik: E. J. Waggoner, J. H. Waggoner, Uriah Smith, A. T. Jones, James White, Joseph Bates, J. N. Andrews, J. N. Loughborogh, R. F. Cottrell, A. J. Dennis és mások. A Vitapontok c. könyvben megtaláljuk az 1872-es alapelveket (437. old.). Azonnal felismerhetjük, hogy jelenősen eltér attól, amit napjainkban tanítunk az Istenségről. (Lásd Függelék)
Azt, hogy az egyház elismeri azon tényt, miszerint az alapító tagjaink nem értettek egyet ezen tantétellel - látni is fogjuk azon cikkben, amely a Ministry c. lapban jelent meg néhány évvel ezelőtt, és a következőket állítja:

„A Heted Nap Adventizmus legtöbb alapító tagja nem tudna csatlakozni napjainkban a gyülekezethez, ha alá kellene írniuk a Gyülekezeti Alapelveket."
„Még pontosabban: a legtöbben nem értenének egyet a 2. hitponttal, amely a Szentháromság tantételével foglalkozik." (Ministry, 1993. okt., 10. old.)

A cikk aztán tovább megy, és megnevez néhány embert, akik tiltakoznának. Nézzünk meg néhány mondatot az alapító atyáktól, hogy megértsük, mit gondoltak ezzel a tanítással kapcsolatban!

„A legnagyobb hiba, amit a reformációban találunk: hogy a reformátorok abbahagyták a reformálást. Tovább mentek és előrehaladtak, amíg a pápaság utolsó nyomát is maguk mögött hagyták – úgymint a természetes halhatatlanság tanát, a szentelt vízzel való meghintéses keresztséget, a Szentháromság-tant és a vasárnapünneplést? Mentes lenne napjainkban az egyház a világias tévhitektől?" (James White, R&H, 1856. febr. 7.)

„A Szentháromság tantételét a niceai zsinaton, Kr. u. 325-ben alkották meg az egyházban. Ez a tantétel lerombolja Isten és az Ő Fia, Jézus Krisztus Urunk személyiségét. A prédikátori történelemben megjelenő aljas tettek, ahogy ezt a tantételt rákényszerítették az egyházra, meg kellene, hogy pirongassák a Szentháromság-hívőket." (J. N. Andrews, R&M, 1855. márc. 6.)

„... A bibliaversek bőséges tanítást adnak Krisztus korábbi létezéséről és istenségéről, de tökéletesen hallgatnak a Szentháromsággal kapcsolatban." (J. H. Waggoner, "The Atonement", 1872)

„A Szentháromság-tan lerombolja a megváltást." (J. H. Waggoner "The Atonement", 166. old.)

Amikor Loughborough vént a Szentháromság-tanról kérdezték, azt mondta:
„Több ellenvetés is létezik, amelyet ki kellene emelnünk, de mivel írásterünk korlátozott, a következő három pontban foglaljuk össze őket: Szemben áll a józan gondolkodással. Szemben áll a Szentírással. Eredete pogány és meseszerű.  Ahelyett, hogy a Szentírásra mutatna a Szentháromság bizonyításaként, a perzsa hármasságot hozza fel nekünk, azt állítva, hogy „ez által szándékozták a Szentháromság-tan elméletét tanítani, és ha ők rendelkeznének a Szentháromság tantételével, akkor azt nekik az Isten népétől származó hagyományokból kellett volna megkapniuk". De ez mind csak feltételezés, mivel az biztos, hogy a zsidó egyház nem tartott ilyen hitelvet - mondja Mr. Summerbell. Egy barátom, aki jelen volt a New York-i zsinagógában, megkérte a rabbit, magyarázza meg az "elohim" szó jelentését. Egy Szentháromság-hívő prédikátor, aki a közelben állt, azt felelte: „Az a szó a Szentháromság három személyére utal." Akkor egy zsidó odalépett hozzá, és azt mondta, tilos még egyszer említenie ezt a szót (Szentháromság), különben arra fogják kényszeríteni, hogy elhagyja ezt a házat - mivel tilos volt bármely idegen Isten nevének említése a zsinagógában." (R&H, 1861. nov. 5., válogatva: Old Paths 3. évf., 12. szám)

„Nincs nagyon összhangban a józan gondolkodással három Lényről beszélni, akik egyek, vagy egyről, aki három - ahogy egyesek kifejtik - nevezve azt a Háromság Istennek. Ha az Atya, Fiú és a Szent Lélek mindegyike Isten, akkor három Isten létezne, mivel háromszor egy az nem "egy", hanem "három". (J. N. Loughborough, R&H, 1861. nov. 5.)

„... De a Szentháromság tantételének megtartása nem annyira az ördögi szándék tanújele, mint azon részegségé, amely az összes nemzetet megrészegítő borból származik. Az a tény, miszerint ez egyike a fő tantételeknek, ha nem a legfőbb azok közül, amelyen Róma püspöke felemeltetett a pápai székbe, nem árul el túl sok jót." (R. F. Cottrell, R&H, 1869. július 6.)

A HN Adventisták azt állítják, hogy az Úr szavát legfőbb tekintélynek tartják, „kijöttek Babilonból", és elhagyták Róma hiábavaló hagyományait. Ha visszamennénk a lélek halhatatlanságához, a purgatóriumhoz, az örök kárhozathoz és a vasárnap szombathoz, kevesebb lenne az, mint egy hitehagyás? Azonban ha átugrunk ezek fölött a kis, másodlagos tantételek fölött, és elfogadjuk és tanítjuk a katolicizmus központi alaphittételét, a Szentháromság-tant, és azt hirdetjük, hogy a Fiú Isten nem halt meg - még akkor is, ha szavaink lelkieknek, istenfélőnek is tűnnek, kevesebb az bármivel is, mint egy hitehagyás, és mégpedig az Omega-válság?

„..."Köszönet Istennek a Prófétaság Lelkéért!" -  olvashatjuk Prescott vén kinyomtatott prédikációjában, amelyre már utaltam, hogy bőségesen idézett más, vasárnap ünneplő egyházak prédikátori testületének tanításaiból; ha többet olvasta volna a Prófétaság Lelkének írásait, és kevesebbet a népszerű, vasárnap ünneplő prédikátori testületekéit, ha egyszerű hittel elfogadta volna Jézus bizonyságtételét, akkor nem követett volna el hibát a Szentháromság pogány tantételének tanításával..." (1939, J. S. Washburn levele, melyben Prescott vén cikkére válaszolt)

Nagyon érdekes volt az említése annak, hogy Prescott vén a Szentháromság-tan tanításának alátámasztásában vasárnap ünneplő prédikátoroktól idézett. Washburn úgy gondolta, ez különös dolog. Aztán rámutatott arra, hogy a Prófétaság Lelke nagyon egyértelmű ebben a kérdésben. L. E. Froom vén - a Szentháromság tanításának talán az egyik legjelentősebb felállítója az Adventizmusban - ezen témáról szóló könyve írásakor szintén tett egy olyan kijelentést, hogy vasárnap ünneplő prédikátorokhoz kellett elmennie, hogy megszerezze az információit. Ez a hely az, ahol Isten népét útba igazítják, hogy megtalálja a válaszokat?
Ahogy láthatjuk, többnek ezen nagy Advent Mozgalom alapító atyái közül sok bonyodalma volt a "Szentháromság" tanításával. Miért ellenezték oly sokan közülük ezt a tanítást? Először is: felvetnek egy kérdést azon történelmi körülmények, ahogy ez a tanítás a keresztény világban felbukkant. A Szentháromság-tant mint tantételt "adoptálták" Kr. u. 325-ben, a niceai zsinat alkalmával. Talán ismerősnek tűnik ez az év, amely ugyan azé a zsinaté, mely behozta a vasárnap szentségét a kereszténységbe. A Szent Lélek meghatározásának kikristályosodása Kr. u. 381-ig folytatódott, amikor is a mostani értelmezését elfogadták. Másik dolog, amely kérdésessé teszi ezt a pontot, azon tény, hogy a Római Katolicizmus ezt a tanítást használja hitelvei magjaként.

„A Szentháromság rejtélye a katolikus hit központi tantétele. Ezen alapíttattak meg az egyház más tanításai." (Napjaink katolikus kézikönyve, 12. old.)
A fent említett tantételek közül a katolikus hit mely tanításai gyökereznek a Szentháromság tantételben? Egy találomra való választás ilyen tanokat tár elénk: a lélek természetes halhatatlansága, a vasárnap szentsége, a hagyományok előtérbe helyezése a Bibliával szemben, a purgatórium, örök pokol, mise, szentekhez való imádkozás, emberek csalhatatlansága, szeplőtlen fogantatás és a papok bűnbocsátó képessége. Ez nagyon komoly kérdéseket kell, hogy felvessen bennünk. Ilyen tévedések gyökere, magja lehet-e helyes tantétel?
 

Kérdések
 

„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, a ki a fövényre építette házát:
És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása."
                                                                                      (Máté 7: 24-27)
 

1.) A Mátéból idézett fenti szöveg a kereszténység egy nagyon fontos alapelvét tárja elénk. Világosan elmondja, hogy amikor az igazság szilárd alapjára építünk - amely Jézus Krisztusban van -, a ház állni fog. Azonban, ha a tévedés homokjára építünk, a ház összedől. Elménkben ezen gondolattal nézzünk meg egy nagyon érdekes dilemmát!

A) A Római Katolikus Egyház magáévá tette a Szentháromság-tant - amelyről azt mondjuk, hogy igaz tanítás Istenről -, és alaptanításává emelte, amelytől minden más tantétele függ. Aztán ezen az alapon felépítették azt, amit mi az imádat teljesen hamis és istenkáromló rendszerének ítélünk, amit mi az antikrisztusi rendszerrel azonosítunk. Lehetséges ez?
B) Azt mondjuk, Isten maradék egyháza egy teljesen hamis és eretnek istenképen alakult meg (egy Isten, Aki szült egy Fiat, és ugyanazt a Lelket osztják meg), és ezen a hamis alapon mi az imádat egy teljesen igaz rendszerét építettük fel. Lehetséges ez?

Na mármost a kérdés, amelyet fel kell tennünk magunknak, a következő: „Van ennek értelme?" Követi ez a tiszta bibliai alapelveket? Lehetséges az, hogy a korai alapító tagjainknak helyes istenképük volt, és már a legelején szilárd alapra építettek? Hogyan lehetnének Isten maradék népe, amikor - napjainkban vallott álláspontunk alapján - a keresztény hit magjának egy téves elméletét birtokolták? Hogyan hívhatnának ki embereket Babilonból, amikor állítólag oly nagyon belesüllyedtek téves dolgokba?

2.) Ha a kora adventistáknak oly eretnek istenképük volt, miért nem feddte meg őket soha a prófétanő az ezzel kapcsolatos hitükért?
Ellen White saját férje szilárd Szentháromság-tagadó volt. Egyesek azt mondták, hogy James White megváltoztatta az álláspontját halála előtt, de figyeljük meg a következő idézetet Russel Holttól:

„(James White) tollából származó bizonyíték - úgy látszik - arra utal, hogy attól az időtől kezdve, amikor lelkileg csatlakozott a kereszténységhez egészen haláláig, 60 éves koráig, szembehelyezkedett a Szentháromság-tannal, mind a logikára, mind a Szentírásra alapozva, megtartva Jézus Krisztus isteni és magas pozíciójáról vallott, határozott álláspontot. A következtetés, amire jutott, nagyon érdekes az Úr küldöttjével való különleges és egyedülálló kapcsolatának köszönhetően, aki történetesen a felesége volt. White testvérnő biztosan tudatában volt férje ezen témával kapcsolatos elképzeléseinek. Elfogadta White testvérnő azokat? Ha nem, miért hitt továbbra is bennük James White? Egyszerűen csak visszatartotta White testvérnő magát attól, hogy kijavítsa a férjét? Miért?" (Old Paths, 3. évf. 11. sz., idézet Russel Holttól)

Valóban érdekes, hogy Isten prófétanője nem javította ki saját férjét ilyen alaptanítással kapcsolatban, ha azt gondolta, James White-nak nincs igaza. Lehetséges, hogy azért, mert teljesen egyetértett vele, és nem volt szükséges őt kijavítani?

3.) Miért nem használja sem a Biblia, sem Ellen White írásai a "Szentháromság" szót?

4.) Miért utal White testvérnő Krisztusra mint "Isten kedves Fiára", "szeretett Fiára" vagy "született Fiára" a Megváltás történetében, a Pátriárkák és prófétákban, a Nagy küzdelemben (különösen a "Bűn eredete" c. fejezetben) és mindenhol, ahol Krisztus a mennyben való korábbi létezéséről írt? Ha Jézus nem volt betű szerinti Fiú a Mennyben, csupán csak a betlehemi születése jogcímén, ahogy a Szentháromság-hívők mondják, miért nevezi Ellen White Őt a Fiúnak a földre való lejövetele előtt?

5.) Miért nem beszél soha White testvérnő - mikor a teremtés történetét, a Mennyben való lázadást és Lucifer bukását említi - a Szent Lélekről, mint aki szintén részt vett ezen eseményekben? Lehetséges, hogy azért, mert a Szent Lélek nem egy különálló személy, nem más mint az Atya és a Fiú?

6.) Miért volt Lucifer irigy az első helyre? Ha Jézus volt az örökkévaló Isten, miért kérdőjelezte meg Lucifer a tekintélyét? Tanultuk, hogy Krisztus tekintélye lett megkérdőjelezve, nem az Atyáé.

7.) Miért nem mondja soha a Biblia, hogy imádjuk vagy éppen csak imádkozzunk a Szent Lélekhez, ha Ő Isten? Miért mondja mind a Szentírás, mind a Prófétaság Lelke, hogy csak két lény méltó az imádatra és dicséretre: az Atya és a Fiú?

8.) Valóban eljött Isten Fia meghalni, ahogy a Szentírás tanítja, vagy Isten jött el, eljátszva a Fiú szerepét? Ha tényleg felvettek szerepeket, ahogy a Szentháromság-tan tanítja, hol van a bibliai vagy a Prófétaság Lelkéből származó bizonyíték erre?

9.) Mi mint HN Adventisták nagyon büszkén hirdetjük azt a világnak, hogy a tantételek nem változnak. Gyakran idéztük Ellen White-ot ezzel a ponttal kapcsolatban: "Ne mozdítsd el az alaposzlopot!" De valójában az alappillért már elmozdították! 1872-ben nem voltunk Szentháromság-hívő egyház. 1931-től a nem hivatalos hitelveink Szentháromság-hívő nézőpontot vettek fel. Alappillérnek tekinthető az, hogy kicsoda Isten? A Szemelvények I.-ben található fejezetek az Alfa- és az Omega-válsággal foglalkoznak; figyelmeztetve vagyunk újra és újra, hogy ne hagyjuk el az alapokat, amelyeken az elmúlt 50 évben álltunk (1903 körül írva). A kérdés: elhagytuk azokat?

Ezek nagyon fontos kérdések, amelyekre választ kell találnunk. Most, hogy belemélyedünk az Istenség tanulmányozásába, 3 tanút fogunk felhasználni: a Bibliát, mivel minden tanításunknak a Szentíráson kell alapulnia és gyökereznie; a Prófétaság Lelkét, mivel Isten adott nekünk egy "kisebb fényt", hogy a Szentírásra mutasson; és a kora adventista alapító tagok írásait, mivel Isten kijelentette, ezeknek az embereknek ki kell jönniük Babilonból, és meg kell alkotniuk az Ő maradék egyházát.
Emlékeznünk kell arra, mikor bármely kérdéskört tanulmányozzuk, hogy őszintén és tárgyilagosan kell megvizsgálnunk a tényeket. Egyszerű idézetet találni a Szentírásban és a Prófétaság Lelkében személyes nézőpontunk alátámasztása végett, azonban bölcs dolog oly sok információt begyűjteni a tárggyal kapcsolatban, amennyit csak találunk, és aztán levonni a következtetést. Valóban van pár igehely és néhány rész a Prófétaság Lelkében, amely ellentmondásosnak tűnhet, de hiszem, hogy amikor az információk széles skáláját nézzük, az igazság tökéletes láncolata fog megjelenni előttünk. Kétség nélkül hiszem, hogy a Szentírás, Ellen White és az adventista alapító tagok összhangban voltak az Istenről szóló tantétellel kapcsolatban.
 

Egy Isten
 

Amikor hatalmas Istenünk megszabadította az izraelitákat a rabságból, s keresztül vezette őket a Vörös-tengeren, a Sínai-hegy lábához, megmondta nekik, hogy tisztítsák meg magukat, mert valami nagyon fontosat kell elmondania a népek. Ezután történt, hogy Mózes felment a Sínai-hegy tetejére megkapni az Isten népével kapcsolatos utasításokat. II. Mózes 20: 1-3-ban azt olvassuk: „És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem." Izrael éppen most szabadult meg arról a földről, ahol sok istent imádtak, tehát Isten azonnal tudatta velük, hogy csak egyetlen igaz Isten létezik.
Izrael a pusztában való vándorlása során úgy tűnt, Isten újra és újra megpróbálta elméjükbe vésni ezt a létfontosságú pontot. Amikor az izraeliták elérkeztek az ígéret földjére való belépéshez, Isten sokadik alkalommal ismét emlékeztette őket erre az igazságra: „Csak néked adatott láthatóan tudnod, hogy az Úr az Isten és nincsen kívüle több!" (V. Mózes 4: 35). Aztán megint, épp mielőtt Mózes átadta volna Isten parancsát a népnek, hogy igázzák le Kánaánt, az Úr azt mondta: „Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!" Úgy tűnik, hogy a többisten-hit mély aggodalmat okozott az Úrnak, oly nagyon, hogy ismételten újra és újra emlékeztette a népet, nehogy abba a hibába essenek, hogy több istent imádnak. A zsidó gondolkodásban a mai napig Egy Isten létezik. A három személyes Lényből álló egy isten-hit idegen volt tőlük.

Megvizsgálva más bibliaverseket is, a következőket találjuk:

Márk 12:28-32: „Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között? Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más."

I. Kor. 8:6: „Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa."

Efézus 4:6: „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik."

I. Tim. 2:5: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus"

Ezekben a versekben Pál bemutatja hitét, miszerint egy Isten létezik, az Atya. Azt mondja az apostol, hogy az Atyától van a mindenség. Azt is mondja, hogy egy Urunk van, a Jézus Krisztus, a közvetítőnk az Atya és a bűnös emberek között.

János 17:3: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust."

Jézus maga mondja, hogy csak egy Isten létezik, az Atya. Az az örök élet, hogy megismerjük az igaz Istent, az Atyát és Jézust, akit az Atya küldött.

Jakab 2:19: „Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek."

 A Szentírás világosan tanítja, hogy egy Isten létezik, az Atya. Sehol nem találjuk a Bibliában, hogy ez az egy Isten három különböző személyből állna. A Szentháromság-hívők azt mondják: "egy Isten létezik: az Atya, a Fiú és a Szent Lélek." A Szentírás azt mondja: "egy Isten van, az Atya".
Mit gondoltak a kora adventista alapító tagok erről a kérdésről?

„Mi figyelmezünk Pál apostol szavaira, miszerint nekünk csak "egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa": ahogy az előbb idéztük Jézus Krisztus volt az, aki által Isten megteremtette a világot. Minden dolog végül is az Atyától származik: még maga Krisztus is az Atyától származott és jött." (E. J. Waggner: Krisztus és az Ő igazságossága, 19. old.)

„Ismét Jézus Krisztus megjelenéséről beszélve, az Ige azt mondja:"A mit a maga idejében megmutat ama boldog és egyedül hatalmas, a királyoknak Királya és az uraknak Ura, Kié egyedül a halhatatlanság, a ki hozzáférhetetlen világosságban lakozik; a kit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: a kinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen." I. Tim. 6:15,16. Krisztus világosságra hozta ezt a halhatatlanságot ... Mivel a halhatatlanságot sokan keresik, és mivel Isten az Egyetlen, aki birtokolja azt, és mivel Krisztus az Egyetlen, aki világosságra hozta azt, ebből következik, hogy a halhatatlanságot Istennél kell keresni, Krisztuson keresztül." (A.T. Jones: Bible Questions and Answers Concerning Man, 3.,4. old.)

Kérlek, figyeld meg, hogy ez a két idézet, amely az alapító atyáink tipikus hitét mutatja, az 1888-as események Jonesától és Waggonerétől származik. Emlékszel arra, hogy ők hozták el a hit általi megigazulás üzenetét az embereknek? Ellen White azt mondta arról az üzenetről, hogy ezek az emberek Istentől hozták azt népe számára. Rendelkezhettek ezek az emberek ilyen üzenettel, ha hamis istenképük volt? Ha oly lealacsonyító volt az Istenről való elképzelésük, buzdította volna az Úr prófétanője testvéreinket, hogy hallgassanak rájuk, mert Isten rajtuk keresztül küldte az üzenetét?

Ellen White azt mondja:
„Legyenek hálásak Istennek végtelen kegyelméért, és legyenek kedvesek egymás iránt. Egy Istenük és egy Közvetítőjük van; és egy Lelkük - Krisztus Lelke, amely egységet hoz sorainkba." (9. Biz.tétel, 189. old.)
 

Isten Fia
 

Ha egy Isten létezik, az Atya ,"a kitől van a mindenség", ahogy a Szentírás tanítja, akkor kicsoda Jézus? Milyen kapcsolatban áll Ő az Atyával? Ő is isteni, vagy alacsonyabb, ahogy azt egyesek tanítják? Hiszem, hogy amikor megvizsgáljuk a tényeket, látni fogjuk, hogy Jézus Isten egyszülött Fia. Isteni természettel bír. Mindent az Atyától örökölt: nevét, hatalmát, tekintélyét, és tökéletesen méltó arra, hogy imádjuk és dicsőítsük Őt!

János 3:16 „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

I. János 4:9 „Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa."

János 4:14 „És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal."

Kérlek, figyeld meg, hogy Isten elküldte az egyetlen Fiát, Akije csak volt. Nem mondja, hogy Jézus született Fiúvá vált, amikor megszületett a Földön. Azt egyszülött Fiú volt az, Akit elküldött azt Atya.

Született (begotten): "monogenes" azt jelenti "egyszülött" - egyes lexikonok azt mondják, hogy ez a szó "egyedülálló"-t jelent (unique), ily módon a Szentháromság-hívők azt állítanák, hogy ezt a szót Jézus Betlehemben való megszületésére kell alkalmazni. Azonban emlékeznünk kell arra, hogy az "egyszülött" szót alkalmazták a Fiú Mennyben való létezésének leírására is, mielőtt Ő eljött volna erre a Földre. Ellen White szintén egyszülött Fiúnak nevezi Jézust, Betlehemben való megszületését megelőzően. Jézus létezése valóban egyedülálló, mivel Ő Isten egyszülött Fia.

János 8: 41, 42 „Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten. Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem."

Megjegyzés: Jézus Istentől származott és jött - két dolog.
Kicsodának vallották Jézust a tanítványok?

Máté 14: 33  „A hajóban levők pedig hozzámenvén, leborulának előtte, mondván: Bizony, Isten Fia vagy!"

János 6: 69 „És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia."

János 11: 27 „Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala."

Mit mondtak a gonosz angyalok, kicsoda Ő?

Máté 8: 29 „És ímé kiáltának mondván: Mi közünk te veled Jézus, Istennek fia?"

Kinek vallotta Jézus saját magát?

János 10: 36 „Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!"

Rengeteg más igehely létezik, amely világosan mondja, hogy Jézus Isten Fia. Egy sem említi, hogy Ő Fiú volt, de csak, mivel Betlehemben megszületett.

Lk 22: 70 Jn 11: 4 Jn 1: 34 Jn 3: 18                     Jn 5: 25
ApCsel 8: 37 Róma 1: 4 Gal. 2: 20 Eféz. 4: 10-13
I. Jn 3: 8 I. Jn 4: 15 I. Jn 5: 10, 13, 20 Mk 3:11

A Szentírás egyértelmű azon ponttal kapcsolatban, hogy Jézus Isten Fia, nem pedig az Istenség tagja, eljátszva a Fiú szerepét, ahogy azt a Szentháromság-tan tanítja. Azt mondani, hogy Jézust csupán azért "nevezték" Fiúnak, mert az előremutatott a Betlehemben való megszületésére - ahogy a Szentháromság-hívők teszik - csupán csak feltételezés, a Szentírás sehol sem igazolja azt.

Azért kapott meg mindent Jézus az Atyától, mert Ő Isten Fia.

Zsidók 1: 1-3 „Isten ... ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban"

Megjegyzés: Krisztus mindent örökölt. Krisztus az Atya valóságának képmása volt - Ő teljesen olyan volt, mint az Atya, mint egy másolat. Ezért tudta Jézus azt mondani: „a ki engem látott, látta az Atyát" (Jn 14:9)

János 5: 25, 26 „...Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában"

A Szentírás azt tanítja, hogy Jézus mindent az Atyától örökölt. A kora adventista alapító tagok hitték, hogy Isten minden hatalmat és dicsőséget az Ő Fiának adományozott. Jézus volt az Atya valóságának képmása, teljesen olyan, mint Ő. Krisztus volt az egyetlen Fia Istennek, és így Ő volt az örököse mindannak, ami az Atyától származott: hatalmának, tekintélyének, nevének és istenségének. Minden, ami az Atyáé volt, kellett, hogy a Fiúhoz tartozzon. Jézus teljesen isteni volt. Alapító atyáink nem hitték, hogy Krisztus teremtett Lény volt, hanem, hogy született Fiú.

Figyeld meg, hogy Salamon tudott egy Fiúról, még mielőtt Jézus erre a Földre jött volna.

Példab. 30: 4 „Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? ... Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?"

Példab. 8: 22-25 „Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem ... Örök időktől fogva felkenettem ... Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala ... Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem."

Sokan úgy érzik, ezek a versek nem Krisztusra mint személyre vonatkoznak, hanem a bölcsességre (allegorikus értelemben használva). Azonban Ellen White azt állítja, hogy ezek valóban Jézusra vonatkoznak.
„Isten Fia ezt mondja önmagáról: „Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem, az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem. (...) mikor megalapítá e földnek fundamentomait: mellette valék mint kézmíves, és gyönyörűsége valék mindennap, játszva őelőtte minden időben". (Péld 8:22-30) " (PP 34.old.)

A Szentírás azt is kijelenti, hogy Isten nemcsak az Atyja Jézusnak, hanem éppúgy az Istene is.

I. Péter 1: 3 "Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja ..." (angol fordításban: "Áldott a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene és Atyja...")

II. Kor. 11: 31 "Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja ..." (angolban: "A mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene és Atyja ...")

János 20: 17 "Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."

Márk 15: 34 "... Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?"

Jel. 3: 12 "A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől ..."

Ezek a versek egyszerűen ugyanazt az elméletet mondják el nekünk, amelyet már korábban megjegyeztünk - hogy minden dolog az Atyától származik. Az Atya a Menny egyedül igaz Istene, és Jézus, a Fiú, az Atya tökéletes képmása, elismeri ezt a tényt.
A Szentírás azt tanítja, hogy bár a Fiú egyenlőképpen osztja meg az (isteni) természetét, a dicsőséget és a tiszteletet az Atyával, ezeket az isteni tulajdonságokat az Atyától örökölte. Ez az oka, hogy a Szentírás azt mutatja, hogy a Fiú mindig az Atyának van alárendelve.

János 14: 28 "Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál."

Ez a vers rejtélyes volt számomra egy ideig, mivel tudtuk, hogy az Atya és a Fiú egyenlőek erőben és hatalomban. A dilemmám megoldódott, amikor megtaláltam, hogy a "nagyobb" szó görög megfelelője "meizon", ami öregebbet vagy többet jelent.

I. Kor. 11: 3 "Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; a Krisztusnak feje pedig az Isten."

Zsid. 1: 8, 9 "Ámde a Fiúról így: A te királyi széked óh Isten örökkön örökké. Igazságnak pálczája a te országodnak pálczája. Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett."

Az Atya a Fiút Istennek nevezi. Már korábban említettük, hogy Jézus teljesen isteni, mivel Isten legbelső "lényéből" származik. Ezért Ő birtokolja - öröklés által - az Atya neveit és tulajdonságait. Figyeljük meg azt is, hogy Isten önmagát a Fiú Istenének nevezi. Azonban, mivel Jézus teljesen isteni, Őt is imádnunk kell, mint az Atyát. "És imádják őt az Istennek minden angyalai." (Zsid. 1:6)

János 5: 22, 23 "Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt."

I. Kor. 15: 23-28 "Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának ... Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti ... Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben."

Habár a Fiú méltó minden dicsőítésre és tiszteletre, születése és az Atya nyilatkozata által, Ő maga "alá lesz vetve Annak, Aki mindent alávetett".
 

A Prófétaság Lelke - Isten Fia
 

Ellen White élénk képet tár elénk Krisztus pozíciójáról a Mennyei udvarokban. Azt olvashatjuk:
"A világegyetem Királya összehívta a menny seregeit, hogy jelenlétükben mondja el, Fia milyen helyet tölt be valójában, és hogy milyen viszonyban van a teremtett lényekkel. Isten megosztotta trónját Fiával, és az önmagában létező Örök dicsősége körülövezte mindkettőjüket. A szent angyalok a trón köré gyűltek – hatalmas, megszámlálhatatlan sokaság ... A Király a menny egybesereglett lakói előtt kijelentette, hogy senki más, csak Krisztus, Isten egyszülöttje értheti meg teljesen szándékait. Az Atya Őt bízta meg akaratának végrehajtásával ... Krisztus később is – a föld és lakói megteremtésével – gyakorolta isteni hatalmát. De soha nem akart saját magának hatalmat vagy felmagasztalást Isten terve ellenében, hanem az Atya dicsőségét magasztalta fel, és az Ő jóságos és szeretetteljes szándékát hajtotta végre." (PP 36, 37. old)

Néhány nagyon érdekes információt találunk itt. Először is, hogy az önmagában létező Örök (személy) az Atya. Figyeld meg az is, hogy Jézus a született Fiú a Mennyben, és Ő volt az egyedüli lény, Aki be tudott lépni Isten szándékába és terveibe. Ezek a gondolatok összhangban vannak Ellen White más mondataival, miszerint csak két isteni Lény volt jelen a teremtés tervében, és csak két isteni Lény létezik, Aki méltó imádatunkra és dicsőítésünkre. Figyeljük meg a következő idézetet!

"Az egyetlen lény, aki egy volt Istennel  emberi formában élte ki a törvényt, leereszkedett a hétköznapi munkás alacsony színvonalára, és az ácsműhelyben fáradozott földi szüleivel." (KH 363. old)

"Legyen a legdicsőbb példa, amelyet a föld valaha is látott, a mi példaképünk, s ne a kor legnagyobb és legműveltebb embere, aki nem ismeri Istent, se Jézus Krisztust, akit Ő elküldött. Az Atya és a Fiú érdemes egyedül a dicsőítésre." (Youth Instructor 1898. július 7.)
"Krisztus, az Ige, Isten egyszülöttje egy volt az örökkévaló Atyával – természetével, jellemével, szándékával. Ő volt az egyetlen olyan lény, aki tanácskozni tudott Istennel, és osztozni szándékában. ... Volt valaki, aki visszaélt azzal a szabadsággal, amelyet Isten adott teremtményeinek. ... Megkívánta azt a dicsőséget, amellyel a végtelen Atya a Fiát ruházta fel -  ez az angyalfejedelem arra a hatalomra pályázott, amelyre egyedül Krisztusnak volt joga. " (PP 34., 35. old lásd NK 493. oldalon is)

"Mielőtt a világ alapjait lerakták, az Atya és a Fiú egyesült egy szövetségben, hogy megváltsák az embert ... Az Atya karjával átöleli Fiát és azt mondja: „Imádják őt az Istennek minden angyalai!" (JÉ 834. old)

Figyeljük meg, hogy csupán  két isteni Lény létezik, Akik megalkották a megváltás tervét. Zakariás 6: 12, 13 elmondja nekünk, hogy évekkel ezelőtt ez így történt: "Ímé, egy férfiú, a neve Csemete, mert csemete támad belőle, és megépíti az Úrnak templomát! Mert ő fogja megépíteni az Úrnak templomát, és nagy lesz az ő dicsősége, és ülni és uralkodni fog az ő székében, ... és békesség tanácsa lesz kettőjük között." Csak ketten vannak a békesség tanácsában: az Atya és a Fiú.

Mi mást tanulhatunk Jézusról?

"Krisztus a mi példaképünk. Ő van Isten mellet a mennyei udvarokban..." (Notebook leaflets from Elmshaven, 1. szám, 114., 115. oldal - 48. levél "Old Paths"-ból, 4. évfolyam, 2. szám)

"A nagy Példaképünk felemeltetett, hogy egyenlővé váljon Istennel." (2. BT 426. old.)

"Zsidók 1:1-5 Isten Krisztus Atyja; Krisztus Isten Fia. Krisztusnak egy felemelt pozíció adatott. Ő egyenlővé tétetett az Atyával, Isten minden tanácsa nyitva áll a Fia előtt."

"Isten Fia a nagy Törvényadó mellett áll hatalomban." (2 SOP 9. old)

"A nagy Teremtő összehívta a mennyei seregeket, hogy az összes angyal jelenlétében különleges tiszteletet adományozzon a Fiúnak. A Fiú az Atyával együtt ült a trónon, és a szent angyalok tömege összegyűlt körülöttük. Akkor az Atya tudomásukra hozta, hogy Általa lett Krisztus, az Ő Fia egyenlővé téve Önmagával: így bárhol van az Ő Fia jelen, az olyan, mintha Ő maga lenne jelen. A Fiú szavának engedelmeskedni kellett, oly készséggel, mint az Atya szavának." (A megváltás története 13. old.)

"A világ Megváltója egyenlő volt Istennel. Az Ő hatalma olyan volt, mint Istené. Kinyilvánította, hogy nem létezett elkülönülve az Atyától. Oly tökéletesen kapcsolódott Istenhez, oly teljesen körülzárta Isten fénye, hogy aki látta a Fiút, az Atyát látta; Jézus hangja Isten hangja volt. " (5 BC 1142. old)

Ellen White megjegyzései összhangban állnak a Szentírással. Az Atya odaajándékozta a Fiúnak azt a kiváltságot, hogy egyenlő legyen magával az Atyával. Az Atya a legfőbb Lény, mindennek a forrása. De a Fiút egyenlővé tette erőben és hatalomban Önmagával. Jézus szava Isten szava volt. Élete Isten, az Atya élete volt.

"Az Örök Atya, a változhatatlan, odaadta az Ő egyszülött Fiát; elszakítva Őt kebelétől, Akit valóságának képmására alkotott meg, és leküldött a Földre, hogy feltárja, mennyire szerette Isten az emberiséget. " (R&H, 1895. júl. 9.)

"Jézus emberi formában is az isteni természet részese volt. Földre való megszületése által  új értelemben nyerte el az Isten Fia címet." (5 BC 1114. old)

"A teljes áldozat elvégeztetett. Mivel Isten úgy szerette a világot, egyszülött Fiát adta oda. Nem egy teremtett Fiút, mint az angyalok, nem egy örökbe fogadott Fiút, mint az a bűnös, akinek megbocsátattak bűnei, hanem egy Fiút, aki az Atya valóságának képmásából született, minden fenségének és dicsőségének fényében. Aki egyenlő Istennel hatalomban, méltóságban és isteni tökéletességben." (Sins of Times 1895. május 30.)

Ellen White újra és újra megerősíti az igazságot, hogy Jézus valóban Isten Fia volt. Ez nem csak egy szerep eljátszása volt. Jézus a született Fiú volt a Mennyben, még mielőtt eljött volna erre a Földre, hogy meghaljon érted és értem. Figyeld meg, ahol azt mondja a prófétanő, hogy Jézus földre való megszületése által az Isten Fia címet egy új értelemben nyerte el. Ez azért van, mert Ő valóban Isten Fia volt, mielőtt Ő eljött volna ide. A Szentháromság-tan tanítása szerint Jézus Fiú, csupán a Földre való megszületése által. A Szentírás és a Prófétaság Lelkének tanítása nem támasztja alá ezt a feltevést.
Micsoda nagyszerű igazság! Isten elküldte a Fiát erre a földre értünk! Önmagát akarta odaadni, hogy megmentse az emberiséget. Micsoda csodálatos szeretete van az Atyának és a Fiúnak irántunk!
 

Az adventista alapító tagok
 

Most, hogy megnéztük a Szentírást és a Prófétaság Lelkét Isten Fiával kapcsolatban, vizsgáljuk meg, mit mondtak a kora adventista alapító tagok Isten Fiáról!

"Az Atya a legnagyobb, abból a szempontból, hogy Ő az első. A Fiú követi Őt hatalomban, mivel neki adattak mindenek." (R&H 1888. jan. 4.)

"... És ami Isten Fiát illeti, Ő is ki lenne zárva, mivel Isten az Ő Atyja, és napjainak - valamikor a végtelen múltban - volt egy kezdete ..." (R&H 1869. szept. 7., J.N. Andrews)

"Az Ige Krisztus. A szöveg elbeszéli az Ő eredetét. Ő az Atya egyszülöttje. Csak arról nem ad a Biblia bővebb információt, hogy hogyan született Jézus; de ezáltal és még sok más hasonló kifejezés által elhihetjük, hogy Krisztus másmilyen módon született meg, mint bármely más dolog, amely először megjelent; mivel Ő az Atyától származott oly módon, amelyet nekünk nem szükséges megértenünk. " ("The Captain of our Salvation", C.W. Stone, 1886.)

"Kezdetben volt az Ige. Az emberi ész nem tuja felfogni azon korszakokat, amelyeket ez a kifejezés magába foglal. Nem adatott az ember tudtára, mikor vagy hogyan született a Fiú, csak azt tudjuk, hogy Ő isteni Ige volt, nem csupán azelőtt, mielőtt eljött erre a földre meghalni, hanem a világ teremtése előtt. ... Mikeás 5:2. Tudjuk, hogy Krisztus Istentől származott és jött (Jn 8:42), de ez olyan régen történt az örökkévalóságban, hogy az emberi ész felfogóképességén felül áll." ("Krisztus és az Ő igazságossága, E.J. Waggoner, 9. old.)

"Ő a Szent Lélektől született. Más szavakkal: Krisztus ismét megszületett. A Mennyből lejött - Isten egyszülöttje - a földre, és ismét megszületett." (R&H 1899. aug.1., A.T. Jones)

Ez a néhány idézet az adventista alapító tagoktól pontos képet ad az egyház álláspontjáról a kezdetekben. Figyeld meg, hogy nem hitték, hogy Jézus teremtett lény volt, hanem született Fiú. Sokan azt mondták, hogy a "született" és a "teremtett" azonos dolog. Azonban az alapító tagok nem így gondolták. Teremteni valamit a semmiből vagy egy másik dologból, messze más módja a gondolkodásnak, mint hinni abban, miszerint Jézus magából az Atya lényéből származott, s Ő született Fiú. Tulajdonképpen E.J. Waggoner a "Krisztus és az Ő igazságossága" c. könyvében olyan messzire ment, hogy megmutatta, egyesek milyen téveszmében hisznek, miszerint Krisztus teremtve lett.

"Mielőtt bárkinek is tovább adnánk ezeket a hasznos leckéket, amelyeket meg kell tanulnunk ezen igazságról, néhány percet el kell töltenünk azon vélemény megvizsgálásával, amelyet sokan - akik semmiképpen sem akarják Krisztust meggyalázni - őszintén fenntartanak, de amelynek következtében valójában tagadják Krisztus istenségét. Ez az az elmélet, miszerint Krisztus teremtett lény, akit Isten jókedvéből emelt jelenlegi, fennkölt pozíciójába. Senkinek sem lehet helyes elképzelése a Krisztus által valóban betöltött, magas pozícióról azok közül, akik ezt az elméletet fenntartják." ("Krisztus és az Ő igazságossága, E.J. Waggoner, 19, 21. old.)

A kora adventisták hitték, hogy az örökkévalóság múltjának egy pontján Istennek Fia született. A Szentírás nem tárja fel, hogy ez hogyan történt, de világosan elmondja, hogy az Atyának van egy egyszülött Fia. Ez a Fiú nem teremtett lény volt, mint az angyalok, hanem magából az Atya lényéből született, és személyének a képmása volt. A Fiú pontosan olyan volt, mint az Atyja. A kora adventisták hitték, hogy Jézusnak Isten betű szerinti Fiának kellett lennie. Hitték, hogy Jézus születése és jogos öröksége jogán mindent megkapott az Atyától: erejét, hatalmát, neveit, mindent. Ő mint Isten Fia teljesen isteni, és birtokolja az Atya Isten minden tulajdonságát. Hitték, hogy amikor Isten azt mondta, elküldte a Fiát meghalni értünk, Ő így is gondolta! Ő elküldte egyszülött Fiát meghalni érted és értem. A kora adventisták nem próbáltak elfilozofálni az Atya Isten és Jézus, a Fiú helyes Atya-Fiú kapcsolatán. Jézus nem kisebb, mint Isten. Ő nyilatkoztatta ki Istent nekünk. A Szentháromság-tan tagadja Jézus és az Atya igaz Atya-Fiú kapcsolatát.
Ahogy azonnal látod is, az alapító tagok álláspontja tökéletes összhangban van a Szentírással és a Prófétaság Lelkével. Ha továbbra is kételkedsz Jézus Fiúságában a Mennyben, mielőtt eljött volna a földre, tölts több időt A megváltás története 1-5. fejezetének olvasásával! Ott gyönyörű képet találsz majd a megváltás tervéről és Jézus és az Atya között létező kapcsolatról.
 

Az antikrisztus
 

Máté 16:13-17-ben nagyon érdekes beszélgetés zajlik Jézus és tanítványai között. Jézus azt kérdezte: "Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?". A tanítványok adtak néhány választ, úgymint Illés és Jeremiás. Aztán Jézus megkérdezte: "Ti pedig kinek mondotok engem?". Péter válasza tökéletesen helyes volt. Azt válaszolta: " Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.". Jézus megerősítette Péter válaszát: "Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.". Péter tudta, hogy Jézus Isten Fia volt!
Ezzel a gondolattal nézzük meg, mit tanít a Szentírás az antikrisztusról!

I. Jn 2:22: "Ki a hazug, ha nem az, a ki tagadja hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, a ki tagadja az Atyát és a Fiút."

Ez a vers elmondja, hogy az antikrisztus tagadni fogja az Atyát és a Fiút. Mi mint egyház éveken keresztül azt gondoltuk, hogy a katolikus rendszer az antikrisztusi hatalom. De nem tanítják ők, hogy Jézus Isten Fia? Nem nyilvánítják ki hitüket az Atyában és a Fiúban? De igen. Akkor meg hogyan illik a katolikus hitre az a leírás? Lehetséges, hogy a Szentháromság tanítása valósította ezt meg? Emlékezzünk arra, hogy a Szentháromság-tan azt tanítja, hogy Jézus nem volt valóban Isten Fia a Mennyben mielőtt eljött volna erre a földre, hanem csak a Betlehemben való megszületése jogcímén vált azzá. Eszerint  a tanítás szerint Jézus az Isten, eljátszva a Fiú szerepét. Ez az evangélium üzenetének szívét tagadja meg, amely elmondja nekünk, hogy Isten elküldte a Fiát, hogy meghaljon érted és értem.
Kr. u. 325-ben történt a niceai zsinaton, hogy a Szentháromság-tan meggyökerezett. Emlékezzünk arra is, hogy ez a tanítás a katolicizmus központi tantétele, amelyre az összes többi hamis tanítás támaszkodik.
Csupán csak egybeesés, hogy Jézus megerősíti Péter vallomását - miszerint Ő Isten Fia - azzal, hogy ezen a szilárd alapon fogja Ő felépíteni az egyházát? "De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait" (Mt 16: 18-19) Ezek azok a versek, amelyeket a Római Katolikus Egyház kiforgatott, hogy egy más alapon építsen - a pápaságon.
A hit, miszerint Jézus Isten betű szerinti Fia - az evangélium szíve. Távolítsd el az alapzatot, és az építmény össze fog dőlni. Vannak, akik rámutatnak egyházunk Szentháromság-hívővé válására - mint az Omega-válságra, amellyel kapcsolatban Ellen White figyelmeztetett minket. Az Alfa Isten személyiségével volt kapcsolatos. És az Omega? (I. Szemelvények 203., 204. old.) Meg tudja változtatni az álláspont ilyen pálfordulása az alapokat, amelyen mi felépíttettünk; lehet ez az oka annak, hogy különbözőségünk (mint nép) jegyeiből oly sokat látunk elmosódni? Nagyon érdemes megjegyeznünk Ellen White szavait az Omega-válsággal kapcsolatban.

"Előttünk most ezen veszély Alfája van. Az Omega a legmegdöbbentőbb természetű lesz."
"Szükséges tanulmányoznunk azon szavakat, amelyek Krisztus imádkozott, amelyeket felajánlott épp megpróbáltatása és kereszthalála előtt. 'Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged; A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.' ..." (I. Szem. 197. old.)

Miért választotta Ellen White mindazon versek közül, amelyeket megoszthatott velünk, hogy az Omega-válságra felkészítsen, pont azokat a verseket, amelyek a legvilágosabban mondják el, hogy Jézus Isten igazi Fia?  Azokat a verseket, amelyek világosan elénk tárják, hogy csak egy igaz Isten létezik, és az az örök élet, hogy megismerjük Őt és a Fiút, Akit Ő elküldött? Hiszem, hogy ez nem csupán véletlen egybeesés. A prófétanő Istennek ihletése alatt figyelmeztetni próbál minket, hogy Isten maradék népe valóban eltávolodott az alapoktól, amelyeken az egyház megalapíttatott, és irreális elméletekhez tért azzal kapcsolatban, hogy kicsoda Isten. Elmozdítottuk az alapzatunkat a tévedés homokjára, és most omladozik a ház?
 

A Szent Lélek
 

Ha csak egy Isten létezik, Aki a világegyetem örökkévaló legfelső Lénye; és ha Jézus Krisztus Isten Fia, az Atya valóságának képmása, Aki egyenlő vele erőben és hatalomban, akkor ki a Szent Lélek?
Ahogy tanulmányozzuk a Bibliát, valami nagyon érdekeset találunk. A Biblia sosem használja az "Lélek Isten" kifejezést, ahogy napjainkban mi megszemélyesítjük a Szent Lelket tanításaink során. Ellenben oly kifejezéseket találunk, mint "Isten Lelke", a "Lelke Istennek", "Krisztus Lelke" és a "Szent Lélek". Mindezekből levonhatunk egy nagyon fontos észrevételt, ahogy majd látni is fogjuk. Ezenkívül még azt is meg kell jegyeznünk, hogy a Biblia sosem mondja nekünk, hogy "imádkozzunk" a Lélekhez vagy "imádjuk" azt. Ahogy majd látni fogjuk, nagyon jó oka van ennek.
A kora adventista alapító tagok azt tanították, hogy a Szent Lélek Isten velük lakozó, személyes jelenléte, az Ő jelleme. Abban is hittek, hogy a Lélek "személynek" nevezhető abban az értelemben, hogy az az Atya vagy a Fiú velünk lakozó jelleme, de sosem azt gondolva, hogy a Szent Lélek egy, az Atyától vagy a Fiútól különböző, különálló személy. Már korábban megállapítottuk, hogy csak 2 isteni Lény létezik, aki méltó az imádatunkra és dicsőítésünkre. Így megérthetjük, hogy Jézus nem küld egy másik személyt hozzánk, hanem saját magát küldi.
Nézzük meg, hogy az alapító tagok ezen elmélete összhangban van-e a Bibliával és a Prófétaság Lelkével!

Efézus 4:4: "Egy a test és egy a Lélek ..."

Jn 14:8-18: "És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok."

Mit mond itt Jézus? Világosan elmondja a tanítványoknak, hogy nem hagyja őket egyedül. Visszajön őhozzájuk; Ő a más vigasztaló, amely eljön. Lelkén keresztül Ő lesz velük. Nem egy másik személyes Isten jön hozzájuk, hanem maga a Megváltó.
Láthatjuk, hogy csak egy Lélek van, ahogy a Szentírás az Efézusbeliekhez írott levélben elmondja nekünk. Az a Lélek Istennek, az Atyának az élete maga. S mivel Jézus maga az Atya lényege, Ők ugyanazt a Lelket osztják meg. Krisztus ebből a Lélekből ad nekünk.

Érdemes megemlíteni, hogy a "Vígasztaló"-ra és a "Közbenjáró"-ra használt görög szó ugyanaz. János 14:16-ban azt olvashatjuk: "És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek...".
Vigasztaló = Parakletos
Megjegyzés: beszélve a másik Vigasztalóról.

I. Jn 2:1: "Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus."

Közbenjáró = Parakletos
Megjegyzés: Jézus a Közbenjárónk.

Egyszerű ezen pont vizsgálata: Krisztus a más Vigasztaló. Egyesek azt mondták, hogy Jézus a "Vigasztaló", és a Szent Lélek a "más Vigasztaló", mint másik, különálló személy. A Szentírás nem tanítja ezt. Jézus elküldi az Ő Lelkét hozzánk. Ő az egyedüli Vigasztaló.

Jn 15:26: "Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot."

Zsid. 1:9: "... annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a te társaid felett"
(Az olaj a Szent Lelket szimbolizálja - a Fiú ugyanazt a Lelket birtokolja, mint az Atya.)

Jn 5:26: "Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában"
Az Atya és a Fiú ugyanazt a Lelket osztja meg.

Gal. 4:6: "Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!"

Róma 8:9-11: "De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. ..."

Kérlek, figyeld meg, hogy az Atya és a Fiú Lelkét egymás szinonímáiként használták. Ez azért van, mert csak egy Lélek létezik, amelyet megosztanak. Ebben az igazságban az a legszebb, hogy Jézus maga fog eljönni hozzánk, hogy megvigasztaljon bennünket.

Egy Lélek van  -  Efézus 4:4
A Vigasztaló a Lélek  -  Jn 14:26
A Lélek az Úr  -  II. Kor. 3:17,18
Az Úr Jézus  -  I. Kor. 8:6

Jn 17:21: "Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem."

Hogyan van Jézus és az Atya "egymásban"? Úgy, hogy ugyanazt a Lelket osztják meg.

Jn 10:30: "Én és az Atya egy vagyunk."
Hogyan egyek? Ők ugyanaz a személy? Nem. Ők egyek, mert ugyanazt a Lelket osztják meg.

Jel. 3:20: "Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem."

Mt 28:20: "... és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

Zsidók 2:18: "Mert a mennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek."

Kol. 1:27: " a Krisztus ti köztetek van, a dicsőségnek ama reménysége"

Megjegyzés: Krisztus átformáló munkája bennünk - az evangélium fő üzenete. Krisztus ismételten elmondja nekünk, hogy Ő maga fog eljönni, hogy velünk lakozzék. Ő az, aki eljön a szükség idején, hogy segítsen nekünk, és Ő az, aki velünk lakik. A Szentírás nem mondja, hogy egy Krisztustól különböző személy, a Szent Lélek fog munkálkodni bennünk, vagy lakozni bennünk, hogy vigaszt és erőt adjon, hogy ellenállhassunk a kísértésnek. Krisztus maga fogja ezt elvégezni értünk. Ezt a munkát a Szent Lelkén keresztül fogja megvalósítani, melyet megoszt az Atyával. Nincs más közbenjáró!
 

A Prófétaság Lelke
 

Egyetért Ellen White azzal, amit éppen most kifejtettünk a Szentírásból? Valahányszor a Szent Lélekről beszélünk, elkerülhetetlen, hogy az emberek ne forduljanak az "Evangelizálás" c. könyvhöz, és idézzenek néhány részt White testvérnőtől, miszerint a Szent Lélek az Istenség harmadik személye. Azonnali válaszuk ezen mondatokra, hogy ez bizonyítja: létezik Szentháromság. Emlékezzünk arra, hogy a teljes képet kell megvizsgálnunk, mielőtt pontosan meghatároznánk, mi  a szerző hite az adott témával kapcsolatban. Hiszem, hogy amikor ezt tesszük, látni fogjuk, hogy Ellen White tökéletes összhangban volt a Szentírással és az adventista hit vezető atyafiaival.

"A Szentlélek Krisztus képviselője, jóllehet teljesen független az emberi természettől. Az emberi test kötöttsége miatt Krisztus nem tudott egy és ugyanazon időben mindenütt jelen lenni. Azért éppen a követői érdeke volt az, hogy Krisztus elmenjen az Atyához, és elküldje a lelket utódjaként a földre.  ... A Szentlélek által ettől kezdve az Üdvözítő minden ember számára elérhetővé lett. Ebben az értelemben Krisztus közelebb lehetett követőihez, mintha nem ment volna fel a mennyekbe." (JÉ, 1898-as kiadás)

"Az emberi test kötöttsége miatt Krisztus nem tudott egy és ugyanazon időben mindenütt jelen lenni. Ezért mindannyiuk érdeke volt, hogy elhagyja őket és az Atyjához menjen, s elküldje a Szent Lelket utódjaként a földre. A Szent Lélek saját maga, jóllehet teljesen független az emberi természettől. Önmagát képviselné, jelen léve mindenütt Szent Lelke által." (Manuscript Release 1084.)

Kérlek, figyeld meg, hogy mindkét idézetben a Szent Lélek mint Krisztus önmaga van világosan bemutatva, az emberi test kötöttsége nélkül. Az Ő Lelke az - a Lélek, amelyet megoszt az Atyával. Nem egy különálló egyén.

"... Amikor Isten népe felveszi azt az álláspontot, miszerint ők a Szent Lélek temploma, Krisztus maga marad bennük, s világosan kinyilvánítják Őt lélekben, szavakban és cselekedetekben, úgyhogy félreérthetetlen lesz a különbség köztük és Sátán követői között." (Notebook Leaflets 79. old.)

"A Lélekben való részesedés a Krisztus életében való részesedést jelenti." (JÉ 805. old.)

"A gyülekezetek azért gyengék, betegek és készek a halálra, mert az ellenség elcsüggesztette őket, ránehezedve a reszkető lelkekre. Sátánnak az volt a szándéka, hogy elrejtse a hívők szemei elől Jézust mint Vigasztalót, mint olyan valakit, aki fedd, figyelmeztet, dorgál: ez az út, ezen járjatok." (R&H 2. éf. 422. old.)

"A Szent Lélek munkája felmérhetetlenül nagy ... és a Szent Lélek a Vigasztaló mint Krisztus személyes jelenléte a lélekben." (R&H 1892-11-29.003)

"Krisztus kinyilvánította, hogy a mennybemenetele után el fogja küldeni az egyháznak - mint mindent betetéző ajándékot - a Vigasztalót, aki az Ő helyét fogja elfoglalni. Ez a Vigasztaló a Szent Lélek - Jézus életének lelke ... Lelkével Krisztus békítő lelkületet és erőt küld, amely elveszi a bűnt... Csak az Istenség harmadik személyének hatalmas működése által lehet ellenállni a bűnnek, és legyőzni azt." (R&H 1904. május 19.)

Mindezen idézetekben ugyanazt a gondolatmenetet látjuk. Jézus maga a Vigasztaló, amely elküldetett, hogy velünk dolgozzon. Az az Ő Lelke, személyes jelenléte velünk, amely bennünk működik, hogy formálja karakterünket, és átalakítson minket Krisztus képmására. Kérlek, figyeld meg, hogy az utolsó idézetben Ellen White világosan meghatározza, mit ért az Istenség harmadik személye alatt: az Krisztus személyes jelenléte, maga az élete. White testvérnő egyáltalán nem utalt arra, hogy akivel mi beszélünk, egy másik személy, mint Jézus. A Szent Lélekre úgy találunk utalást, mint egy személyre, mivel az egy személyiség vagy más szavakkal maga Krisztus élete, amely elküldetett nekünk. Ellen White néhány alkalommal az Istenség harmadik személyeként utal a Szent Lélekre.

"Az ördögi hatalom hercege ellenőrzés alatt tartható Isten erejével, amely az Istenség harmadik személyében, a Szent Lélekben van." (Evangelizálás 617. old.)

Kérlek, ismét figyeld meg, hogy Ellen White leírja, mit ért a harmadik személy alatt: Isten ereje. Nem mondja, hogy az egy más, különálló személyiség.
Más helyeken White testvérnő a Menny "három hatalmára" utal. De úgy érti, hogy azok különálló egyének? Figyelembe véve a prófétanő által adott információk teljességét, következtetésem szerint teljesen ellentétes gondolatmenet lenne azt olvasni ki szavaiból, hogy a Szent Lélekre, mint a Istenség harmadik személyére Krisztustól különböző, más személyként utal - amire Ellen White nem gondolt. A prófétanő konkretizálta gondolatát ezzel kapcsolatban, mikor azt mondta, hogy a Szent Lélek az "Ő (Krisztus) életének lelke".

"A Megváltó a Vigasztaló, erről én megbizonyosodtam." (Manuscript Release 548-6)

"... amikor pünkösd napján a megígért Vigasztaló alászállt, erőt árasztva a magasságból, és a hívők szíve megremegett mennybement Uruk jelenlétének tudatától." (NK 351. old.)

"A Megváltó nem ígérte követőinek a világ fényűzését ... Ám az Ő szava áll: szükségletüket mindig kielégíti, és megígérte ami a földi javaknál sokkal többet ér: az Ő szüntelenül vigasztaló jelenlétét."(JÉ 367. old.)

"Ahogy hit által felnézünk Jézusra, hitünk áttöri a sötétséget, és imádjuk Istent csodás szeretetéért, hogy odaadta nekünk Jézust, a Vigasztalót." (SD 124.old.)
"... Álmának rejtélyes létrája Jézust jelképezi, a kommunikáció egyetlen közvetítőjét Isten és ember között."(Krisztushoz vezető lépések 20. old.)

"Krisztus az összekötő kapocs Isten és ember között. Ő megígérte személyes közbenjárását, ha nevére hivatkozunk ... Igen, Krisztus lett az imák közvetítője ember és Isten között. És az áldások közvetítője is Ő lett Isten és ember között. "(6 BC 1078, 1079)

Megjegyzés: Krisztus a "más Vigasztaló". Ő az egyetlen, aki visszajött hozzánk emberi test nélkül. Krisztus az egyetlen, aki közbenjár értünk; nincs más közbenjáró, csak Krisztus.
A legtöbb keresztény által vallott nézőpont jelenleg az, hogy a Szentírás nem támasztja alá, miszerint a Szent Lélek egy Krisztustól elhatárolható, különálló személyiség. Világos, hogy Krisztus az, aki elküldi az Ő Lelkét, hogy munkálkodjon bennünk. Saját maga van velünk ezáltal. Tanultuk, hogy csak 2 lény létezik az egész világegyetemben, aki méltó imádatunkra és dicsőítésünkre: az Atya és a Fiú. Napjainkban sokan imádják és imádkoznak a Szent Lélekhez, mintha az egy különálló egyén lenne. Az azzal kapcsolatos helyes ismerettel, hogy kicsoda a Lélek - ez a hiba nem mutatkozna meg. Itt van néhány mérlegelendő kérdés azok számára, akik hisznek a Szentháromság tanításában.

1. Miért nem mondták nekünk soha, hogy imádkozzunk a Szent Lélekhez, vagy hogy imádjuk őt?

2. Hol van a Szent Lélek a mennyei tanácsokban, amikor a megváltás tervét lefektették, s mikor Lucifer fellázadt? Az Ihletés Igéje sosem említi a Szent Lelket, csak az Atyát és a Fiút.

3. Hol van a Szent Lélek megemlítve, mikor a Mennyről olvasunk? Csak az Atyát és a Fiút látjuk.

4. Miért mondta Ellen White, hogy Krisztus volt az egyedüli lény az egész világegyetemben, aki be tudott lépni Isten tanácsaiba? Bizonyára ez a Szent Lélekre is vonatkozna, ha létezne Szentháromság.

A válaszok ezekre a kérdésekre valóban nagyon egyszerűek. Azon elmélet, miszerint három lény létezik, akik birtokolják az istenséget - hamis; csak két lény létezik. Az Atya és a Fiú méltó egyedül az imádatunkra és dicséretünkre, csak Ők birtokolják az isteni természetet. Ők egyek, mert ugyanazt a Lelket osztják meg - az Atyáét, akitől származik a mindenség. Ez az ismeret a kulcsa minden probléma megoldásának. Az egyház rejtélynek nevezi a Szentháromság-tant - mert valóban az is! Rejtély, mert nem igaz. Emlékezz arra, hogy a Szentírás sosem használja a "Lélek Isten" kifejezést. Az csak emberi értelmezés. Amikor megértjük, kicsoda a Szent Lélek, Sátán utolsó hamisításának terve lelepleződik. Ahogy látni fogjuk, Sátán célja, hogy belépjen az ember és Megváltója közé. Ezt teszi a Szentháromság tanításán keresztül, úgy mutatva be magát, mint a Lélek, a Közbenjáró. Nekünk csak egy közbenjárónk van: Jézus Krisztus.
Ezen tanítás által (ti. a Szentháromság-tan) Sátán sikeresen háttérbe szorította az Atyát, az egyedül igaz Istent, és előtérbe helyezte a Lelket. Csak annyit kell tennünk, hogy megnézzük napjaink rengeteg kinyomtatott irodalmát, amely a Szent Lelket hangsúlyozza az egyházunkban, ahogy a többi egyház is teszi. Arra tanítottak minket, hogy a Lélekhez imádkozzunk, amely egyáltalán nem biblikus alapelv. Mint HN Adventisták, azt hangoztatjuk állandóan, hogy a pünkösdisták a hamis lélekhez imádkoznak és meg is kapják azt. Miért? A pünkösdisták ugyanabban a Szentháromságban hisznek, mint mi, nem? Hogyan lehetünk benne olyan biztosak, hogy ők hamis lelket kapnak, de mi az igazat? Mi a különbség? Egy kicsit később még visszatérünk erre a pontra.

"Az Atyát és a Fiút kell csak egyedül magasztalni."(Sons and Daughters, 58. old.)
"Létezik egy személyes Isten: az Atya - létezik egy személyes Krisztus: a Fiú."(6. BC, 1068. old.)

Ez az! Az Atya és a Fiú méltó csak egyedül az imádatunkra és dicsőítésünkre.
 

Az adventista alapító tagok
 

Összhangban voltak az adventista alapító tagok azzal, amit a Biblia és a Prófétaság Lelke tanít a Szent Lélekkel kapcsolatban? A következő idézetből világosan kiderül, hogy igen.

"A Szentírásban Isten Lelkéről úgy találunk említést, mint Isten képviselőjéről - az erőről, amely által Ő munkálkodik, közvetítő erőről, amely által minden dolog fenntartatik. Ezt a zsoltáríró világosan kifejezi. (Zsolt. 139:7-10) Ebből tanultuk, hogy amikor Isten Lelkéről beszélünk, valójában az Ő jelenlétéről és erejéről beszélünk."(R&H 1898. szept. 13., J.N. Loughborough)

"Végezetül, ismerjük az Atya ás a Fiú isten egységét azon tényből, hogy mindketten ugyanazt a lelket birtokolják. Pál, miután azt mondja, hogy azok, akik testben vannak, nem tudnak istennek tetszeni, így folytatja:' De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.' Róma 8:9. Itt azt találjuk, hogy a Szent Lélek mind Isten, mind Krisztus Lelke." (E.J.Waggoner: Krisztus és az Ő igazságossága, 23. old., 1892.)

"A Szent Lélek az Istenség hatalmas ereje, Isten élete és ereje, kiáradva Belőle a világegyetem minden részére, ily módon létesítve élő kapcsolatot trónja és minden teremtmény között ... Így a Lélek megszemélyesül Krisztusban és Istenben, de sosincs úgy bemutatva, mint egy különálló személy. Sosem mondták nekünk, hogy a Lélekhez imádkozzunk; hanem, hogy Istenhez imádkozzunk, a Lélekért ... Sosem találunk a Szentírásban imát a Lélekhez; hanem csak olyan imát találunk, amely Istenhez szól, a Lélekért." (Signs of the Times [Questions and Answers] 1911 M.C.Wilcox)

Jegyezzük meg ismét, hogy Wilcox vén kimutatja, miszerint a Szentírás azt mondja nekünk, hogy imádkozzunk a Lélekért, és ne a Lélekhez.

"Mi nemcsak akarjuk, hanem vágyunk arra, hogy otthagyjuk ezt, ahol Isten Szava hagyja, amelyből megtudjuk, hogy Isten Lelke az az áhitatot keltő és rejtélyes erő, amely a világegyetem trónjából ered, amely a teremtés és a megváltás munkájában hatékony szereplő." (H.J.Waggoner: The Spirit of God; Its Offices and Manifestation)

Ez csupán néhány idézet egypár vezető atyafitól, munkánk kora éveiből. Ahogy láthatod, tökéletes összhangban vannak azzal, amit a Szentírásból és az Ihletés Igéjéből tanultunk. Ellen White sok dolog miatt megfeddte az egyházat a megalakulás évei során, de sosem feddte meg a testvéreket az Istenségről alkotott véleményükért.
A Szent Lélek az Atya és a Fiú személyes jelenléte. A Lélek "személynek" nevezhető abban az értelemben, hogy az Krisztus élete maga, eljőve mihozzánk, az Ő személyisége. Nekünk egy nagyon személyes Megváltónk van, aki arra vágyik, hogy velünk lakozzon. A mennyben való küzdelem Krisztus és Sátán között zajlott, és zajlik ma is. A Szent Lélek nem egy különálló személy, Krisztustól elkülönülve. Krisztus az, Lelkén keresztül - amely a mi érdekünkben munkálkodik, hogy győztesen hozzon ki bennünket ebből a jó és gonosz között zajló csatából.
 

Nem mindegy???
 

Az általuk régóta mérlegelt kérdés: "Hát nem mindegy???". "Nem csak egy teológiai szakkifejezés?" Sokan kérdezték ugyanezt az elmúlt hónapokban. A válasz erre a kérdésre azonban mindinkább tisztábbá vált, ahogy közelebbről megvizsgáltuk a különbségeket, és mérlegeltük azok következményeit. Hisszük, hogy igenis nem mindegy. A Szentírás azt mondja üdvösségünkkel kapcsolatban:

Jn.17:3: "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust."

Jn 3:36: "A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta."

Jn 20:31: "Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében."

I. Jn 4:15: "A ki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben"

I. Jn 5:13: "Ezeket írtam néktek, a kik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében."

Nem mindegy! A Szentírás azt mondja, hogy az az örök élet, hogy higgyük: Jézus Isten Fia. Isten elküldte a Fiát. Ez az evangéliumi üzenet szíve. A Szentháromság-tan tanítása szerint Jézus nem volt valóban Isten Fia. Tudjuk, hogy az ajándék értékének arányában felelősek vagyunk az áldozatért, amely értünk hozatott. Mint szülőket, magunkat is szíven talál a tudat, hogy Isten saját magát adta oda az Ő egyszülött Fia formájában. A Szentháromság-tan tanítása elhomályosítja ezt az ajándékot. Nem játszottak semmiféle szerepeket. Isten saját, szeretett Fia volt az, aki meghalt értünk. A megváltás terve sokkal mélyebb értelmet nyer így. Figyeld meg, milyen csodálatosan írja le az Ihletés Igéje azt, amin az Atya keresztülment, mikor megengedte, hogy a Fia meghaljon értünk.

"Az angyal így szólt: 'Gondoljátok, hogy az Atya küzdelem nélkül áldozta oda egyszülött Fiát? Nem, nem! A menny Istene is küzdött önmagával, hogy hagyja-e elveszni a bűnös embert, vagy odaadja-e szerelmes Fiát, hogy meghaljon érte." (Megváltás története 45. old.)

A tanítás, miszerint Isten elküldte az Ő Fiát, maga a keresztény hit magja. Vedd el az alapokat, és minden össze fog dőlni. Sátán "belebütykölt" az "Atya-Fiú igazságba", és a szívek most az Atya által hozott áldozatról egy hamis elképzeléssel próbálnak meg engedelmeskedni Istennek. A kezdetektől fogva Sátán megpróbálta elferdíteni a valóságot, hogy kicsoda Jézus valójában. Sosem akarta elfogadni Isten kinyilatkoztatását, hogy csak Krisztus, Isten Fia ülhet és uralkodhat Vele együtt. (Lásd a Megváltás törénetét.) A Szentháromság tanítása belerejti egy "titokba" Krisztus igazi pozícióját. Sátán semmiképpen sem akarja, hogy megértsük ezt a szép Atya-Fiú kapcsolatot, mivel - ahogy a Szentírás mondja - ez az örök élet.
Ismét az Ígéret Földjének határainál vagyunk; most a mennyei Kánaánba való belépéshez vagyunk közel. Az Úr hívja népét, hogy térjen vissza az egy igaz Isten imádásához. Követni fogjuk a maradék egyház lábnyomát, akiket Isten kihívott, hogy odaadja az utolsó időkre szóló üzenetet, vagy Róma lábnyomát fogjuk követni? Lehetséges, hogy annak az oka, miszerint mi napról napra jobban hasonlítunk a többi egyházhoz az, hogy vigyázatlanul elhagytuk az alapjainkat, és most egy hibás elképzelésen építünk azzal kapcsolatban, hogy kicsoda Isten? Figyeld meg a prófétanő szavait:

"Mint nép szilárdan kell állnunk az örök igazság alapzatán, amely ellenáll a megpróbáltatásoknak. Meg kell tartanunk hitünk biztos oszlopait. Az igazság alapelvei, amelyeket Isten kinyilatkoztatott nekünk, az egyetlen igaz alapunk. Azok tettek minket azzá, amik vagyunk." (I. Szemelvények 201. old.)

Kérlek, vedd figyelembe, hogy mikor ez az idézet íródott, az egyház nem volt Szentháromság-hívő. Figyelmeztetve lettünk, hogy ne mozdítsuk el az alapzatot, amelyet már megalapoztak. Nem hallgattunk a figyelmeztetésre, és ez megmutatkozik abban, hogy az adventista hit megkülönböztető jellege spirálvonalban zuhan lefelé, amióta elmozdítottuk az alapokat.
 

A Szent Lélek
 

Egy másik fő különbség, amivel foglalkoznunk kell, annak megértése, hogy kicsoda a Szent Lélek. De miért ne lenne mindegy, ha abban hiszünk, hogy a Szent Lélek Krisztus Lelke, vagy hogy az egy különálló személy, Krisztustól elkülönülve?
Ennek megválaszolásához vissza kell emlékeznünk arra, mi volt Sátán eredeti vágya a kezdetektől fogva. Emlékszünk rá, hogy mérges volt, mert nem engedték meg neki, hogy belépjen a mennyei tanácsokba az Atyával és a Fiúval. A Fiú volt az egyetlen lény az egész világegyetemben, aki belépett Isten tanácsaiba. Azért nem engedte Isten, hogy Sátán is csatlakozzon,  mert ő nem volt isteni, Sátán teremtett lény volt. Mindig is az volt Sátán célja, hogy egyenlő legyen Istennel. A mennyben Lucifer (Sátán) megpróbálta kiharcolni azt, ami véleménye szerint az ő joga lett volna. De tudjuk, hogy most sokkal több finomabb eszközt használ. Megpróbálja Istent utánozni.

"Sátán kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy istenné tegye önmagát, és úgy beszéljen, s viselkedjen, mint Isten, hogy olyannak tűnjön, mint valaki, akinek joga van az emberek lelkiismeretét uralni." (7 BC 981. old.)

Kr.u. 325-től, a níceai zsinattól kezdve Kr.u. 381-ig, a kostantinápolyi zsinatig Sátán képes volt az egyházat megtéveszteni, hogy félreértelmezzen két dolgot: a "más Vigasztalót" és a "más napot". A "más nap", amelyet adaptáltak, a vasárnap volt, mint Isten szent napja, a bibliai szombat helyére téve. A "más Vigasztaló" a Szent Lélek adaptálása volt, mint harmadik személyé, megalkotva vele a Szentáromság-tant, s azt állítva, hogy a Lélek egy különálló személy, elkülönülve az Atyától és a Fiútól. Talán emlékszel arra egyházad történetéből, hogy az Egyház, amely a níceai zsinat idején létezett, a Jelenések könyve 2:12-17-ben Pergamumként van bemutatva. Ez volt a hitehagyás ideje Isten hithű egyházában. A történelem ezen szakaszát a sötét középkor követte. Napjainkban mindkét téves elmélet velünk van, és most Isten maradék egyháza adoptálta az egyiket.
Talán emlékszel arra, mikor Ellen White azt mondta: "Sátán megpróbálta elterelni a figyelmet Jézusról mint Vigasztalóról". Láthatod, hogy Sátán féli Isten jelenlétét. Kétségbeesetten próbálkozik minket elfordítani Krisztustól egy más istenhez - önmagához. A tanítás - miszerint a Szent Lélek egy elkülönült személy, más, mint Krisztus - eltereli figyelmünket Jézusról, s egy másik személyre helyezi. Csak figyeld meg, milyen hangsúlyt fektetnek napjainkban a Szent Lélekre! Az Atya és a Fiú háttérbe szorult. Ki az, aki közbenjáróként tűnteti fel önmagát? Ki az, aki meg akarja válaszolni imáinkat, és irányítani akarja életünket? Ki akar egyenlő lenni Istennel? Igen, ez az igazság. Sátán akart mindig is az Istenség harmadik személye lenni. Sátán legsikeresebb terve, hogy a Megváltó és közénk álljon, egy "más Vigasztalóvá" válva abban az értelemben, miszerint válaszol imáinkra, és erőt küld nekünk. Íme egy idézet Ellen White-tól, amely a Tapasztalatok és látomások 54-56. oldalán található, és nagyon érdekes. Azt javaslom, olvasd el az egész látomást, bár én csak a végét idézem.

"Akik Jézussal fölkeltek, fölküldték hitüket a szentek szentjébe, s így imádkoztak: 'Atyánk, add nekünk Lelkedet!' Jézus rájuk lehelte a Szent Lelket. Leheletében világosság, erő és sok szeretet, öröm és béke volt. Megfordultam, hogy lássam a még mindig a trón előtt térdelő csoportot. Ezek nem tudták, hogy Jézus elhagyta a trónt. Ekkor Sátán megjelent a trónnál, Isten munkáját próbálva folytatni. Láttam, hogy a körülállók föltekintettek a trónra, és így imádkoztak: 'Atyánk, add nekünk Lelkedet!' Sátán rájuk lehelte szégyentelen lelkületét. Világosság, s nagy erő volt abban, de hiányzott az édes szeretet, az öröm, a békesség. Sátán célja az volt, hogy ezeket megtévesztve tartsa, és Isten gyermekeit is visszatérítse és megtévessze." (Tapasztalatok és látomások, 55-56.old.)

A látomás azzal foglalkozik, mikor Krisztus a szentélyből átmegy a szentek szentjébe. De a pont, amit meg akartam mutatni, hogy Sátán válaszolt azok imájára, akik azt gondolták, Istenhez imádkoznak. Sátán mindig Krisztus munkájával párhuzamban próbál dolgozni. Azáltal, hogy elhitet bennünket a Szentháromság tantételével, elénk helyezve a Szent Lelket mint egy különálló személyt: a "Lélek Isten"-t, most elkezdünk imádkozni ehhez a lényhez. Már korábban bizonyítottuk, hogy ez nincs összhangban a Bibliával. Kérdésem a következő: "Ki válaszol azokra az imákra?" Félretesszük Krisztust mint Vigasztalónkat, és egy hamis vigasztalót teszünk a helyébe, Sátánt magát? Lehetséges, hogy annak, miszerint kezdünk úgy kinézni, mint a körülöttünk levő más egyházak, az az oka, hogy válaszainkat - azzal kapcsolatban, hogy mi a jó és mi a rossz - ugyanarról a helyről kapjuk? Ha most hisszük, hogy a Szent Lelket lehet imádni, és imádkozni hozzá éppúgy, mint az Atyához és a Fiúhoz, hova lettünk elvezetve? Micsoda hamis lelket engedünk magunk közé, hogy kisöpörje az adventizmust?
 

Összegzés
 

Hát nem mindegy? Mi a különbség? Hiszem, hogy ez a különbség aközött, hogy szilárdan kiállunk Krisztusért a ránk váró megpróbáltatások során, vagy elsöpörtetünk a sok tévhitben, amelyeket Sátán készített a világ számára. Erősen kell gyökereznünk a szilárd alapon, de ha az alapok hamisak, az épület össze fog dőlni.
Mint HN Adventisták mindig is hittük, hogy minden tanításunknak a Biblián kell alapulnia. Mégis 1980-ban a GK ülésén Dallasban (Texas államban), mikor hivatalosan adoptáltuk a Szentháromság-tant mint adventista tanítást, azt állítottuk: "Bár egyetlen bibliavers sem állítja formálisan a Szentháromság tantételét, azonban a bibliai írók tényként feltételezték annak létét ... Csak hittel tudjuk elfogadni a Szentháromság létezését." (R&H különszám)

Nem létezik más olyan tantétel, amelyet mint nép tartunk, s amelyet nem tudunk világosan bizonyítani a Szentírásból. Az igazság az Istenséggel kapcsolatban az, hogy nagyon világos, ki az Atya, a Fiú és a Szent Lélek. Amíg vannak területek, amiket nem tudunk megérteni, mert az Úr úgy döntött, hogy nem fedi fel az információt nekünk, addig Isten világosan megmutatta a Bibliában, hogy kit kell imádnunk. Ez nem egy rejtély.

Egy Isten létezik, az Atya. Egy született Fiú van, Jézus Krisztus, aki az Atya valóságának képmása, és minden tulajdonságot az Atyjától kapott. Jézus Isten isteni Fia. Egy Lélek létezik, amelyet az Atya és a Fiú megoszt egymással. Két isteni Lényt látunk, akik megosztanak egy közös Lelket, amely eggyé teszi őket célban, gondolatban és cselekedetben.

Már mondtuk az elején, hogy amikor a ház sziklára épül, állva marad, de amikor mozgó homokra épül, összedől. Mindig emlékeznünk kell erre az alapelvre. Kimutattuk, hogy az elmúlt évek során a megkülönböztető jellegünk mint nép, elmosódni látszik. Az ökumenizmusba sodródtunk, adoptálva hálaadási stílusokat, amelyek megkérdőjelezhetőek, megváltoztatva a szombat-tartásunkat, ruházatunkat, és még hallunk adventistákat, akik nem hiszek abban, hogy Isten törvényét meg kell tartani. Folytathatnám tovább, de nem ez a célja ennek a füzetnek. A pont, amit próbálunk kiemelni az, hogy ha hamis elképzelésünk van Istenről, nem építhetünk szilárd alapra. Ahogy kimutattuk, a Katolikus Egyház magként birtokolja a Szentháromság tanítását, és nézd meg, mit építettek fel azon az alapon! Valóban komolyan meg kell fontolnunk ezeket.
Isten egyháza, népe a végső üzenettel diadalmaskodni fog! De emlékeznünk kell arra, hogy ahhoz, hogy a maradék legyünk, olyannak kell lennünk, amilyen az eredeti volt. A végső üzenet szíve: "Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget... (Jel. 14:7). Adventista alapító tagjaink tudták, kicsoda Isten, ezért tudták az üzenetet megkülönböztető hangnemben hirdetni.
R.F.Cottrell vén nagyon egyszerűen foglalja össze ezt a témakört. Azt írja:

"De ha valaki megkérdezné tőlem, mit gondolok Jézus Krisztusról, az válaszolnám: hiszek mindabban, amit a Szentírás mond Róla. Ha a bizonyságtétel úgy ábrázolja Őt, hogy a világ létezése előtt az Atyával volt együtt, dicsőségben, elhiszem. Ha azt mondja, hogy a kezdetekben az Istennel volt, hogy Isten volt, hogy minden dolog általa és érte teremtetett, és hogy nélküle semmi sem teremtetett, ami teremttetett - elhiszem. Ha a Szentírás azt mondja, Ő Isten Fia, elhiszem. És amikor Jézus azt mondja: "én és az én Atyám egyek vagyunk", elhiszem. És amikor azt mondja: "az én Atyám nagyobb nálam", azt is elhiszem; ez Isten Fiának a szava, és emellett tökéletesen ésszerű és magától értetődő." (Robert Diener: "A History of the Godhead in the SDA Church")

Az Adventizmus alapítói komoly bibliakutatók voltak, akik úgy vették Isten Szavát, ahogy az volt. Nem töltötték azzal az idejüket, hogy megpróbáljanak elfilozofálni a Szentírásban található világos és egyszerű tanításokon. Érdekes dolog, hogy amikor a Szentháromság-tanról beszéltünk a prédikátorokkal és teológusokkal, a legtöbbjük első hozzászólása az volt, hogy vissza kell mennünk a görög nyelvhez, hogy megértsük az Istenség fogalmát. Míg hisszük, hogy a görög nyelv fontos, óvatosnak kell lennünk, hogy ne helyezzük a Szentírás minden értelmezését egyedül a teológusok kezébe. Ha teológusoknak kell lennünk ahhoz, hogy megértsük az igazságot, gondolkozz el azon, hogy milyen üzenetet közvetítünk ezáltal az egyház laikusai számára! A görög nyelv valóban segít, de biztosan nem mond ellent a Szentírás világos és ésszerű tanításainak.

Úgy találtuk, hogy a szentháromság-tani szemlélet összezavaró, ködös és ellentmond a Szentírásnak.

1. A Szentháromság-tan azt mondja, hogy amikor az Isten Fia kifejezést használják, beszélve Krisztusról Betlehemben való megszületése előtt, akkor ezt csupán abban az értelemben használják, hogy az előremutat arra az időre, amikor Őt Fiúnak fogják hívni a megtestesülése miatt. Ez mind a Szentírásra, mind a prófétaság lelkére vonatkozik. Azonban sehol sem tesz sem a Biblia, sem a Prófétaság Lelke ilyen kijelentést. Ez tiszta feltevés. A tény az, hogy mindketten világosan beszélnek arról, hogy Jézus maga Isten Fia, és így is létezett még mielőtt erre a földre eljött volna.

2. A Szentháromság-tan nézőpontja szerint valójában nem Isten Fia volt, aki eljött meghalni érted és értem, hanem az Istenség egyik tagja, aki a Fiú szerepét játszotta. Azonban a Szentírás világosan mondja: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta" Jn 3:16

3. A Szentháromság hívők azt mondják, hogy három személy alkot egy Istent, és mivel mindegyikük Isten személyesen, mindegyikük méltó a dicséretre és imádatra, és hogy mindegyikhez lehet imádkozni. Azonban a Szentírás elmondja nekünk, hogy csak két Lény létezik, aki méltó az imádatra és dicséretre: az Atya és a Fiú. A Biblia azt is elmondja, hogy az Atyához kell imádkoznunk, a Fiún keresztül.

4. A Szentháromság hívők a Szent Lelket "Lélek Isten"-nek nevezik, de a Szentírás sehol sem használja ezt a terminust.

Elfilozofálgattunk a Szentírás egyszerű és világos tanításain, és adoptáltunk azok helyére emberi elméleteket azzal kapcsolatban, hogy  mi a helyes és mi a helytelen? A Szentháromság-tan fokozatosan bejött Isten Maradék Gyülekezetébe. Napjainkban e tan széles körben elfogadott, egészen addig a pontig menve, hogy amikor valaki szembeszáll annak érvényességével, a reakció mindig ugyanaz: még csak meg sem akarják az emberek kérdőjelezni azt.
Valóban a maradékot alkották az adventista alapító tagok? Ha igen, akkor el kell hinnünk, hogy tanításikban kijöttek Babilonból, mivel ez a Maradék Gyülekezet jele. Nem tudnának kihívni másokat Babilonból, ha ők maguk még mindig "zűrzavarban" lennének.

Imánk, hogy tanulj magadnak. "Igyekezzél (tanulj - angol fordítás), hogy ... becsületesen megállj." Az egyetlen mód arra, hogy eldöntsd, mi az igazság, az, hogy ugyanazt tedd, amit a kora adventisták. Ők félretettek minden előítéletet, és a Szentíráshoz mentek, hogy megtalálják az igazságot. Mikor kimerült a Szentírás egy témával kapcsolatban, Haskell vén megmondta, hogy az Úr fogja rátenni pecsétjét a tanulmányaikra, prófétai útmutatás által. Ugyanezt mi is megtehetjük E.G. White írásain keresztül.
Isten áldjon meg mindannyiótokat tanulmányozásaitokban, hogy tisztábban megértsétek Istent, Akit mi szolgálunk.
 
 

Függelék
 

Felsoroltunk néhány kérdést és bibliaverset, amelyek sokakat összezavartak, mikor ezt a témát tanulmányozták. Tanulj magadnak, mikor minden bibliaverset és a Prófétaság Lelkének szövegeit összhangba hozod!

I. Mózes 1:26: "És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra"

Megjegyzés: A "teremtsünk" nem feltétlenül jelent hármat, ahogy azt egyesek állítják. Ellen White nagyon világosan elmondja, mit értett ez alatt Isten, mikor ezt a szót használta a Szentírásban.
"Miután a föld teremtése a rajta levő állatokkal befejeződött, az Atya és Fiú végrehajtotta a Sátán bukása előtt hozott tervét, hogy embert teremtenek a maguk képmására. A földet és a rajta levő összes élőlényt együtt teremtették. Isten így szólt Fiához: "Teremtsünk embert a mi képünkre." (A megváltás története 20,21.)

Csupán két lény volt ebbe belefoglalva: az Atya és a Fiú.

I. Mózes 11:7, Ésai 6:8: Ez a két vers szintén többes szám első személyben beszél. Vonatkozhatnak ismét csupán az Atyára és a Fiúra, ahogy láttuk I. Mózes 1:26-ban?

Jn 1: 1, 2: "Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala."

Jézus az Ige, és a teremtés kezdetétől fogva Istennel volt (A szövegkörnyezet a föld teremtéséről beszél, mivel az örökkévalóságnak nincs kezdete.) Ezek a versek azt mondják, hogy Jézus Istennel (az Atyával) volt, és Jézus isten volt, mivel Ő teljesen isteni.

Íme néhány bibliavers, amely az Atyát, a Fiút és a Szent Lelket is tartalmazza:

Jn 14:16 Apcsel 1:2-5 Mt 28:19
Jn 15:26 Apcsel 10:36-38 I. Kor 12:3-6
Jn  16:6-15   Titus 3:4-6 II. Thess 2:13-16

Vannak más versek is, amelyeket felsorolhatnánk itt. Amíg igaz, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Lélek mind fel van sorolva ezekben, addig egyik vers sem állítja, hogy ők abban a kapcsolatban állnak egymással, amit a Szentháromság-tan tanít.

Mt 28:19: "Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében"

Az egyáltalán nem kérdés, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Lélek mind szerepet játszik a lelkek átalakításában. Azonban ez még nem bizonyítja, hogy a Szent Lélek egy különálló személy, más, mint az Atya és a Fiú.

Lk 3:21-22: "... Jézus is megkereszteltetett, és imádkozott, megnyilatkozék az ég, És leszálla ő reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!"

Az Isten Lelek leereszkedett az Atyától, és megnyugodott a Fiún. A galambforma alak nem képvisel egy másik személyt Jézushoz jőve, hanem egyszerűen az Atya vallomását jelenti, hogy Jézus megkapta Isten Lelkét.
 

A Prófétaság Lelke  idézetek
 

Az az idézet, amelyre a legtöbben hivatkoznak mint fő okra, hogy nézeteiket Szentháromság hívőre cserélik, a Jézus élete című könyv 530. oldalán található. Ezt olvassuk:

"Krisztusban van az eredeti, nem kölcsönvett, nem mástól származó élet." (JÉ 530. old.)

Azt mondják, hogy Ellen White írása itt bizonyítja, hogy Jézus mindig is létezett mint egy különálló személy, és ebből következik az a hit, hogy Isten Szentháromság. Azt mondják, hogy ez Jézus testi életére utal, amely mindig is létezett. Azonban, kérlek, figyeld meg, mi követi közvetlenül ezt a mondatot!

"Akié a Fiú, azé az élet" (I. Jn 5:12). Krisztus istensége az örök élet biztosítéka a hívő számára."

A Signs of the Times-ban egy cikk jelent meg egy évvel a Jézus élete c. könyv előtt, amelyben White testvérnő ugyanezt a terminológiát használta. Ez a cikk az I. Szemelvények 296. oldalán lett kinyomtatva. Íme az idézet az eredeti szövegkörnyezetben:

"'Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága' Jn 1:4. Nem testi élet van itt meghatározva, hanem a halhatatlanság, az élet, amely kizárólag Isten tulajdona. Az Ige, aki Istennel volt, és aki Isten volt, birtokolta ezt az életet. A testi élet valami olyan, amit minden egyén megkap. Az nem örökkévaló vagy halhatatlan; ezért Isten, az életadó elveszi azt ismét. Az embernek nincs hatalma az élete felett. De Krisztus élete nem kölcsönvett élet volt. Senki sem veheti el ezt az életet Tőle. '... én teszem le azt én magamtól' Jn 10:18. Őbenne eredeti, nem kölcsönvett és nem mástól származó élet volt. Ez az élet nem született az emberekkel. Ők csak Krisztuson keresztül birtokolhatják ezt. Nem kereshetik azt meg (mint a fizetést); ingyen ajándékként adatik az nekik, ha hisznek Krisztusban mint személyes Megváltójukban. 'Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.'" (I. Szem. 296,297. old.)

Az idézetből az tűnhet ki, hogy Ellen White nem Krisztus testi létezésére utalva használta ezt a kifejezést, hanem örök életére, arra az életre, amely kizárólag Isten tulajdona.

Íme egy másik idézet, amelyet a szentháromság-tani nézőpont alátámasztására használnak:
"Krisztus az elő- és önmagában létező Fia Istennek." (Evang. 615. old.)

Ez annak a szövegnek a része, amelyet mindig idéznek. A Szentháromság hívők erre mutatnak bizonyítékként, hogy Krisztus mindig is létezett, mint az Istenség második személye. Nézzük meg közelebbről a teljes bekezdést!

"Krisztus az elő- és önmagában létező Fia Istennek. ... Beszélve előlétezéséről, Krisztus visszaviszi az értelmet az időtlen korszakokba. Biztosít bennünket, hogy sosem volt olyan idő, amikor Ő nem volt szoros kapcsolatban az örök Istennel. Ő – akinek hangját a zsidók abban az időben hallgatták – Istennel volt, mint aki Vele nevelkedett fel." (Sign of the Times 1900. aug. 29., Evang. 615. old.)

Figyeld meg, hogy Krisztust önmagában létező Fiúnak nevezik, ellentétben az örök Istennel (az Atyával), ahogy azt később a bekezdésben találjuk. Emlékezz arra, hogy  „Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában" Jn 5:26. A prófétanő továbbmegy, és azt mondja, sosem volt olyan idő, amikor Krisztus nem volt szoros kapcsolatban az Atyával. Sokan ezzel azt bizonyítják, hogy White testvérnő itt azt mondja, Krisztusnak nem volt kezdete. De kérlek, figyeld azt meg, hogy Ellen White megvilágítja az állítását, kijelentve, hogy Krisztus Istennel volt, mint aki Vele nevelkedett fel. Ez ugyanaz a terminológia, mint amit a Példabeszédek 8. fejezetében használnak, s amely - White testvérnő állítása szerint - Krisztusra vonatkozik. Attól az időtől kezdve, hogy Krisztus megszületett, biztos, hogy szoros kapcsolatban állt az Atyjával. Arra is emlékeznünk kell, hogy Krisztus élete mindig is létezett az Atya életében, mivel Krisztus pontos másolata az Atyjának, és ugyanaz a lényeg maga.

Más bonyolultnak talált rész az I. Szemelvények 247. oldalán olvasható:

"Az Úr Jézus Krisztus, az isteni Fia Istennek örökkévalóságtól fogva létező, különálló személy, s mégis egy az Atyával."

Ha csak ezt a részt olvasnám, nagyon könnyen Szentháromság hívő nézőpontot tudnék kiolvasni belőle. De ismét nézzük meg az egész bekezdést!

"Az Úr Jézus Krisztus, az isteni Fia Istennek örökkévalóságtól fogva létező, különálló személy, s mégis egy az Atyával. Ő volt a menny túlszárnyaló dicsősége. Ő volt a mennyei hírszerzők parancsnoka, és az angyalok imádó hódolatában részesült, ami jogosan járt neki. Nem Isten megrablása volt az. 'Az Úr az ő útának kezdetéül szerzett engem - Ő kinyilatkoztatja - ; az ő munkái előtt régen. Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a föld kezdetétől fogva. Még mikor semmi mélységek nem voltak, születtem vala; még mikor semmi források, vízzel teljesek nem voltak. Minekelőtte a hegyek leülepedtek volna, a halmoknak előtte születtem. Mikor még nem csinálta vala a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét. Mikor készíté az eget, ott valék; mikor felveté a mélységek színén a kerekséget' Péld. 8:22-27."

Ez az egész bekezdés Krisztus előlétezésével foglalkozik, amikor az Atyával volt, még mielőtt a világok megteremtettek volna. Figyeld meg itt, ugyanabban a bekezdésben, ahol Ellen White az állítja, hogy Krisztus az örökkévalóságtól fogva létezett, mint különálló személy, arról is beszél, hogy Jézus megszületett, még mielőtt a világok léteztek volna. E.J.Waggoner azt mondta, hogy Krisztus oly rég született meg, visszamenve az örökkévaló időben, hogy az az időfelfogó-képességünk felett áll. Ez a gondolat összhangot hozhat az idézetbe. Krisztus mint különálló személy létezett az örökkévaló múlt óta, mióta megszületett az Atyától. Arra is emlékeznünk kellene, hogy mi mint adventisták használjuk az "örök", "örökkévaló", "örökre" szavakat - abban az értelemben, hogy ezek addig léteznek, amíg szükséges, hogy befejeződjön az általuk leírt esemény.

Az Evagélizálás 616. oldalán találtuk ezt az idézetet:

"Fel kell ismernünk, hogy a Szent Lélek, aki épp annyira személy, ahogy Isten egy személy, sétál keresztül ezeken a területeken."

Ha valaki csak ezt a részét olvasná a könyvnek, azt gondolná, Ellen White azt mondja, hogy a Szent Lélek egy személy, elkülönülve Krisztustól vagy az Atyától. De ismét nézzük meg a szövegkörnyezetet!

"Az Úr ezt azért mondta, mert tudta, hogy ez a javunkra van. Ő felépítene egy falat körülöttünk, hogy távol tartson minket a törvény áthágásától, és áldása és szeretete nagy mértékben nyugodhatna meg rajtunk. Ez az oka, hogy itt iskolát alapítottunk. Az Úr irányított minket, hogy ez az a hely, ahol az iskolát el kell helyeznünk, és megvan minden okunk arra, hogy elhiggyük: a helyes területen vagyunk. Összegyűltünk ezért az iskoláért, és fel kell ismernünk, hogy a Szent Lélek, aki épp annyira személy, ahogy Isten egy személy, sétál keresztül ezeken a területeken; hogy az Úristen a megtartónk és a segítőnk. Ő hallja minden kimondott szavunkat, és ismeri minden gondolatunkat." (Manuscript Release 487. old.)

Könnyen beláthatod, hogy a szöveg Krisztusról beszél, amint jelen van az iskolai területen, nem pedig egy különálló személyről, akit Szent Léleknek neveznek.

Ez néhány idézet a Prófétaság Lelkéből, amit sokan arra használtak fel, hogy a Szentháromság-tant tanítsák. Fentebb említettünk egypár idézetet, amely a Szent Lélekről mint az Istenség harmadik személyéről beszélt. Hiszem, hogy ezek mind összhangba hozhatók azzal a rengeteg biblia- és Prófétaság Lelkéből származó idézettel, amelyek egyértelműen nem Szentháromság hívők.
 

 Hitelvi pontok
 

1872

 Hogy egy Isten létezik; egy személyes, lelki lény, minden dolog teremtője, mindenható, mindentudó és örökkévaló, végtelen bölcsességben, szentségben, igazságban, jóságban, hűségben és irgalmasságban. Változhatatlan és mindenütt jelen való a Szent Lélek, az Ő képviselője által. (Zsolt. 139: 7)
Hogy egy Úr létezik, Jézus Krisztus, az Örök Atya Fia, aki által Isten mindeneket teremtett, és aki által mindenek fennállnak
   Issues 437. old.
 

1931

Hogy az Istenség, vagy Szentháromság az Örök Atyából - egy személyes, lelki lényből, aki mindenható, mindenütt jelenvaló, mindentudó, végtelen bölcsességben és szeretetben -, az Úr Jézus Krisztusból - az Örök Atya Fiából, akin keresztül teremttetett minden, és akin keresztül a megváltott seregek üdvözülése megvalósul - és a Szent Lélekből - az Istenség harmadik személyéből, a megváltás munkájának nagy újjáalkotó erejéből - áll.
 Issues 444. old.
 

1995

A Szentháromság: egy Isten létezik: Atya, Fiú és a Szent Lélek, három örökkévaló személy egysége. Isten halhatatlan, mindenható, mindentudó, mindenek felett való és mindenütt jelenvaló. Ő végtelen és az emberi felfogóképesség felett áll, mégis megismerhető az önkinyilatkoztatása által. Isten mindörökké méltó az egész teremtett világ hálaadására, imádatára és szolgálatára.
 Idézet napjaink keresztségi kivonatából